nem itt

Életem legistenibb arab kajáját főztem meg ma hirtelen, bambuszos csirkemellel, arab kenyérrel, és akkora olivákkal, mint az öklöm. Meg még lilahagymával. Agyonfűszerezve, isteni pikánsan........... Hát nagyon tudok, ha akarok!

Nosztalgiáztam... Komolyan. Amikor az öreg néni sütötte nekünk a kenyeret... Ült a forró vas mellett, mi meg mellette a szőnyegen, folyott a nyáluk, de komolyan. Énekelgetett valami összetett dalocskát közben... Mi ittuk a kávét, szegfűszeg volt benne vagy valami hasonló, isteni finom volt... Aztán megkente azt a forró kenyeret valami kecsketúrószerűséggel, megszórta metélőhagymával, mi meg tömtük a fejünket... A néni meg csak vigyorgott, bólogatott & sütötte a következőt... Ááááááááááá... Azután még több kávét ittunk ott szőnyegen kiterülve, elszívtunk két vizipipát, és valami hihetetlenül szép volt minden... Ketyegett valami andalító arab zene is, és azok az illatok... Ááááááááááá most a legszívesebben ott lennék, nem itt!!!!!!!!!