Hát az.
Tegnap eláztam mint a nyúl, míg megsétáltattam a blökit a gáton. Nem ügy, mert ugye felkészültem a tavaszi szezonra, kimostam a kabátokat, aztán meg egy fél flakon Nikwaxot rájuk fújattam, amitől több napig büdös ecetszagúak voltak, na de nem áznak át... :-D
Na tegnap hazaértem, seggtől lefelé csuromvizesen, mert ott nem volt se softshell, se Nikwax, ami védene az elemektől, hát így jártam. Mára precízen megszáradt a kabátom, vállfán, szellős helyen, ahogy az írva vagyon a nagykönyvekben, hát akkor mehettem is a kettes holtághoz kutyástul. Ez már egy szép nagy séta, majdnem három óra gyalog, jó tempóban. Szuper ügy volt, üvöltött az agyamba a Maiden, mert úgy döntöttem, hogy madárcsicsergés helyett most azt hallgatok.
Azután hazafelé meg elkapott egy akkora zuhé, mint már régen nem. A tegnapi csak egy kis csepergés volt emellett! Eláztam mint a kutya, a kutya meg elázott mint a gazdi, vagy hogy is van ez... A kabát állta a megpróbáltatásokat, bár a cipőmből úgy kellett kiönteni a vizet a bejárati ajtó elé, a nadrág zoknistul meg mindjárt parkolt be a fürdőkádba (sőt azóta is ott parkol, mert nem volt aki kiterítse valahová, jajistenem.) A kabát újból a vállfán szárad, a meleg kazánházban, ahol kinyitottam az ablakot a jó szellőzés érdekében, hihi, míg a nasságos úr arra nem megy & el nem kezd cirkuszolni, hogy miért megy a kazán ha nyitva az ablak?!
Ha így folytatom, a végén már rendes fóbiám lesz ha ki kell lépnem a házból! Vagy ha be kell lépnem a házba :-DDDDD Tökmindegy.
Amúgy meg marha optimistán elpakoltam a sícuccokat is. Végleg. Remélem nem hamarkodtam el a dógot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése