2012. szeptember 2., vasárnap

a lábamon alig-alig állok

... mégsem szeretnek a lányok, hálistennek, hanem ez a pogózás nem nekem való mán, jajajajajaj.

Fáj minden létező porcikám, hozzá meg még olyanok is, amikről azt se tudtam hogy egyáltalán léteznek. Ezen kívül még a másnaposság is kínzott, elég alaposan, szóval nem kell részleteznem, milyen marha szarul telik a napom :-D Na mindegy, most egy ideig megint nyugalom van, békés polgári élet, hehe, mert még a suli is elkezdődik holnap.
Kúrálgattam magam egy komolyabb sétával, de még nem bírtam eldönteni jobb lett-e minden avagy rosszabb. Legalább a képeket feltettem a gépre, csináljak mán valami hasznosat is alapon, íme a legjobbak:

 ilyen mesehelyen voltunk... az ég a földdel összeért, bizony!
 igazi tűzkarika
 a kilátás
 felhő takarja el a napot
telihold a sátrunk fölött

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése