Mert leszívták megint. Szülői értekezleten.
Szétrakták a kölyköket, a boszorkány is másik osztályba jár, hát más anyukák járnak így szülői értekezletre is. Az előző társulat ilyen fontoskodó, feltűnősködő, finomlelkű anyukákból állt, akiket nehezen viseltem, na de a mostaniak meg putriparasztok... Hogy meg vagyok én áldva! Majdnem volt bunyó is, igaz a végét már nem vártam meg.
Most nem tudom eldönteni, melyik a rosszabb: a finomkodók vagy ezek... Édes istenem. Amondó vagyok, nem is megyek többet. Nem lottón nyertem az idegrendszeremet, hogy másfél órán keresztül hügyéket hallgassak önszántamból. Elég melóban 9 órán át pénzért hallgatni őket, wazzzzzze!
Mióta hazaértem, kúrálgatom magam jófajta punk zenékkel. Pl. ezzel, amit minnyán beszúrok. Akik nem beszélik kicsi szlovák, azoknak elárulom a refrént: Ég az istállód! Höhö.
... ha nem töltök ki egy személyiségtesztet, amiből feketén-fehéren kiderült, miszerint kolerikus személyiség vagyok, pluszban még hiperaktív is!
:-DDDDD
Hatalmas újdonság volt ez!
:-DDDDD
Azt, hogy kolerikus vagyok, kizárásos alapon már igen régóta tudom, mivel nem vagyok flegmatikus, igaz esetenként rettentő flegma is tudok lenni. Melankólis se vagyok, mert a pesszimizmus a lehető legtávolabb áll tőlem, aztán ha időnként a béka segge alatt érzem magam, akkor is úgy vagyok vele hogy okés, hamar elmúlik. A szangvinikus se jellemző, mert nem állok szóba minden jöttmenttel, de még a barátaimra se vagyok ráfüggve, legalábbis arra a háromra, akikről azt gondolom hogy a barátaim :-DDDDD Nos így jöttem rá teszt nélkül is, hogy minden bizonnyal önfejű, domináns, nehéz természetű kolerikus lakozik bennem, és nem csak az ógörög filozófusok szerint...
Azt írta a teszt, hogy könnyen az agyára megyek a környezetemnek meg hogy nehéz elviselni úgy alapból. Ezt nem hinném. Szűk környezetemben csak a boszorkány van rossz helyzetben, mert ő önhibáján kívül kapott engem, meg anyámék, akik szintén. A maradék önszántából visel el, hihihi. Azt is írja, hogy annyi dolgot kezdek el, amennyit végül nem tudok befejezni, ám ez sem igaz: mindig mindent befejezek. Végezetül pedig azt, hogy hiperaktív életmódot folytatok, ez volt a legnagyobb meglepetés az összes közül :-DDDDD
A hiperaktívságot mostanában háziasszony vonalon realizálom, mert úgy alakul, hogy sehová nem mentünk a hétvégén. Illetve mi mentünk, kettesben a boszorkánnyal: egy igazi lakatlan szigetre! Át kellett miatta gázolni a vízen, de alacsony a Duna vízszintje mint a rosseb, nem volt nagy ügy. A boszorkánynak azért még kell tanulnia, mert belefolyott a víz a bakancsába (felülről). Igaz, nem volt annyira vészes. Legközelebb már ügyesebb lesz. A szigeten pedig azonnal elkezdett tutajt építeni, amivel kimenekülünk, sáros lett a feje búbjáig, ahogy vonszolta a fatuskókat :-)) Én a kilátásban gyönyörködtem, a kutya meg fürdött mintha nyár lenne. Szal csudijó volt! A boszorkány azóta is minden nap megkérdezi, megyünk-e a szigetre, mert nem fejezte be a tutajt, aztán hogy visz madzagokat, meg mittomén mi minden túlélőfelszerelést. Olyan kis édes :-))
Végezetül pedig, íme a lakatlan szigetünk egy régebbi képen:
Höhö. A kutyasétáltatásban is.
Ma, hirtelen ötlettől vezérelve megkerültük ezt a szántóföldet itten:
Még a jobb alsó sarok kis csücskében is voltunk :-D Jaj, szuper volt! Közben találtunk egy olyan helyet a folyóparton, amiről eddig sejtelmem se volt. Meseszép. Holnap meló után elmegyünk oda a boszorkánnyal, köveket hagyigálni, ha túlélem a fűtőszezont melóban minden jól alakul...
Aki pedig lemaradt volna a mai naplementéről, annak itt egy kép, milyen marha szép volt :-DDDDDD
... pompás jó napom pom-pom volt! :-)
Vettem másik kabátot a szétszakadt régi helyett, ezzel el is múlt a lelkibetegségem egyből! Nem mondhatnám, hogy valami radikális nagy a változás, mivel softshell (nekem maximálisan bevált) és épp úgy fekete-piros, mint a régi volt, pedig eredetileg kéket terveztem, hogy passzoljon az Asolóhoz. Na a kék nem tetszett, hanem ez a fekete... Jujujuj.
Az anyaga azonban még elasztikusabb, még puhább mint a réginek, a fazonja pedig annyival jobb, amennyivel hosszabb a derékrésze ennek. Egyszerűen csudijó! Igaz, a hónaljnál nem szétcipzározható, hanem valami ultra légáteresztő anyaggal kombinált azon a részen, hát nem hinném hogy nem lesz teljesen okés. Főleg arra, amire én használom, hihi :-DDDDD
Muszáj volt azon nyomban tesztelni, hát kaptam a kutyát & kabátot, aztán húztunk ki az erdőbe. Egészen a hidas tisztásig jutottunk, pedig tervben volt egy nagyrétre való felkapaszkodás is, na az nem jött össze a térdig érő sár miatt. A fene gondolta volna, hogy ilyen bazi sok eső esett az éjjel!... Mindegy, végigjártuk az erdő innenső részét vihartempóban; így is másfél órát tartott. Élveztem, pedig még nem is igazán színesek a fák, de van ám szarvasbőgés, nem bírnak a bikák magukkal ahogy az kiderült :-D Az első a közvetlen közelünkben bődült fel, a szívbajt hozta rám, azután már megszoktuk; a huszadik után nem is csináltunk ügyet belőle.
Állati fronton nem láttunk egyetlen szarvast sem, csak egy rókát, meg egy meghatározhatatlan fekete surranó árnyékot, valószínűleg vadmacska lehetett, esetleg nyest, elég távol volt a beazonosításhoz.
Szal minden nagyon kerek, a megfázásom múlófélben, a hangulatom javulófélben, holnap-holnapután meló, hogyamacskarúgjameg.
Hát basszus, azom van!
Kerestem a neten mijabánat lehet ez, aztán nagyon úgy tűnik, hogy nem én vagyok az egyetlen ember, akit ilyesmi kínoz, viszont dokik azt mondják, hogy pajzsmirigyet kéne vizsgáltatni... Mire? Megfázásra? Jajistenem. Hügyék gyülekezete az orvosi kamara, de komolyan!
Az az érdekes, hogy végigprodukálom a láz összes tünetét: izomfájdalmak, hidegrázás/hőérzet & izzadás, ez változó mert hát mikor hogyan alakul éppen, fejfájás, égő szem. A "lázam" viszont 35.7, 36.1, 35.9 ésígytovább. Még véletlenül sem emelkedik 36.5 fölé...
A pajzsmirigy nem okés, mert egyrészt nem híztam tetemes mennyiséget, másrészt nem vagyok fáradt sem, inkább a hiperaktívságot kéne nálam kezelni mindenfajta nyugtatószerekkel, a megfázáson kívül remek egészségnek örvendek... Szal a megfázáshoz, amim most van, ilyen torokgyulladás & nátha vonalon, remekül passzolna a láz is, de ne ilyen negatív legyen már, könyörgöm!
Azt írták ezek a netes csodadokik, hogy testmozgással sokat lehet segíteni az alacsony hőmérsékleten. Szal akkor legyen, futottam egyet a kutyával még a szélvihar előtt, amitől aztán olyan rosszul lettem, mint akin átment egy úthenger. Vert a jeges veríték, szédültem mint állat, mindenhol hasogatott, ahogy hazaértem hát le kellett feküdnöm, pedig ezer dolgom lett volna... Szal nem értem. Amit meg nem értek, az rettentően idegesít. Megittam több kanna forró teát, vettem forró fürdőt, na ezektől kicsivel jobb lett, meg a fájdalomcsillapítótól is, amit eredetileg azért kaptam be, mert elviselhetetlenül hasogatott a fejem, de hátul a tarkó környékén, ahol sose szokott.
A cím kissé homályos, de rögtön rávilágítok az összefüggésekre :-DDDDD
Szal írtam már (ha nem, akkor akartam) hogy kéne venni viperát, amit aztán gondolatban paprika spray-re egyszerűsítettem, esetleg könnygázra. Gondolatbéli nagy terveim között szerepelt, hogy a viperával agyon fogok verni egy argentin dogot, amit később szintén paprikával pofán fújásra, illetve agyon könnygázozásra módosítottam :-D
Az argentin dogokkal nincs úgy különösebb bajom, mert egyszervolt ismerősöm állandóan azzal szórakoztatott, hogy ő biza vesz egy argentin dogot, aztán meglátjuk majd, hogy nem lesz egy puma se a városban, mert mindet levadássza. Ilyenkor azzal érveltünk, hogy nemán, nincs is itt puma, erre amondó volt mindig: de mi van ha lesz?!
Említett ismerősöm sose volt normális vett argentin dogot, maradt a jó öreg rottweilereknél, na de egy hibbant pasas vett. Benga nagy kutya, buta mint a cipő talpa miután sosem foglalkoztak vele, aztán a gazdai szeretet kimerült annyiban, hogy a házat eladta úgy kutyástul, ahogy volt. Gondolom az új tulajnak se volt szíve a dogot lelövetni... Azonban kissé naiv városlakók költöztek a házba, akiknek nagy terveik vannak itten falun!
Szal ez a nyomorult argentin dog úgy éli ki az összes frusztrációját, hogy meg akarja enni a kis Mukkot ha épp arra sétálunk. Muszáj elmennünk a ház mellett, ha csak ide, a közelebbi töltésre megyünk sétálni, a dog meg harapdossa a rácsokat, mintha mi lennénk, úgy ugat hogy fröcsög rám a nyála, vérben forog a szeme meg ilyenek. Ha kicsit is intelligensebb lenne, simán átugorná a kerítést, mert elég alacsony: abból indulok ki hogy a Dragon - aki termetileg sokkal kisebb volt -, felugrott egy méter nyolcvanas vaskapura, megkapaszkodott a két első lábával, aztán onnan leste a járókelőket, akik nem győztek hová rohanni, amikor meglátták a nagy kanna fejét mint kapudíszt... A dog kerítése meg mondjuk mellig érhet nekem, legyen méter ötven, na, egy ugrással a nyakamban lehet...
Szal emiatt (is) volt az állandó halálfélelmem.
Nem olyan régen elmeséltem nagy bánatomat anyámnak, aki a postás, ergo minden kutyát ismer & minden újdonságot tud :-D Aszongya: csak az állatokra allergiás a dog, az embereket le se fütyüli. Mondom akkor szar ügy :-( Aszongya anyám: ne félj semmit, mert ezek panellakók voltak világ életükben, most meg élvezik a kertes házat. Vettek tíz tyúkot tegnap. Ennél a pontnál már vigyorogtam újból, mert láttam a sok széttépett tyúkot a repkedő tollakkal a lelki szemeim előtt... :-DDDDD A malamut is kivégzett egypár csirkét anyám gyűjteményéből, szal mindketten jól tudtuk, miről van most szó.
- Az még semmi, hanem vettek nekik műanyag tyúkólat, olyan kerítéssel, mint a szúnyogháló. Tudod, olyan színes csiricsárét, mint valami gyerekjáték. Most ott kapirgálnak a tyúkok, míg a kutya nem állít rajtuk...
Mit tesz Isten, ma megint a töltésre mentünk, aztán valami nem volt kerek. Tök csend az utcában, csak egészen távolról lehetett hallani valami halk kutyaugatást. Megyek az inkriminált kerítés mellett - semmi. Mondom nida, hát hol a dog? Ahogy megkerültük a házat, hát hallom, hogy hátulról jön az ugatás. A kert végében egy vadiúj, szakszerűen épített ketrec -benne meg az ellenségem. Hehe.
Levontam a tanulságot: megevett valamennyi tyúkot a tízből.
Holnap felhívom anyámat!
:-DDDDDDDDDD
... mert már kezd tele lenni a puttonyom a kamaszokkal. Höhö.
A boszorkány erősen kamaszodik, ami miatt kényes, bőgős & hangulatos. Azt hiszem nem ártana helyenként két bazi pofon... :-( Okés, nem verem, de az idegeim kezdik felmondani a szolgálatot. Jajistenem.
Nem elég egy kamasz a családban, ugyebár, a kutyát is kapkodja a pubertás de rendesen. Nála úgy nyilvánul meg a dolog, hogy egész egyszerűen levegőnek néz, ha szólok hozzá, neadj isten azt mondom pl. hogy gyere ide, akkor elfordítja a fejét & megy az ellenkező irányba. Nomármost, nála se ártana egykét valagbarúgás, merizééé :-D
Épp ilyesmin elmélkedtem tegnap, amikor megsétáltattam a kutyát alaposan, hadd örüljön mán, na meg én is. Elmentünk a kettes holtágig meg vissza, de sok örömöm nem lett belőle, mert kiborított a végére az átkozott bolhafészek. Remélhetőleg átmegy rajta ez a kamaszodás hamar, még mielőtt agyonütöm. A boszorkány pedig lerobbant, szerintem légcsőgyulladás, mert úgy köhög ahogy egy vaddisznó röfög, plusz csupa láz szegény. Mindjárt lépünk dokihoz.
Sajnálkoztunk egyébként, mert tavaly egyetlen egyszer sem hiányzott a suliból, szóval komoly rekord volt & a tanító néni nem győzött csodálkozni, hogy vasból van-e a gyerek vagy mifene...
Nos itt tartunk. A lakatlan szigetre való elköltözést elhalasztom addig, míg a törpe meg nem gyógyul, erre jutottam :-D
Addig is, sok szeretettel nekem:
Szegény tanító néni! :-D Azért majd megnézném az ábrázatát, ahogy a boszorkány előadja neki, hogy ő biza fel fog mászni a Gerlachra, a Triglavra, a Mont Blancra, a Kilimandzsáróra meg az Everestre, de lehet hogy a K2-re is! :-D Már fél órája ezen vihogok :-DDDDD
... az undok őszre meg a sötét télre... :-(
Ki kellett valami útvonalat találnom, merre fogom a sötét téli éccakákon a kutyát sétáltatni. Elsősorban azt kellett kitapasztalnom, merre nincsenek ütődött kutyák, amik kirohangálnak, aztán boldog-boldogtalant jól megtámadnak. Nem is volt olyan egyszerű ez a menet, mert azért csak akadnak; sőt mindkét fő útvanolon van egy ilyen rém.
Már a múltkor rájöttem a tutira, ezt ma próbáltuk ki a szakadó esőben. Kereken egy órát szédelegtünk kinn, de a google map szerint ez nem is több mint 2 km. Mondjuk nem értem, miért gondoltam azt hogy több, viszont akkor azt se értem, milyen marha lassan sétáltunk, ha ilyen sokáig tartott... :-D
Azért jó volt kinn a hideg esőben is.
Tegnap már tudtam hogy ez lesz, hát sétáltunk egy fene nagyot a Mukkal, de ma olyan marha szomorú volt, ki se mozdult a jó meleg kosarából, hát muszáj volt kivinnem most is megjáratni egy kicsit.
Amúgy meg rájöttem, hogy nem elég nekem ez a gagyi fejlámpa, ami van, hanem vennem kéne valami brutális elemlámpát, ami elvisz pl. 20 méterre, esetleg távolabbra...
Most éppen a két Galla. Ajajaj, az idejét se tudom mióta készültünk a tetejére, csak sose jutottunk föl. Talán az volt vele a gubanc, hogy túl közel van, akkor meg tényleg akármikor felmászhatunk rá, aztán nem másztunk sose; egészen a mai jeles napig.
Szal tegnap megvolt a készülődés, szendvicsek gyártása, ilyesmi, ma délelőtt meg kilőttünk Gallát mászni.
a két Galla: jobb oldalon a nagy, bal oldalon a kis :-)
A helyismeret megvolt, na ja, mert már egyszer elindultunk, Márianosztráról a zőőőd jelzésen, csak éppen az ellenkező irányba, hát fel is kerültünk a Kopasz-hegy tetejére ott átellenben :-DDDDD Akkor kinyomoztuk, hol rontottuk el a dolgot, szal most egészen konkrétan tudtuk, honnan kell a Gallákra elindulni: az erdei kisvasút állomásától. Kicsit feljebb is lehet menni ótóval, egészen a behajtani tilos tábláig, ott leparkoltunk szépen.
Párszáz méter után kiértünk egy rétre, ahol már vigyorgott ránk a Gallák nagyobbika:
Folytattuk a ződön, addig míg bele nem ért az OKT-s kékbe. Volt benne egy meredekebb rész is, de semmi vészes, viszont a jelzések találkozásánál egy kicsit kavirnyáztunk, térkép ide, GPS meg oda. Nomármost, figyelni kell, nem lemenni a kéken, hanem megkeresni, hol indul fölfelébe a kék háromszög, mert bár jelölve volt, azért valahogy nem szúrtuk ki :-D Mindegy, kábé 100 métert mentünk fölöslegbe, majdnem egyenes úton, na.
Szal azután meglett a kék háromszög is, ekkor következett még egy meredek rész, ami tisztára olyan volt, mint itt az erdőben nálunk az egyik. Nagyokat örömködtünk, hogy jééé hát ez tisztára olyan, mint a betonoszlopos :-D
A Nagy-Gallán nem volt egy árva lélek se, piknikezhettünk kedvünkre. Mesés kilátás meg ilyenek azonban akadtak. Ja, és marha sok légy. Kajálás közben kiszedtük a nagyja bogáncsot a Mukkból, mert a szerencsétlen mán megin belehömbölgött :-o Azután meg fényképeztem, ezeket e:
Aztán megtaláltuk az átjárót a Kis-Gallára, no akkor lessük meg a kilátást onnan is, anyám szülőfalujára :-) Meglett. Sőőőt, meglett a Mohi atomerőmű is, pedig az innen több mint 50 km. Hmm. Szal tényleg addig láttunk, ameddig a szem ellát :-DDDDD
Utána meg legyöttünk, a zöld kereszten (azt hiszem) na szóval azon a jelen, ami a Galla-nyeregből indul lefelé. Egy idő után belefut a zőőődbe, amin visszekerültünk az ótóhoz Márianosztrára. Hűűű de alapos vagyok, amíg még frissek az emlékeim, kérdeznétek holnap reggel! Hehe.
Útközben rákerültünk a Galla-rétre, ahol elkapott egy olyan fíling, hogy jééé, ez meg tisztára olyan mint az Alacsony-Tátra. Amikor megláttuk a birkákat is, kicsivel lejjebb, akkor meg mán pláne olyan volt:
Szal ennyi nagyjából. Jó volt nagyon. Végezetül, ennyi Galla közé még egy, ki ne maradjon:
... hogy a csudába görcsölhetett be, valami istentelen módon egy izom a lábamban?... Méghozzá nem is olyan izom, amit pl. az életben nem használtam, hanem a középső izom a comb első felén? Hiszen az állandóan használatban van, viszonylag jól fejlett (höhö), kell a gyalogláshoz, néha futáshoz, de túrázáskor lefelébe mindenképpen; akkor szokott is égni rendesen, onnan tudom hogy van & működik. Most meg voltam kinn sétálni a kutyával a gáton, no gyön szembe egy pajtyi, szintén kutyával, letérdelek hogy tegyek a Mukkra pórázt, sosem lehet tudni, erre meg úgy maradtam, térdepelve. Még csak azt se mondhatnám, hogy biztos azért van, mert hidegek voltak az izmaim, mert már túl voltunk 3 km-n, rohangáltunk is meg minden, szóval nem lett volna szabad ilyen beteges módon begörcsölnie. Ehhh. Az jutott az eszembe, hogy akinek 40 fölött nem fáj semmije nyilván meghalt - addig még van 5 évem, de tessék.
Idehaza aztán kentem minden fittyfenével, nem lett jobb, max. placebo alapon. Ehh, szép is lenne, ha mindent értenék ezen a világon!
PS: Azt a hazautat a gátról nem kívánom senkinek, még a vérszopó denevér kolléganőmnek se. Bár mostanában nem is szívta a véremet, biztos azért eme nagylelkűség :-D
... a leges-legtutibb kabátomnak :-((
Felakadtam valamire, aztán elszakadt; botrányos módon az elején, mindjárt a cipzár mellett :-((
Megvolt kábé 5 éve, rengeteg helyen járt, egyébként pedig kifogástalan állapotban van még mindig, leszámítva a jelenlegi bazi nagy lyukat. Megragasztottam pillanatragasztóval, de nem lett a legdizájnosabb, hogy verné meg a lápi lidérc! Bár, ahogy néztem, a softshell alsó része nem sérült, nos nem várható hogy beázik, na de akkor is... Bánt a dolog nagyon, mert ha nem vagyok dilis, akkor nem történnek ilyen balesetek.
Azt hiszem, rám találták ki a mondást, miszerint egyszerűbb etetni, mint ruházni. Basszus.
Nekem kell egy szekrény! Egy bazi nagy szekrény! De most rögtön kell basszus!
Pakoltam el a holmit a sátorozás után, aztán rájöttem - ó én balga -, milyen könnyű lenne az élet, ha mondjuk mindennek volna egy stabil helye a
lakásban. Pl. csak kinyitnám ezt a képzeletbeli bazi nagy szekrényt, aztán szépen belehordanám a lépcső alól a sátrat, a hálózsákokat, derékaljat, fej- & akkumulátoros lámpákat, másegyebet... Mondjuk mindjárt a sícuccok mellé, amik szintén ebben a szekrényben kapnának helyet, a túracuccok & hátizsákgyűjtemény tőszomszédságában, az úszócuccok alatt... Hjajjjjj.
... mégsem szeretnek a lányok, hálistennek, hanem ez a pogózás nem nekem való mán, jajajajajaj.
Fáj minden létező porcikám, hozzá meg még olyanok is, amikről azt se tudtam hogy egyáltalán léteznek. Ezen kívül még a másnaposság is kínzott, elég alaposan, szóval nem kell részleteznem, milyen marha szarul telik a napom :-D Na mindegy, most egy ideig megint nyugalom van, békés polgári élet, hehe, mert még a suli is elkezdődik holnap.
Kúrálgattam magam egy komolyabb sétával, de még nem bírtam eldönteni jobb lett-e minden avagy rosszabb. Legalább a képeket feltettem a gépre, csináljak mán valami hasznosat is alapon, íme a legjobbak:
ilyen mesehelyen voltunk... az ég a földdel összeért, bizony!
Nagy bánatomra, vége lett az ősemberesdinek. Kedd délutntól ma estélig tartott a vadkemping :-) Csudijó volt! Egyértelműen kiderült, hogy a civilizáció vívmányaiból a zuhanyon kívül semmi nem hiányzik. Nem csak hogy izééé, annyira nem is hiányzik, hanem egy icipicit sem. Ez azért nagyon szuper megállapítás.
Az időjárás napközben stabil volt, hanem éjjelente változó. Az első éjjel - kevés híján -, majd belénk fagyott a kaka. Jaj. Mindössze 5 fok volt, ami azért nem egy trópusi meleg. Be is öltöztünk ahogy illik, na de szegény kis boszorkányt úgy beöltöztettem, hogy majdnem hőgutát kapott :-D Egész éjjel azért keltegetett, hogy hadd vetköződjön mán le, mert szakad róla a víz. Mondtam nem lehet, marha hideg van, aludjon. Hihi. Azután nagyjából fél óra múlva: anyaaaa, a sízoknit se vehetem le? Nagyon melege van a lábamnak.
Persze az anyai szigor is megenyhült ennyi nyafogástól, hát mondtam neki vetköződjön, ha úgy kényelmesebb... Persze ő könnyen vetkőzött a -15-ig jó hálózsákjában, én meg aludhattam kabátban... Azt hiszem következő lépésnek magamnak is veszek egy ugyanilyen hálózsákot!
A tegnapi éccaka viszont +20 fok volt, akkor meg én keltem fel óránként vetkőzni. A végére már csak bugyi meg póló maradt rajtam, pluszban a tökig kinyitott sátor :-DDDDD
A kis boszorkány igazi vasember: nem elég hogy vetkőzött ő is éjjelente, hanem naponta úszott egy fél órácskát az Ipolyban, aminek a vize annyira nem termálvíz, hogy qwwwwwahideg. Egyszer próbáltam meg belemenni, de amikor már bokán felül ért a jeges víz, inkább feladtam. A boszorkány amondó volt, hogy ez pont jó, aztán úszott benne nagyokat, mert hát egyetlen alkalmat sem hagy ki a lubickolásra, mióta megtanult megbízhatóan úszni.
A kis bolhás is remekül viselte a kempingezést. Azt hiszem hízott 2 kilót, mert annyi kajált koldult; nem csavargott el & rettenthetetlenül őrizte a tábort. Hatalmas ugatásokat rendezett le, de ha esetleg ugrott egy hal a vízben, akkor azonmód bemenekült az autó alá ugatni :-D Éjjelre megkötöttük, leginkább azért, hogy egy róka el ne vigye. Nem hinném hogy elcsatangolt volna a sötétben, mert napközben se ment sehová.
Szóval gazdagabbak lettünk jó sok élménnyel, szúnyogcsípéssel & pár művészi képpel, amiket most nem töltök fel, mert lövésem sincs, hogy a nagy kupiban merre lehet a fényképezőgép. Mindent behánytunk a lépcső alá, azzal hogy majd a jövő héten elrakom. Holnap is lehetne, csak lépünk Nyitrára egy punkfesztiválra, a susnyásból alól csak egy kis kultúrzene szabadíthatott ki időnap előtt, hehe, szal nem lesz időnk mindenféle kispolgári dolgokkal foglalkozni.
Ez a helyzet jelenleg. Megyek aludni, jaj de fura lesz frissen fürödve, tiszta ágyon, puha párnák közt... Valahogy nem vonz, azért vagyok még mindig fenn. Mindig is mondtam, hogy jobb a nomádoknak!... :-/
Mert leszívták megint. Szülői értekezleten.
