Höhö.
Felhívott az egyik kiscsaj anyja, reggel 7:10-kor. Aszongya: Mert én mit gondolok az úszótanfolyamról, ami november első hetében lesz. Mondom őszintén: nem gondolok semmit (pedig nem is vagyok szőke, aki köztudomásúlag nem gondol semmire, vagy csak valami hasonlóra), mi örülünk neki. Miért? Mi a gubanc?
Hogymerizééé, meg fognak fázni a gyerekek, ha kimennek a marha hidegbe vizes hajjal. Mondom megszárítják a hajukat, nem? Hogy ő nem tudja, ennyi gyerekét?... Mondom vesznek sapkát, kapucnit, nem lesz ezzel baj, a boszorkány normális gyerek (és nagy tűlélő, hihi) tudja jól mit kell csinálni ha fázik a feje vagy a füle. Aszongya az ő kiscsajával sincs gond, vesz sapkát, oké, na de a többi? Mondom neki őszintén: hát hogy a többi gyerek mit csinál, az engem nem érdekel! :-DDDDD
Szóval igen rossz számot hívott, hogy csillapíthassa az aggályait, neadj Isten forradalmat robbatson ki a tanfolyam ellen. Egyébként se kötelező, mindenki a saját felelősségére engedi el a kölkét, hát nem?... Ezt nem mondtam neki, mert igen finom lelkű a csaj, nem ringatták kőbölcsőben mint egyeseket ugyebár... :-DDDDD Mondom neki: mi jártunk egész tavaly télen a nyitott medencébe, mégse történt semmi borzasztó, pedig mínusz akárhány fok volt közben. Hogy ő nem tudja.
Jajajajajaj.
Visszaemlékeztem az én úszástanulásomra, pont ennyi idős lehettem, mint a boszorkány, és akkoriban nem volt fedett uszoda, hát egy normális kültéri medencében tanultunk, amit felengedtek a nagy alkalomból majdnemmeleg vízzel. Szakadt az eső egész héten, marha hideg volt, anyám nem engedett, mert megfázok. Na ja. Csak az volt a probléma, hogy nagyon akartam menni, hát szépen becsomagoltam a tízórai mellé a fürdőruhát, viszont törölközőt nem, mert azt meglátta volna. Így tanultam meg úszni, törölköző nélkül, a szakadó esőben, be szép is volt :-) Azóta se tudja szegény asszony. Nomármost nem akarom, hogy a boszorkány is így végezze, na! :-DDDDD A különbség annyi, hogy a boszorkány elég tűrhetően úszik már most is, épp ezért akar annyira a tanfolyamra járni, muszáj hencegnie a többiek előtt, és valahol meg is értem. Én se voltam különb.
Legnagyobb sajnálatomra a gyászos őszi időé. Jaj.
Ábrándoztam a múltkor a fokhagymalevesről, ami mindenki számára ismert, aki egyszer is síelt már errefele. Nomármost, egy kiadós síelés után kötelező a fokhagymaleves, azután a juhtúrós galuska, azután meg a forralt bor. Höhö. (Okés, lehet variálni is, mondjuk káposztaleves-borjúsült-szilvapálinka vonalon, de maradjunk a fokhagymánál.) Az is mindenki számára ismert, hogy ha belép egy igazi hegyi vendéglátóegységbe, az első illat, amit érezni fog, az a fokhagyma, csak másodiknak jelenik meg a sült szalonna... :-D
Mivel vasárnapig tuti nem megyünk egyetlen igazi hegyi fogadóba se, nem maradt más hátra, hogy idehaza rittyentsek egy fokhagymelevest, ami a mondás szerint még a halottakat is talpra állítja.
A recept a következő:
Kell hozzá két kanál zsír (ez az én esetemben olivaolaj volt, de csak azért, mert évek óta azzal főzök) meg egy kanál liszt. Ebből sütni kell rántást, de még mielőtt kész, bele kell nyomni egy gerezd fokhagymát. Pont addig kell még sütni, míg elő nem jön az illata, na akkor egy nagy evőkanál pirospaprikát rá kell szórni, felönteni vízzel, és lényegében meg is vagyunk az alappal. Ezután jön az irgalmatlan mennyiségő fokhagyma belenyomkodása (jelen esetben 8 dagadt gerezdé) meg a fűszerezés, ami imigyen történt: 1 leveskocka, nagy csipet bors, nagy csipet szegfűbors, nagy csipet darált köménymag, 2 babérlevél, két evőkanál ételízesítő. Ennél a pontnál keresni kell egy kanalat, aztán a kanalat szorongatva számolni a perceket, hogy mikorleszmánkészwazze :-DDDDD
Nomármost, egészen pontosan 20 percig fő a leveske, azalatt elő lehet készíteni a tányért, lereszelni a sajtot, kóstolgatni hogy mikorleszmánjó, toporogni a tűzhely előtt, meg a havas lejtőkről ábrándozni közben...
Végezetül a tányérba kell helyezni 1 vagy 2 szelet kétszersültet (sült kiflikarikás, kenyérkockákat, tökmindegy), rászedni a tűzforró levest, alaposan megszórni az egészet a sajttal és már lehet is nyelvet & szájpadlást égetni, valamint érezni, ahogy visszatér a halottba az élet :-))
... lehetnék akár én is, de most nem én vagyok! Ez azért elég kellemes érzés.
A helyzet az, hogy vásár volt nálunk, amikor kicsiny városomban 4 teljes napra leáll az élet (minden évben) hát vásároztunk mi is gőzerővel, amitől tán még a rendszer áldozatának is tekinthetném magamat, aztán mégsem. Marha sokat gyalogoltunk, kötelező köröket is, meg csak úgy is, esténként pedig a kutyával, önszorgalomból. Ez tegnap este már nem jött össze, hát ma sétáltattam a blökit, nyomtunk 10 kilométert kellemes tempóban, a zúgóig, a holtágak körül & vissza. Jól esett nagyon. A konzekvenciát is levontam, miszerint legközelebb viszek inni :-D Valahogy nem tudtam elvonatkoztatni a gondolattól, hogy ilyen gány időjárásban, szélben & szemergő esőben nekem biza mézes tea kell, azután meg forró fokhagymaleves...
A szomorú hír az, hogy kifogytam a hiperszuper mindenálló túrázásra használt gatyámat is :-( Elég csúnyán. Végülis 8 kilót fogytam az elmúlt másfél hónapban, mindenfajta megrázkódtatások nélkül, elég volt hozzá egy étlapváltás meg a sok mozgás. Nem hagytam ki semmit, csak a kenyeret plusz a felesleges szénhidrátokat (mindenfajta kelt tészták képében) a többi maradt a régiben. A tablettám a beszólástól gurult el, miszerint "jól felszedtem", pedig még nem is világított a figyelmezető lámpa, hogy izééé, gubanc lenne. Igazából jól éreztem magam, meg hát voltam már ettől sokkalta gyászosabb porhüvelyben is, na de mindegy. Egy próbát megért a kenyér hanyagolása, amondó vagyok
Idáig még mindig nincs baj, bár ezt a hiperszuper méregdrága gatyát sajnálom (valószínű, hogy szerkesztek egy gumit a derekába aztán kész), nos a hetedik kiló táján előkotortam a farmergyűjtemény egy-két számmal kisebb darabjait, és ennyi. Van még ezektől is kisebb, de addig már nem szándékozom fogyni, eléggé úgy néztem ki akkoriban mint akinek mán nincs sok hátra.
A rendszer szerencsétlen áldozata ennél a pontnál lépett a színre, amikor elmentem melóba a két számmal kisebb szerkóimban. Volt is nagy szájtátás, hogy háááámégilyetwazze, ezdemarhajó. Beszélgettem az aranyos kolléganőmmel, hogy hát igen, ennyit tesz a qwa kenyér, meg úgy általában mindenről, köztük az ősemberes teóriáról, amire az utóbbi időben kezdek nagyon rákattanni. Még semmit nem tettem a megvalósításáért, csak belémköltözött a gondolat - majd lesz belőle valami. Ha nem, akkor se történik katasztrófa, hiszen egyenlőre csak gondolat az egész, meg annyi, hogy mélyen egyetértek az alap ötlettel. Na de a denevérnek azonnal közbe kellett kotyognia (pedig a világon senki nem szólt hozzá, a véleményére meg pláne nem volt egyikünk se kíváncsi). A denevérnek a legjobb, ha csöndben marad, mert míg nem beszél, el tudja rejteni a minden sejtjében lekódolt, végtelenül nagy butaságát. Elkezdett ágálni a kenyér mellett, hogy az a fő táplálék, mennyire finom, mennyire egészséges, mennyire olcsó, és hogy az ilyen céltalan diéták nem vezetnek semmire, mert csak gyomorfekélyt kap tőlük az ember.
Jajistenem.
Mondtam neki hűvös kimértséggel, hogy a gyomorfekélyt a helikobaktéium okozza, kaptak is érte Nobel-díjat a felfedezők vagy tíz évnek ezelőtt (egészen pontosan 2005-ben, most rákerestem), és hogy anibiotikummal gyógyítható. Mindezt onnan tudom, hogy az egyik doki, Barry J. Marshall igen jóképű fickó, gyorsan megjegyeztem magamnak... :-D Na de ez mellékes. Azt mondja nem is (!) mert mindenki tudja hogy a rendszertelen evés okozza.
Ennél a pontnál témát váltottunk, mert a denevér mindig mindenhez hozzászól, pedig a műveltsége a Megasztár, X-Faktor, Való Világ és még ki tudja miféle parasztbutító program szereplőiig terjed. Nem akartam neki azt mondani, hogy ha most megnézi magát kívülről, akkor a rendszer tökéletes áldozatát látja, akinek már sikeresen kimosták az agyát, egyrészt az iskolában, másrészt meg a bulvármédia elvakult tanulmányozása közben, sok-sok esti tévénézéssel, C-kategóriás amcsi filmekkel, és megannyi gagyi reklámmal megspékelve. Kár lett volna egyéb fölösleges energiákat pazarolni a kenyérrel kapcsolatos állításai megcáfolására.
Hát ennyi volt a heti történet. Két napig az ideg rázott, mert elég nehezen viselem ha hügyékkel vagyok körülvéve. De basszus, ha azt mondaná, hogy beszélgessünk másról, mert nem érdekli a téma, hát okés, nem mindenkit érdekel az ami engem, de nem! Hallgat dülledt szemmel, és arra a pillanatra vár, mikor tromfolhat le végre valami haláli nagy butasággal! Egyre nehezebben viselem!
PS: Találtam megfelelő zenét is... Na ezt az életben nem értené meg a denevér, meg a sok-sok hasonszőrű emberke. Höhö. A gond az, hogy én teljesen értem miről szól... :-/ Brühühü.
... ami lehetne éppenséggel kutyasétáltatós krónika is :-D
Szal ott hagytam abba, hogy ugrott a vasárnapra tervezett túra. Itt nálunk egész délutánig gyönyörű idő volt, nyafogtam is, hogy izééé, mégis mehettünk volna. Azután hétfőn kiderült, hogy jobb is mert nem mentünk - másutt tényleg esett egész nap. Mondták a sofőrök, akik az árut hozták.
Vasárnap estére ideért az égi áldás hozzánk is, igaz nem eső, hanem szélvihar formájában. A kutyának nem magyarázhattam el, hogy figyelj nagylány, nem sétálunk ma este mert fúj a szél, hát felöltöztem szépen túlélősre, megkaptam a nasságos úr akkumulátoros barlangászlámpáját, aminek elég tűrhető fénye van, aztán irány a szabad ég. Höhö. Igaz, nálam volt a baszott nagy lámpa, de nem emiatt éreztem magam fene nagy biztonságban, hanem az ítéletidő miatt. Úgy gondoltam, hogy nincs az az elvetemült gyilkos, aki kimerészkedik a folyópartra ilyen időben... Úgy tudtam csak menni, ha rádőltem a szélre; helyenként simán megtartott, pedig nem is vagyok éppenséggel pehelysúlyú... Azon viszont meglepődtem, mennyi világító zöld szempár figyel mindenhonnan. Hmm. Szerintem mind macska volt, mert ezzel a tudattal nagyobb a lelki békém, na! :-D
Hétfőn melóba nem öltöztem fel túlélősen, hanem csak úgy melóba járósan, ami nagy hiba volt. Még mindig marha hideg volt & marha nagy szél, én meg dekkolhattam a raktárban, ami egész héten az enyém, miután a raktáros gyerek szabizik. A nap végére átfagytam mint a barom & hulla voltam a sok rakodástól ( bejövőnek volt két kamion meg egy nagyobb furgon, kimenőnek meg bazi sok cső, szigetelés, radiátor, egyebek, mivel tombol a fűtőszezon, hehe) hogy estére ilyen teszthalott állapotba kerültem. Okés, megpróbálkoztam mindenféle melegítéssel, pálinkával, hosszú forró fürdővel & különösen csípős levessel, de nem lett sokkal jobb. Még elalvás előtt is dideregtem, jaj, pedig már mi is fűtöttünk mint a barom... Viszont sétáltam a kutyával újabb 4 km-t, igaz elég nagy lelkierő kellett hozzá.
Ma már okésabb volt a helyzet, a vérszopó denevért leszámítva, ami jól szopta a szopnivalót (gyengébbek kedvéért a véremet!), ellenben túlélősen öltöztem fel, polárba meg ilyenek, na legalább melegem volt egész nap :-DDDDD A kutyával sétáltam 6 km-t, méghozzá úgy, hogy rohantam haza melóból, beparancsoltam a az ótóba aztán tűztünk sétálni, hogy még sötétedés előtt visszaérjünk. Amúgy még mindig nem találtam ki, mi legyen ha átállítják az órát. A nagy francba! :-(
A holnapi programot még nem tudom, elég káoszosnak igérkezik a nap, viszont mégis megyünk a Velestúrra, 2 hét múlva ha jó idő lesz. Most ezzel vigasztalom magam :-)
A nap slágere pedig a Prodigy. Valahogy beugrott még reggel, aztán egész nap ezt dudorásztam. Nem zavartam vele a köznyugalmat, odakinn a raktárban max. a német-juhász gyönyörködhetett a nem egyszerű hangszerkezetemben :-DDDDD
... pont vasárnapra esik! :-( Hogyamacskarúgjameg!
Emiatt aztán nem megyünk sehová holnap, esőbe meg viharos szélbe menjen a rosseb! :-(
Szal mostan teljesen szomorú vagyok, még az se vidított fel, hogy a Route66 udvarolt egy cseppet ma melóban, miszerint milyen rég látott, milyen csini vagyok ésatöbbi... Ehh. Sajnos akkor már láttam az előrejelzéseket (már a hajnali kávénál elolvastam) szal pont úgy hiányoztak Route66 bókjai, mint 30 valagbarúgás... Nyilván a vég kezdete, ha már Route66-nak se tudok örülni. Jaj.
Ma csudálatos dolog történt. A boszorkány igen jó kedvében volt, gondolom mert reggel látta élete szerelmét, ahogy az a beszámolóiból kiderült, valamint - önmaga szerint -, szuperul megírta az év eleji matek tesztet. A szerelem valódiságában nem kételkedek, de a matek teszt eredményét majd hiszem ha látom :-DDDDD
Szóval muszáj volt kihasználni, hogy leánygyermekem mindenre hajlandó, még a vásárlásra is. Ki nem állhatja az ilyen prózai dolgokat, meglehet hogy pont rám ütött ebben, de kellett neki téli kabát, mert a tavalyit kinőtte. A téli kabát már születésétől kezdve komplett sícuccot jelent, höhö, minél jobban kihasználjuk az alatt az egy szezon alatt míg jó rá, hát annál jobb alapon.
Teljesen véletlenül vettük meg, miután elindultunk meleg pulcsit venni, ami nem volt, ellenben szezon eleji leárazásban voltak a tavalyról megmaradt síholmik... Ajajajaj. Nem lehetett ott hagyni :-D Vettünk olyan szerkót neki, apró pénzért, hogy őrület.
Itthon felvette, aztán abban rohangászott fel-le, végül megkérdezte:
- És muszáj levetnem?
- Nem szívem, március végéig rajtad maradhat!
Gyagyás ez a gyerek!
:-DDDDDD
Utána meg sétáltatjuk a blökit a gáton, szokás szerint, amikor a boszorkány ábrándos hangon felsóhajt:
- Tudod anya mit szeretnék?
Gondoltam tabletet, mert már egy ideje azt szeretne, de mondtam hogy írjon szép levelet a Jézuskának, aztán hátha tablet lesz a fa alatt, hát meglepődtem a válaszon:
- Azt hogy essen végre a hó, ropogjon a lábunk alatt ahogy itt sétálunk a kutyussal! És hogy menjünk már síelni!
... vagy amit akartok, írta anno Shakespeare Vili, pedig ő nem is tudja, hogy szarrá áztattam az új kabátomat az este :-))
Ergo átesett a vízkeresztségen rendesen, 100%-os teljesítménnyel; másfél óra a szakadó esőben meg se kottyant neki, belülről csontszáraz. El vagyok ragadtatva!
Nagy örömömben be akartam szúrni egy számot, méghozzá az Atrocitytől a Calling the raint, de az túl mélabús a jelenlegi feldobott hangulatomhoz, hát legyen inkább a BLUT. Ezer éve nem hallottam! Bí-el-jú-tí jú á má bjútí !
... a vasárnapi túránk, már látom előre!
:-DDDDD
Basszus, nem érthetem, hogy a csudába tudok ilyet kitalálni, csak úgy a hasamra csapva, max. a térképre nézve, na de mindegy is, most már legalább tudjuk mi vár ránk. Hihi. Kicsit körbekukkantottam a neten ugyanis, miről híres Velestúr, a három csúcs közül az egyik, amerre az utunk visz majd, aztán amit találtam, hátőőőizééé, eléggé hajmeresztő.
Velestúr a sziklába vésett archaikus feliratáról híres.
Egy bácsi találta a 19. század derekán, meg is fejtette annak rendje s módja szerint, valamint megtippelte, hogy 3000 éves. Ez mind szép & jó, kivéve azt, hogy a szlávoknak nem volt önálló írásuk Cyril és Metód bizánci hittérítők érkezése előtt, akik behozták a glagolikát, amiből később a cirill írás fejlődött ki, szóval a tudósok nagyjából megegyeznek abban, hogy a felirat hamisítvány. Valószínűleg a bácsi véste oda, hogy utóbb jól kielemezze...
Na de ezt a tényt nem ismerik el elég sokan, pl. az ószláv pogány vallás gyakorlói (gondolom valami elborult agyú black-metálosok), az ultranacionalisták (mert ez bizonyíték a szláv feljebbvalóságra vagy mijabánat), a természetgyógyászok (akik szerint valami izés rezgést bocsát ki a felirat), a kelta vallást gyakorló pogányok (ilyenek is vannak, csak fel nem foghatom hogyan kerültek ide Stonehenge-ből), meg az ufológusok (közülük is azok, akik mélyen hisznek a paleo-asztonautikában, és hogy a véset az ufók műve, mert ki másé lenne...)
Körmöcbánya lakói azt mondják, hogy kéne valamit kezdeni ezzel az átok felirattal, mert mindenféle áldozatokat mutatnak ott be. Hogy nem egyszer látni gyanús elemeket ballagni felfelé, akik hátán nem hátizsák van, hanem kakas kalitkában :-DDDDD Jaj, hát hemperegnék a röhögéstől, ha összetalálkoznánk egy ilyen bandával, az is biztos! Neonácikkal viszont nem szeretnék összefutni; rühellem a fajtájukat. Hogy ki gyújtotta fel a szomszédos csúcson a fakeresztet, azt sem tudni, lehetett akármelyik felekezet, minden esetre újraépítették, majd megnézzük azt is.
Szal itt tartunk. Legalább kezdem érteni, miért éri meg anyagilag menedékházat üzemeltetni az erdő kellős közepén - eredetileg azt szemeltem ki mint ideális túracélpontot.
Olvastam egy prózai megfejtését is a vésett szövegnek, igaz nem eléggé archaikus. Írója szerint az alábbi versike olvasható a sziklán:
"Felmásztam a Velestúrra, állt a faszom mint a pózna."
Most már csak legyen szép idő & mennyünkmán! :-))
... ahogy a művelt rómaiak mondanák :-)
A helyzet az, hogy megkaptam az ukázt mán megin': találjak ki valamit a jövő hét vasárnapra. Mintha az olyan marha könnyű volna! Valami csudajó túrát, természetesen, lehet brutális is, mert nem biztos hogy a boszorkány is jön velünk. Természetesen érdekes helyre, pazar kilátással. Hihi. Ezen kívül nagyon messze se legyen, mert nincs időnk, szombaton meló, nem tudunk lelépni csakis vasárnap reggel.
Ám legyen.
Összeszedtem hihetetlen kapacitásaimat, végezetül egy gerinctúrát választottam a körmöci hegyekben. Cakumpakk 14 km, a szint 520 méter összesen, de bazi hirtelen emelkedő nincs is benne, inkább olyan hullámvasutazás az egész fel & le, mint a gerinctúrák úgy általában, szóval nem valami brutális. Sajnos a brutális túrák kicsit odébb vannak helyügyileg, amiért igen korán kellene kelnünk, aztán igen későn hazaérni utána; a hétfői meló előtt erre azért nincs túl nagy késztetésem. Lehet nézek még valamit, de amondó vagyok lehet éppen ez is: boszorkánnyal vagy nélküle.
Ma istenien megsétáltattam a hiperaktív ölebet, egészen a zúgóig elmentünk, ami azért több mint 8 km. Megjártuk másfél óra alatt, na okés, nyílegyenes út visz oda de akkor is elégedett voltam magunkkal. Bezzeg ilyenkor, amikor időmilliomos vagyok, gyönyörű az idő meg van is kedvem kinn lófrálni, hamarabb végzek mint tervezem. Amikor meg sietek mint a barom valami miatt, alig bírok időre hazakerülni! Nem értem miért van ez.
Mert leszívták megint. Szülői értekezleten.
Szétrakták a kölyköket, a boszorkány is másik osztályba jár, hát más anyukák járnak így szülői értekezletre is. Az előző társulat ilyen fontoskodó, feltűnősködő, finomlelkű anyukákból állt, akiket nehezen viseltem, na de a mostaniak meg putriparasztok... Hogy meg vagyok én áldva! Majdnem volt bunyó is, igaz a végét már nem vártam meg.
Most nem tudom eldönteni, melyik a rosszabb: a finomkodók vagy ezek... Édes istenem. Amondó vagyok, nem is megyek többet. Nem lottón nyertem az idegrendszeremet, hogy másfél órán keresztül hügyéket hallgassak önszántamból. Elég melóban 9 órán át pénzért hallgatni őket, wazzzzzze!
Mióta hazaértem, kúrálgatom magam jófajta punk zenékkel. Pl. ezzel, amit minnyán beszúrok. Akik nem beszélik kicsi szlovák, azoknak elárulom a refrént: Ég az istállód! Höhö.
