Ez a mondás annyira igaz, hogy anyám velem riogatja a kolléganőit melóban! :-DDDDD Könnyesre röhögtem magam a muteron, ahogy elmesélte mi volt náluk odabenn. Ott kezdődött a történet, hogy van egy új (és eléggé gyámoltalan) fiatal kolléganőjük, aki éppen összecuccolt a pasijával, és minden nap azon stresszel, hogy mit főzzön, azt is hogyan, mert hát antitálentum a konyhában. Anyám a védőszárnyai alá vette a csajt (szegény csaj, hehehe) aztán példabeszédnek felhozott engem, meraszongya a nagyobbik lánya is így kezdte a karrierjét, de az még semmi, hanem azóta is így folytatja... :-DDDDD Ááááá de végem lett!
Szal anyám elmesélte kezdeti botladozásaimat a konyhaművészet terén, miszerint:
- A nagyobbik lányom annyira hügye volt világ életében, hogy egyszer mondtam neki hozza ide a spájzból a húsdarálót, aztán kihozta a mákdarálót. Amikor mondtam neki hogy nem ez az, akkor meg elkezdett pattogni, hogy nem leszarja, daráló ez is! (Ez így volt, lehettem olyan 15 éves...)
- Amíg a gimibe járt, soha nem csinált magának kaját ha hazaért, hanem evett vajas kiflit. Szerintem az alatt az 4 év alatt mást nem evett a vajas kiflin kívül. (Ez is igaz. Teljesen jó kaja a vajas kifli, akkor meg minek cifrázni???)
- Amikor férjhez ment, tiszta pánikban voltunk az apjával, hogy jajistenem, mi lesz ebből a lányból?! Éhen fognak dögleni. (Ez is így volt, de a muter a nagy pánikrohamaiban mindig pakolt be kaját és sokszor meghívott ebédre/vacsorára. Szerinte vajas kiflin nem lehet élni, pedig a lánya volt a bizonyíték, hogy igenis lehet! :-DDDDD)
- Amikor aztán elkezdett főzni, annak se volt jó vége. (De nem ám!)
- Ami nem sikerült, azt kivágta a konyhaablakon, fazekastul, a kutyájuk meg olyan dagadt volt, hogy alig fért be az ólba. (Hát egen. A Dragon igen jót profitált a kezdeti baklövésekből...)
- Csirkét húsvágó bárddal bontott. Na ne tudd meg, miféle darabok lettek abból! (De akkor mi a fenének van a húsvágó bárd??? Hehe. Évekig azzal bontottam, míg egyszer apám megmutatta, hol kell az átok csirkét elvágni. Igaz, mindig szoktam közben csodálkozni, hogy anyám csirkéjéről simán felismerhetőek az alkatrészek, miszerint ez itt comb, ez meg mell, hát az enyémen egyáltalán nem volt felismerhető. Úgy gondoltam, hogy attól még csirkehús maradt, leszarom.)
- Ahogy most főz, az se sokkal különb. Van neki kábé 50 kése, ami olyan éles, mint a borotva, és 2 bazi nagy fazeka. Mindent abban főz. Ha tönkremegy a fazék, vesz egy másikat. Ugyanolyat. (Ez nem igaz, mert van több fazekam is, csak nem használom... :-DDDD A kés pedig alap szükséglet.)
- Most már mindent megfőz, de olyat el se kezd, ami 1 óránál tovább tart vagy 2 koszos edénytől többet kíván. (Nem fogok egész életemben a konyhában ácsorogni, az tuti. A max. 2 koszos edény ötlete meg abból az időkből származik, amikor még nem volt mosogatógépem. Hát mosogasson a gyehenna annyit, na nem? Egy kivétel van: a rántott dolgok, mert azt precízen bepanírozom, nem számít hogy 3+1 koszos tányért edményez a folyamat.)
- Annyi a különbség, hogy a lányom sose stresszelt emiatt, mint te, ami nem sikerült, megy a kukába, aztán esznek vajas kiflit. (Mondom én, hogy teljesen rendben van a vajas kifli. Egyszer főztem karácsonyi ebédet, wehehe, nagyon másnaposak voltunk a nasságos úrral a céges évzáró buli után, na mindegy, de gyött anyósom ebédre. Az átok halról meg lepotyogott a panírozás, hát kidobtam a kukába, ilyen halat mégse eszünk. Mondtam anyósomnak, hogy mindjárt olvasztok ki másik halat, szal csak vacsora lesz, előreláthatóan, kér addig vajas kenyeret? Kért, mert éhen volt dögölve szegény asszony! :-DDDDD)
- De a férjét sose zavarta különösebben a dolog. Május 4.-én volt a 17. házassági évfordulójuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése