nem hiszek a szememnek: ibolya!

Ez a nap úgy alakult, hogy régi hóbortomnak, a geocachingnek szentelhettem az egész délutánt. Szépen beprogramoztam a GPS-t, bepakoltam a kutyát az ótóba, aztán hajrá :-)

A kiszemelt 6 ládából meglett 4. Ez nem olyan rossz arány, na.
Az első okés volt, tök alhagyatott helyen, szép kilátással.
A második nem volt okés, ugyanis a templomban - aminek a kertjében a kincsesláda volt -, épp egy bőbeszédű, aranyos & rettentő kíváncsi néni takarított. Óóó, hát ilyen vallásos is csak ritkán vagyok, mint akkor lettem, megkérdeztem tőle, bemehetek-e a templomba, óóó hát persze, hát ez tényleg nagyon szép templom, nem csak kívülről, bévülről is, mondtam én, ezzel vigyorogva egyetértett... Vetettem keresztet, meg úgy tettem mintha imádkoznék egyet (imádkoztam is, hogy legyen meg a kincs, hihi) na de nem tévesztett szem elől még egy pillanatra sem... Hát így jártam.
A harmadik meglett minden gond nélkül, a negyedik is, csak arra kellett egy kicsit várni, míg kitisztult a terep.
Aztán az ötödik megszivatott de alaposan, mert hát hügye vagyok matematikából mint állat, hol tudnék én kiszámolni egy kétismeretlenes egyenletet, ami a koordinátákat rejtette... Na nem baj, mozgósítottam matekzseni ismerőseimet, valaki csak kiszámolja én meg majd alkalomadtán visszamegyek...
Azután az utolsó is gond nélkül meglett.

A kutya tündérien viselkedett az ótóban, a kezdeti izgatottság után (hogy jééé, történik valami szokatlan) szépen lefeküdt & elaludt. Egyébként meg igazán szófogadó volt a pórázon, a kálváriánál aztán rohangászott egy nagyot póráz nélkül, míg én megpróbáltam csak úgy szabad szemmel észrevenni a rejtekhelyet, koordináták híján... LOL!

Szal ez volt. Szedtem egy csokor ibolyát is :-) A semminél mindenképp több. A nasságos úr nyafogott, menjünk holnap síelni, de lefújtam. Ahány előrejelzést néztem, mindben más állt: az esőtől a hóig, napsütéstől az ónos esőig... Basszus. Amilyen a szerencsénk, tuti nem hó esett volna odafenn!...

40 év a csavargyárban

... az igazi szopás, nem az orális szex, ezt már tudjuk régen, de most amondó volnék, hogy a csavargyár semmiség a tegnapiakhoz képest!
Ünnep ugye, szakad a hó, jajdejó, menjünk síelni! :-D Így indult a történet. Aztán úgy folytatódott, hogy felkeltünk fél 7-kor, elindultunk 7-kor, odaérünk 9-re pályanyitásra, jajdefasza. Okés, mondták a rádióban hogy nehezen járhatóak az utak, na de nálunk jól járhatóak voltak, hehe, semmi vissza nem tántoríthat egy kis csúszkálástól, hát nem?
Elértünk a 30 km-vel odébb lévő városkáig, ahol már kezdődött a káosz. Bazi nagy hó az úton, legfeljebb 60-nal lehetett menni, hát jó, nem érünk oda pályanyitásra mégsem. Lényegtelen. Ezzel párhuzamosan bemondták, hogy az út Garamszentbenedeknél nehezen járható, egy elakadt kamion miatt. Na mi épp arra mentünk (volna), még mindig a reggeli nagy elánnal és 60 km/órás csillagközi sebességgel. Ilyen formán lenyomtunk még 10 kilométert, amikor újabb hírek: Garamszentbenedeknél az út járhatatlan (gondolom ez alatt a 10 perc alatt verődött ott össze a nép), pluszban a körmöcbányai hágón is elakadt egy kamion, az út nehezen járható... Nem baj, B terv, nem megyünk akkor Krahulera, ha nem tudnánk feljutni az inkriminált hágón keresztül, hanem Skalkára, mert letérünk még előtte, velünk ugyan nem csesznek ki... :-D Száguldottunk még vagy 5 kilométert, amikor újabb hírek: Garamszentbenedek járhatatlan, lezárva, Körmöcbánya hágó mindkét oldalról lezárva... Ááááááá!
Na ekkor visszafordultunk, mert ki tudja mennyit kellett volna állnunk Benedeknél.
Ahogy hazaértünk, újabb örömhír a rádióban: az ótópályát is lezárták, tömegbaleset miatt, a körmöci letérő előtt... :-D Még jó hogy meg se kíséreltünk átjutni ennyi akadályon. Höh.

Akkor legyen C terv & menjünk legalább szánkózni Visegrádra, mert nem fogjuk itthon b..i anyánkat ha már egyszer bepakoltunk, felöltöztünk! El is mentünk, marha nagy hó, úgy térdig ért, mi voltunk az egyetlen delikvensek arrafele, hogy úgy kellett tolni a szánkót tolni lefelébe is a nehéz hó miatt. Na ekkor feladtuk & hazajöttünk. Átaludtuk családilag az egész délutánt, és nem voltam szomorú meg csalódott, nem hát! :-(

Mára semmi terv, be van borulva de nem esik egyenlőre semmi... Valszeg kiviszem a kutyát valamerre. Holnap pedig teszünk egy újabb próbát, hátha el tudunk jutni valamelyik sípályára. Hát ennyi történt.

szabadidős tevékenység

Most nem az enyém, hanem a Robert de Niróé, aki háziorvos & nőbálvány szerepkörben tevékenykedik már vagy 40 éve :-D
Vett ugyanis egy ótót, gondolom kifejezetten szabadidős tevékenységekhez. Melóhoz meg imidzsépítéshez ott van neki a régi (de inkább vadiúj & csillivilli), de most meg egy ősöreg, igen szakadt és baromi koszos Nissan Patrolból integetett rám, nagy vigyorgások között. Előnyt adtam neki ugyanis az utca végén, aztán bámultam nagyon a Patrolt, mert elég összekeverhetetlen látvány volt, nincs hasonló se a városban az már biztos. Aztán amikor közelebb ért, láttam hogy valaki integet, de azt, hogy a Robert de Niro volt, csak akkor regisztráltam, amikor már elment mellettem... Hátwazze.
Annyit tudok róla hogy horgászni jár (láttam saját szememmel) meg raftingozik (ő mondta, bár a barátnőm ismerőse FB-n aztán mondta a csaj hogy tényleg, Szlovéniában meg ilyen helyeken, hmm) és hogy gombázni is szeret (szintén ő mondta) szal eldöntöttem, hogy erre kellett a Patrol, nem csajozásra :-D Bár az én szívemet így is megdobogtatta, üsse kavics! :-D

Szépen beterveztem egy éccakai filmnézést, ilyen Kaszinó, esetleg Ronin vagy A rettegés foka vonalon, nyehehe, csak aztán inkább kimentem kóborolni a kutyával ha már ilyen szépen havazik... Amúgy meg, miféle dolog az már, hogy messziről integet nekem?! Azannyakiskésit! :-DDDDD

PS: Olvastam az előbb valamit, amitől elöntött az epe, de komolyan. Egy hosszabb szöveg volt, na de olyan stílusban írva, amitől még a boszorkány is jobbat kreál a negyedik általánosban. Basszus, nem értem, miért jó az ha minden mondat alanyból, állítmányból, tárgyból, határozóból meg jelzőből áll szigorúan??? Az írója nagy hangsúlyt fektett arra, hogy minden precíz rendben legyen, valószínű, hogy neki így tetszik (meg mert így tanította anno a magyartanár), de nekem olyan szinten eldurrant tőle az agyam, hogy megyek is aludni minnyán. Még jó hogy nem ilyen szövegeket kell lefordítanom, mert agyrákot kapnék a végén.................. Sok gagyi dolgot olvastam már életemben, na de ez a mai vitte el a pálmát, az tuti! Innen gratulálnék az alkotónak a nullás stílusért! Ettől mélyebbre már csak akkor mehetne, ha az egész tele lenne helyesírási hibával ráadásnak... :-D

nem hiszem el

... ha nekem valaki pl. január közepén azt mondja, hogy a szezon leges-legjobb síelése március 24.-én lesz, -9 fokban, szikrázó napsütésben, frissen hullott 30 centis porhavon, ami olyan mint a legfinomabb finomliszt, tökéletesen rávasalva a meglévő majd' egy méteres öreg hóra... Óóóóó, azt mondtam volna kapásból: ilyen nincsen, te hügyegyerek! :-DDDDD
Pedig de.

Az év legjobb ötlete volt ma síelni menni. A sípályán alig volt ember, de még az ótópályán is, mindenki eldöntötte, hogy vége a szezonnak úgyis. Holle anyón kívül, ugyebár, mert alaposan megrázta a megráznivalót az öreglány... :-D

Szóval kész. Akkorát síeltünk, amekkorát még az életben nem, és minden pillanatát élveztük. A boszorkány is úgy közelekedett mint a távirat; alig bírtam utána menni, de komolyan. Ki nem hagyott volna egyetlen buckát se, ahol ugorhat és egyetlen fenyőfát sem, aminek az ágai alatt lekuporodva átcsúszhat valahogyan... Kezd belejönni a dolgokba.
Pont azt mondtuk a nasságos úrral, hogy a boszorkányra tökéletesen illik Edison örökérvényűje, miszerint genius is one percent inspiration, ninety-nine percent perspiration.
Más gyerek ennyi síelés után már ott tartana mint Hermann Maier, de komolyan, a boszorkány meg... Semmi érzéke hozzá, csak a marha kőagya meg a büszkesége viszi előre nagy nehezen. Most mégis úgy érzem hogy lesz belőle valami, esetleg egyszer egy szép napon majd síelhetünk vele együtt valami gleccseren az Alpokban, ha addig el nem olvad mind az összes :-D

Nos ennyi. Isteni izomláz van a lábamban, meg kellemes fáradtság úgy általában mindenhol. A sícuccot még nem raktam el, de valszeg tényleg ez volt a legutolsó ebben a szezonban. Holnaptól pedig meló. Nem bánom, ezt a négy napot valahogy kibírom, utána meg a kellemes húsvéti ünnepeket is... Max. majd bámuljuk az ablakon keresztül hogy ömlik odakinn az eső. Be szép lesz!

B terv, ha mégsem ömlene az eső & nem mennék Krkre sem: 

Felmászunk ide például. Szép neve van: Sólyom-szikla. Az alakja is gyönyörű, minden mással teljesen összekeverhetetlen... :-))

És a tetejéről a kilátás se semmi:

milyen az már

... hogy szépen lezártuk a síszezont Lengyelországban, hazaérve elpakoltam a sok síholmit, na de az időjárás csak nem akar tavaszira fordulni. Hát akkor menjünk síelni, ha nem olvad egyáltalán, hanem még hullott is a meglevőre plusz 30 centi hó.
Szal mindjárt megyek pakolni, holnap pedig lelépünk síelni még egy szezon utánit :-)
Az már a szomorúbbik része a történetnek, hogy úgy néz ki nagyon nem megyünk a jövő héten Horvátországba túrázni, mert szakadó esőt jósolnak jelenleg... Meglehet síelni megyünk akkor is. Meglátjuk. Minden esetre nem kapkodom el a kesztyűk & sisakok elraktározását, a lécekről nem is beszélve. LOL!

a hiba nem bennem van

Jaja. Eldöntöttem.
Nadebasszus, nem én tehetek róla, hogy akadnak olyan emberek a Földön, akiknek a világon semmi hobbijuk (ezzel együtt mondanivalójuk) sincs. Istenbiza.
Pedig ha úgy adódik, igen jól el tudok társalogni különféle pasitémákban, mert egyrészt alapból meg tudom különbeztetni Bocacciot Boticellitől, (de még Bocellitől, sőőőőt Balotellitől is :-D), másrészt - mint jó focistafeleség -, napra kész vagyok fociból és hokiból. Höhö. A horgászás témakörben még a 80 éves Tibi bácsival is komoly beszélgetéseket folytatok, az ótók régi kedvenceim, a kutyák & küzdősportok dettó, jártam a világ különböző szegleteiben, tehát adottak az utazós sztorik, és még sorolhatnám kiváló érzékemet sok más mindenhez, mint pl. a számítógép-programozás-gyilkoláshoz, de hát nem teszem... :-D
Szóval egyértelmű, hogy a hiba nem bennem van, hanem a másik félben, aki nyilván azért van a világon, hogy a levegőt szívja el mások elől... Mást nem tudok mondani.
Szal a mondandó nélküli ember kedvenc hobbija a főzés, amihez azt tudnám hozzátenni hogy hétfőn ettünk szilvásgombócot, kedden rántott csirkecombot, tegnap annak a maradékát, ma meg melegszendvicset. Höh. A főzéssel úgy állok, mint pl. a fogmosással, hogy megcsinálom aztán jól van, semmi különösebb érzést nem vált ki belőlem. Örömet nem okoz, az egyértelmű, de amúgy különösebb bajom sincs vele. A napi rutin része azán ennyi.
Szal nem vagyok hajlandó seggre ülni, ha valaki húslevest főz, vagy tortát süt, férfi létére. Valahogy nem illik bele ez az egész az én világképembe, ahol a pasas max. sörért mehet ki a konyhába, mert egyébként állandóan láb alatt van, mindent elpazarol, tönkretesz & összekoszol, plusz olyan dolgokba pofázik bele, amiről lövése sincs, szal a családi béke érdekében jobban teszi, ha ezt a pár négyzetmétert jó messzire elkerüli. Mondtam is az említett embernek, hogy nálunk azért másként működnek a dógok... Na ezt nem értette. Hogyaszongya a nők általában meglepődnek & örülnek ha azt mondja jól főz. Mondom már aki. Engem nem nyűgöz le a konyhaművészet, meg most miről beszélgessek vele a témában, a tárkony meg a rozmaring közötti különbségekről??????? Jajistenem.
Pedzegettem tovább a dógot, hogyizéééé, foci? Hogy jaj nem, az baromság. Pecázás? Az is, megeszik a szúnyogok az embert. Ótók, motorok? Na nem, felesleges hügyeségek. Utazás? Nem utazik sehová, nyaranta a Balatonra. Mondom ja, ott voltam, Almádiban többször is, meg még egyszer Tihanyban... Hogyizééé, ő Lellére jár, ismerősék vityillójába. Ehhh, téma ezzel kimerítve.

Mivel nem a legjobb az idegrendszerem, hát nem is erőltettem a semmitmondó dógok taglalását. Pedig a fő erényemet nem is ismerhette meg: azt, hogy igen okosan tudok hallgatni, ha érdekes a téma. Tátott szájjal & dülledt szemmel, és még hügyeségeket se mondok közben, hanem figyelek, aztán az első adandó percben rákeresek neten hogy miről is volt szó tulajdonképpen... :-D
Na de a semmire nem tudok rákeresni wazze! :-D

a grafománia előnye

... pl. az, hogy egész konkrétan meg tudom nézni saját irományaim között, mit csináltam évekkel ezelőtt  március 18.-án, és hogy akkor kábé milyen időjárás volt. Mert ugye ez a mostani teljesen kibírhatatlan!! Kisbalták & cigánygyerekek még nem potyogtak, azon felül volt eső, havas eső, jégdara, hó, meg hozzá ez a kellemes kis tornádó. Ehhh.

Szal visszanéztem, mi volt a helyzet régebben ezen a napon, meglepetés-e ez piszok idő, vagy nem is annyira...

• 2012: ahogy itt is visszakereshető, tavaly eme napon a Gímesi-várnál túráztunk, egy szál pólóban. Ragyogó idő volt. Jajwazze.

• 2011: a dátumhoz legközelebbi bejegyzés (amiből következtetni lehet az időjárásra is) március 20.-án kelt. FTF találatom volt, tudom is melyik. Emlékeim szerint hideg, szeles idő volt (amit alátámasztanak a képek is: a boszorkányon síkabát & vastag sapka, rajtam szintén télikabát & sapka...)

• 2010: a legközelebbi vonatkozó bejegyzés szintén március 18., ahol az előző napi Rammstein koncertet taglaltam éppen, nagy elánnal :-D Miknemvannak! :-D Szal a Rammstein koncerten is baromi hideg volt, azért nem mentem bőrzsdekiben, hanem a fekete posztókabátban. Szintén szeles, csípős, buta idő, míg felhevülten vártuk a buszt a koncert után, jól átfagytunk, kabát ide vagy oda.

• 2009: Hm. Napra pontos bejegyzés, amiben ez a sor áll: az életkedv-mutatóm szélsebes zuhanásba kezdett. Nem kell csodálkozni, szakad kinn a jégeső.

• 2008: Edzőteremben voltam... Hogy milyen volt odakinn az időjárás, arra következtetni se tudok. Nyilván normális, mert ha ultragáz lett volna, akkor megemlékeztem volna róla :-D

bírom ám

... ha írok valami "bicskanyitogatót", azonnal az egekbe ugrik az olvasottság! :-DDDDD

Erre iszunk!

chaos a.d.

... hogy a legjobb Sepultura lemez címét adjam így lazán ennek a bejegyzésnek.

Szal végignéztem a hóvihart, meg az azt követő helyzetet, a határ mindkét oldalán (de facto átlátok a határon, ugyebár, és a hófelhőből pont ugyanannyi hó esett mindenhová, mert a hó nem törődik a kijelölt államhatárokkal...) Minket is szépen betemetett, amiből nem volt semmiféle katasztrófa. Csodálkoztam is (nem csak én, hanem a FB ismerőseim úgy általában) hogy mijabánat történik Magyarországon, mert itt lényegében semmi nem történt. Legfőképp nem volt össznépi segítségnyújtásnak nevezett össznépi rinyálás, ami egy idő után már a könyökömön jött ki!

A különbség abban állt, hogy mindenki tette a pontos dolgát, élükön a belügyminiszterrel, aki mindent összevetve egy unszimpatikus, alattomos kis pöcs, ki nem állom, de most azt kell hogy mondjam: jól teljesíetett. A hóvihar ezt a déli részt sújtotta a legjobban, azután péntek estére újult erővel csapott le keleten és a Magas-Tátrában, szal nem volt lazsálás.

Ott kezdődött az egész, hogy péntekre virradóra, hajnali 3-kor elrendelték az általános készültséget a déli megyékben. Ezt először apámtól tudtam meg, aki épp éjjeli műszakban volt. Aszongya, felöltöztünk szépen, eltúrtuk a havat a kocsilehajtóról, és bemelegítettük az ótókat. Azután semmi nem történt, hát levetkőztünk  & bedöglesztettük a kocsikat :-D
Reggel hatkor letelt a szolgálatjuk, nem volt riasztás a körzetükben, más körzetbe se hívták át őket. Kis késéssel megérkezett a váltás, mondták hogy katasztrofális a hófúvás odakinn, lesz mit csinálniuk hogy hazakerüljenek. Okés, elindultak, öten egy ótóban, el is jutottak a város végéig, ahol már kinn voltak a zsaruk, hogy nem mehetnek sehová, mert járhatatlan az út. Mondják hogy izéééé, ők tűzoltók, most tették le a szolgálatot, 4x4-es a terepjáró és segíteni is tudnak, ha épp úgy adódik. Mondták a zsernyákok hogy nem, dolgoznak kinn elegen, menjenek vissza a laktanyába, melegedjenek & figyeljék a híreket mikor nyitják meg az utat, szép napot, viszlát.
Ekkor faterék kitalálták, hogy velük a zsernyákok ugyan nem csesznek ki, hazajönnek kerülőúton. Vissza a városba, ki a másik útra, az elágazásnál zsaruk, hogy nem lehet, mentenek & takarítanak, forduljanak vissza. A győzködés, hogy ők tűzoltók & segítenének is, szintén nem használt.
Faterék ekkor kitalálták, hogy hagyják az ótót a fenébe, hazajönnek vonattal. Na autó leparkol, a vasútállomáson örömhírek: hajnaltól nem ment vonat, jelenleg mindnek 200 perc a késése. Hogy hát okés, majd csak lesz valami, ott maradnak az állomáson kábé 500 másik emberrel :-D Ez volt reggel nyolckor. Azután megtisztították a vágányokat, és 11-re hazaértek.

Csodálkoztam is, hogy javában tart a katasztrófa, én meg dekkolok itthon, nem kell senkit megmenteni, pedig nagyon tudok, meg hát mindenki tudja rólam, hogy az első szóra rohanok... :-D A legszebb mentés életem folyamán az volt, amikor a haverok elmentek csónakkal leereszkedni a Garamon, de léket kapott a csónak, hihi, kivonszolták a partra, de sötét volt már akkor, és lövésük se volt róla melyik faluban vannak, csak azt hogy egy qwwwa nagy kukoricaföld közepén, azután nagy nehezen megtaláltuk egymást éjjel 11-kor, úgy hogy több hektár kukoricát körbeordítoztam, meg ők is... :-DDDDD Szép volt, ahogy mentem 10-el az úton, aztán bámultam dülledt szemmel a bal oldalt, merre van kukorica ültetve... :-DDDDD Volt több helyen, na mindenhol megálltam ordítozni meg dudálni, hogy hátha ez az... :-DDDDD Szal 11-kor aztán telefonált apám, hogy hátőizééé, nagyjából hazaértek, ott dekkolnak az állomáson, haza kéne fuvarozni a bandát különböző falukba, megyek-e? Mondom megyek hát, azon ne múljék! Felöltöztem túlélősbe, minden termót magamra cibáltam, egyrészt mert elég ocsmány volt az időjárás, másrészt meg sose lehet tudni hol akadunk el éppen, aztán hajrá. Bazi lassan lehett csak menni, de legalább lehetett. Apám szerint a hókotróknak izzottak az ekéik, annyit melózhattak, meg mesélték az áldatlan helyzetet, meg hogy a zsaruk most ledolgozták a következő 5 évi melójukat is, egyetlen éjjelen... :-D

Közben meg néztem a neten az aktuális híreket, pl. azt, hogy az általános riasztáson kívül a belügyminiszter reggel 8-kor már Komárom mellett állította fel a válságstábot. Délutánra járható lett a Komárom-Pozsony főút & a vasút is. Információban nem volt hiány, se a neten, sem a rádióban. Állandóan mondták hogy melyik útszakaszok vannak lezárva & melyikek lettek járhatóak. Az ótópályán is ugyanez volt a helyzet. Csak minimális mennyiségű ember éjszakázott odakinn, főleg kamionsofőrök. Az összes többit összegyűjtötték, és átmeneti szállásokra vitték, főleg Komárom és Gúta környékén. Viszont hajnali háromtól zárták az ótópályák gubancos részeit, míg eltakarították a havat meg az összetört ótókat...
Szal mindenki tette a dolgát, ahogy kell.

Azt mondjuk nem tudtam, hogy a katonaságot is mozgósították, mert nem is foglalkoztak ezzel a hírekben, csak a hóhelyzettel.
Ma melóban volt egy vevő, szimpatikus fiatal pasas, alacsony & vékony, de csokibarnára szolizva (vagy síelve, tudomisén), minden esetre az előtte lévő vásárló rég nem látott haverja volt, egymás nyakába borultak a találkozás örömére. Mondja a haver a kicsinek:
- Hát te meg? Vizet szerelsz? Inkább a havat söpörnéd!
- Ne basszál mán föl, túrtam eleget a BMP-vel.
- Milyen menő, tankkal havat túrni! - így a haver. - Hát hol túrtad?
- X meg Y települések között, én tisztítottam az utat.
- Hááá komolyan? - kérdezte a haver.
- Komolyan hát. Hajnali háromkor felkeltett a főnökön, hogy jó lenne ha időre beérnék szolgálatba, mert általános riadó van. De aztán amikor láttam mi van odakinn, hát hívtam a főnököt, hogy nem olyan biztos az hogy 6-re odaérek, mert itt fogok megpusztulni. Mondta a főnök, hogy nem baj az, szép temetésed lesz, sortűzzel, teljesen ingyen :-D (Itt hatalmasakat röhögtek, én meg a pult túloldalán velük együtt, szép gondolat az ingyen temetés, na! :-D) Aztán túrtam a havat délig a BMP-vel mint a barom.
- Az nem akadt el?
- Dehogynem, volt úgy hogy majdnem fejre álltunk, de bammeg több mint 2 méteres volt a hó!

Végülis nem ért váratlanul, hogy a katonákra maradt a hótúrás csudaszép feladata, mert anno 2005-ben Makovban három napig voltunk a hó alá temetve, és akkor is a katonák szabadítottak ki tankkal... Akkor nem irigyeltem a szerencsétlen katonagyerekeket, ahogy szilveszter napján lapátokkal verték a fagyott havat a Tatra platójáról, mert a hómarók már nem tudták merre kifújni az útról, le kellett kapirgálni egy fél métert a magasságból... Az is egy szép történet, majd alkalomadtán megírom :-D

Hát így volt itt a katasztrófa. Nagyjából ment minden a maga rendjén. A kis boszorkányt sajnáltam csak, akire ráhozták a frászt, amikor az igazgatónő bejelentette nekik, hogy amelyik gyerek nem fog tudni hazajutni, az ott marad a suliban :-DDDDD
Mindent összevetve, a magyar belügyminiszternek most le kéne mondania, mert megbukott. Ez a szerény & teljesen elfogulatlan véleményem.

kulturális életet élek

... mán megin! :-D
Most éppen melóban. Olyan rádiót találtunk, hogy az egyszerűen beszarás. Ezt ni: radiofm.sk
Nem tudnám hirtelen megmondani, hol adnak még ennyi zenét vájtfülűeknek...
Pl. az életben nem hallottam még Ramonest rádióban, itt meg minden nap :-D The Clash is volt mán, nem csak Ramones. Punk's not dead vagy mi.
Sőőőt, amikor először megszólalt a Sisters of Mercy, hát basszus, köpninyelni se tudtam, mert ilyen nincs! Később rájöttünk, hogy a Sisters az alap, minden nap van, ahogy a DM is, na de Dead Can Dance??? Csak úgy??? Raktárosunknak meg Machine Head, Pantera, meg pár számomra ismeretlen HC banda... Wáááááá :-D
Egyedül a vérszopó nem tudja értékelni ezt a kultúrzenei orgazmust, de most négyen vagyunk egy ellen, hát így járt :-DDDDDD Debíííírom!

A múltkor ócsároltam a Shazamot, hogy hügye találatokat ad. Na nem is annyira. Most megtalálta a legújabb felfedezettemet az említett rádióban:

Még szoknom kell őket, mert elég régen hallgattam utoljára ilyen pszichodelikus dógokat; pedig néha  határozottan jól esik.
A dal szövege pedig királyság. Komolyan.

you are (not) welcome

Hát basszus.

Mindig is tudtam hogy a lengyel egy bunkó nép, na de most módósítom ezt a megállapításomat inkább. Kőbunkóra!

Speciális helyzetemből kifolyólag nem vagyok elfogult sem a magyarokkal, sem a szlovákokkal. A magyarokat is elég nehezen viselem el huzamosabb ideig, mert idegesít hogy annyira képmutatók. Mintha genetikailag beléjük lenne kódolva, hogy homlokegyenest mást mondjanak, mint amit gondolnak - ettől meg kissé izééé - kiborulok. De legalább kedvesek, mégha ez a kedvesség nem is őszinte & szívből jövő.

A szlovák nem egy kedves bagázs, az is biztos, de legalább őszinte. Sokáig azt gondoltam hogy elég bunkó, viszont ez idővel módosult. Nem bunkó, csak nem kedves és kész. Őszintének őszinte. Nem hinném, hogy bárki is közülük mást mondana, mint amit gondol, mert akkor inkább fancsali ábrázatot vág & nem mond semmit :-DDDDD Ez az egyik alapvető különbség a magyar meg a szlovák mentalitás között, és akad még jópár, de ez nem a témába vág.

A lengyelek viszont... Ahhhh. Borzalmasak. Ott kezdődik az egész, amit már emlgetettem régebben is, hogy nem beszélnek semmilyen más nyelvet a lengyelen kívül. Zakopane környékén pedig ugye ott a goral nyelvjárás, amit a született lengyel is csak hézagosan ért meg, a többinek meg esélye sincs - hát így járt! :-D Nos ez elég fura helyzeteket eredményez, ha valaki egy turistaparadicsomban éldegél, sőt, magukból a turistákból él, aztán úgy néz rájuk, mint akinek épp megették az ebédjét. Esetleg valamit visszaugat flegmán, mint egy egy rühös kutya. Hihetetlen!

Az normális, hogy nem fogadják a köszönést, légyen az bármilyen nyelven, még lengyelül se. Ha neadj' isten angolul köszön az ember, akkor megnézik szájtátva, hogy miféle szerzettel van dolguk :-D A felvilágosítás kérése teljesen reménytelen, mert hát nem állnak szóba senkivel, még egy röpke válasz erejéig se... Ez azért vicces, mert egy egyiptomi takarítónővel is kedélyesen tudtunk csevegni angolul, Egyiptom pedig nem Lengyelország, akárhogy is nézem a dógot!...

Jó példa a bunkóságra a síelési kultúrájuk. Ha valaki seggre esik, akkor azt nagy ívben kikerülik (esetleg átgázolnak rajta, ahogy épp a helyzet adja), na de nem mennének oda segíteni, a világ minden kincséért se. A boszorkány volt a legjobban felháborodva ezen, szegény kicsim, hogy esett egyet, széthagyta a botjait feljebb, aztán le nem vitték volna neki, nem ám, taposhatott fel értük ahogy tudott. Na ez biztos hogy nem történhetett volna meg nálunk. Ahogy nem is történt soha ezelőtt, pedig síeltünk éppen eleget életünkben. Itt alap dolog, hogy bárki bárki mellett megáll, hogy okés-e, az elhagyott cuccokat pedig mindenki viszi a delikvensnek gondolkozás nélkül.

Haverék kamaszfia is így járt. Láttuk a felvonóból, hogy esett, azt is hogy leoldott a léce. Na mire felértünk, meg azután leértünk hozzá, addig senki nem ment oda segíteni, pedig látta mindenki hogy szerencsétlenkedik a gyerek, nem tudja visszakapcsolni a lécet, mert beakadt rajta a fék... Ehh. Ilyenek.

Ezek után vacsoránál a csoportunk (majdnem 40 fő!) megegyezett, hogy direkt mindenkihez odamegyünk, aki eltaccsol, akkor is ha nem közvetlenül előttünk történik a malőr. Így is volt. Vittünk lécet-botot-kesztyűt, mikor mi maradt le, aztán figyeltük a reakciókat. Höhö. Jó szórakozás volt, ahogy bámultak ránk, nem értették mi folyik itt... :-D Mindenkinek mondtuk szépen érthetően: you are welcome! Hogy ott rohadjanak meg, ahol csak vannak :-D

A másik csudálatos eset a Terma Bania központban történt. Ez a termálfürdő, marha gyönyörű, a sípálya alá építették közvetlenül nem olyan régen. Tiszta luxus, hogy az ember odasíel a bejáratához, lecsatolja a léceket aztán már wellnessezhet is kedvére... :-) Na, itt a recepción dolgozott a kőbunkóság igazi ékköve, egy szilikonmellű kiscsaj, irritáló fejhanggal. Kértünk három jegyet: két felnőtt, egy gyerek, fél nap. Így. Szlovákul kértük. Az alap szavak ugyanazok, szóval minden esélyünk megvolt, hogy megértse a bonyolult kifejezéseket. Na nem így történt. Aszongya qwwwwa flegmán a kollégájának: ezek meg miiiiiit mondanaaaaaak? Ekkor átváltottam angolra: three tickets, two adults, one child, half-day. Erre a válasz: nóóóó inglis. Meg se próbálkozott pl. némettel, ami a másik viszonylag közérthető nyelv, vagy tudomisén. Majdnem 10 percig tartott elmagyarázni, mit akarunk. Teszépszeműszűzmária. Hát hogy a bánatba dolgozhat így valaki egy olyan helyen, ami - ha elnyerik a téli olimpia rendezési jogát - hemzsegni fog a külföldiektől??? Amúgy meg így is hemzsegett. Voltak ott magyarok, szlovákok, csehek, oroszok, franciák és izraeliek is... Csak amit mi hallottunk. Ha mindenkivel ugyanezt eljátszotta, hát nem tudom milyen benyomást tett rájuk. Nyilván ugyanolyat, mint miránk. 

Szóval megint ott tartok, hogy nem megyek többet Lengyelországba, ha a fene fenét eszik se. Igaz, hogy a síelés még mindig marha olcsó (12 euró volt a napijegy, ez azért nem semmi) de a globális lengyel olcsóság már a múlté. Minden más ugyanolyan áron van, mint itt nálunk, a piacok pedig konganak :-D Például a nowy targi piac, ami fénykorában akkora volt mint két repülőtér, mostanra a negyedére zsugorodott. Ott nem voltunk, csak a zakopanei piacon, ahol senki nem akart engedni az árból, ellenben eurót kértek a zloty helyett. Na ez már jelent valamit :-D A zakopanei bevásárlóutca is eléggé kihalt volt, egy csomó bolt bezárt, a maradék meg brutális drága lett. Kétségtelen, hogy a válság oda is elért...

Nagyjából ennyi. A sok negatívumot azért jól ellensúlyozta a mesés idő, a kiadós síelés (még a hó minősége is tűrhető volt) meg a gyönyörű hegyek. Ez azonban nem ok arra, hogy visszakívánkozzak! :-D

az év vicce

Útban hazafelé 20 km-n keresztül ezen nyerítettünk:

Egy amerikai, egy orosz meg egy magyar titkosügynök versenyzik, ki tud tovább titkot tartani. Elkapják az amerikait, bezárják, kínozzák, 1 órán belül elmondja a titkot. Azután elkapják az oroszt, kínozzák 1 napig, végül bevallja a titkot. Elkapják a magyart is, kínozzák egy napig -semmi. Kövekező napon megint semmi. Akármit csinálnak vele, bárhogy is kínozzák, nem mondja el a titkot még egy hét után se.
A főnökség akkor úgy dönt, kitüntetik, mert ilyen az igazi jó kém. Mennek is utána a börtönbe, kinyitják a cellaajtót, aztán látják, ahogy a magyar ügynök veri a fejét a falba és ordítozik:
- Géza, emlékezzél vissza, ezek mindjárt meg fognak ölni!

mi a helyzet

... otthon azt nem tudom, de itt ez:

posted from Bloggeroid

közben Lengyelországban:

posted from Bloggeroid

minden játszik

idáig minden a legnagyobb rendben. az idő meseszép, a kaja finom, a wifi működik... ヅ

átírták az időjárást

Nos, ez a csudálatos megállapítás tőlem származik, röhögtem is rajta egy jót, hogy mekkora baromságot mondtam. Pedig így van. Okés, az előrejelzést írták át, mert hát az időjárástól ősibb dolog nem igazán akad ezen a bolygón, nem lehet csak úgy egyik pillanatról a másikra átírni; de jelen pillanatban teljesen megörültem a változásnak és ez a lényeg :-D
Áttanulmányoztam akármennyi honlapot, és a legújabb prognózisok szerint a melegfront nem jövő szerdán ér Zakopáneba, hanem csak csütörtökön este. Óóó yeee! Idáig úgy volt, hogy szerdán jön a gány meleg, azután csütörtöktől eső. Most csütörtöktől melegedés, pénteken eső - ezt akár le is fütyülhetjük, mert szombat reggel úgyis húzunk haza. Ha egy nap kiesik a síelésből, az nem akkora probléma, mintha mindjárt 3 nap esne ki...
Bízom benne, hogy a 2 méter hó csak nem olvad szét egyik pillanatról a másikra! Éjjelente pedig -10 lesz, hát lefagy a pálya, szal reggel lehet síelni, meg valószínű hogy este is. Kicsit déja vú, tavaly is hasonló volt a helyzet - hát majd meglátjuk.

Megvannak az alternatív programok is, ha mégsem úgy alakulna az idjárás, ahogy az több oldalon is írva vagyon. Pl. megkukkantjuk a debnói várat, valamint Tarnów reneszánsz belvárosát. Vagy ha szép idő lesz, akkor felmegyünk a Kasprowy Wierch kilátóhoz. Azért úszócuccot is pakolok majd, mert ha mást nem, akkor megyünk fürdeni. És ennyi. Jelenleg nagyon büszke vagyok magamra, hogy mindezt simán kilogikáztam :-P

Tarnów:

Debno:

Kasprowy Wierch: