cserépedény

A változatosság kedvéért megint hoteleztünk a hétvégén, most éppen a nasságos úr két unokatesója szállt meg nálunk. Ez még nem is tragédia, hiszen azért van a vendégszoba, hogy használják, höhö, én meg azért vagyok, hogy rendet rakjak a vendégek után, még egyszer höhö; hanem a kosztkvártélyért cserébe tán nem kéne leszívni a háziasszony összes vérét, hogy egy csepp se maradjon!...

Ezt a két unokatesót nem túl gyakran látom, mondjuk úgy 10 évente egyszer, ami nekem untig elég. Nem azok a típusok, akikkel reggelig lehetne mindenféle bájcsevegést folytatni, hogyvanacsalád meg ilyesmi, na nem.
Az egyikük egy lecsúszott alkoholista agglegény, aki nem iszik (<--- erre még majd visszatérek), a másikuk meg topmenedzser, ami már első hallásra is elég rossz szakma, azen kívül meg egy önelégült, baromira irritáló, arrogáns kis cserépedény köcsög.

Na ők ketten az önámításban a legfelső fokra jutottak. Nem értem hogy csinálják, de van egy tippem hogy maguknak is elhiszik azt a sok sületlenséget, amit megpróbáltak nekem bemesélni, csak úgy spontán módon, a reggeli kávézás közben.
Először is, hogy az alkoholista nem iszik, hanem sportol. Biztosan a sok sportolástól reszket a keze (de inkább a karja), és a borvirág is az erőfeszítéstől nőtt az orrára. Jaj! :-D Az estéli hullarészegséget (khm, fáradságot, hogy pontosan fogalmazzak) simán megmagyarázta azzal, hogy mindez a kihagyott úszásedzés miatt volt, az asztalon alvás pedig azért, mert szigorú napirendet követ, és egyébként 22:00-kor alszik. Az elfogyasztott 3 üveg házipálinkának nem jutott érdemleges szerep a történetben... Röhög a vakbelem! Ezzel együtt ő még a kevésbé irritáló tagja a párosnak.

A topmedzser teljesen más tészta. Ő a nem dohányzó, aki sose dohányzik, az hogy hirtelenjében elszívott az udvaron egy doboz piros Marlborót, csak a véletlen műve. Megpróbált hatni rám, mindenféle rossz dumával, hogy ő mennyit keres (ki nem szarja le), mennyit melózik (dettó), hogy van cégi ótója, cégi mobilja, cégi internete, saját parkolóhelye (jéééé, nekem is van, de az én parkolóhelyem még hűvös is, mert saját kezemmel festettem fel a megállni tilos jelzést a fenyőfa alá a melóban, hogy MINDIG oda tudjak parkolni, itthon meg a saját garázsában áll a Kókusz, wehehe) VIP belépője valami golfklubba (jaj de érdekes téma) meg az egyik stadionba is (dettó). Az én olvasatomban mindez azt jelentette, hogy egy szerencsétlen fasz, akinek semmilye nincs :-D
Jaj, de van egy brutális nagyorrú felesége, aki olyan szinten nagyorrú, hogy a Jean Renó kis pisze orra szinte nem is látszana ki az arcából :-D Legalább nem válik el tőle, hiába utálja (a gyerek miatt, tudod). Nekünk milyen jó egyébként is, megyünk ahová szeretnénk, ő már évek óta nem volt szabin mert nincs ideje. Akkor meg sokra megy a pénzével, tényleg megéri érte melózni - erre jutottam.

Szóval ilyen módon tesztelték a tűrőképességemet. Szegény én. Most nem egyszerűbb lenne az alkoholistának elismerni, hogy se kutyám, se macskám, legalább annyit ihatok amennyi belém fér?! Vagy a másiknak hogy melózok mint a ló, agyonstresszelem meg agyonbagózom magam, de a nagyorrú utálatos kis némbert nem viszem el kirándulni ha megszakadok se, inkább elmegyek kurvázni a golfklubba oszt csókolom??? :-D
Mindjárt másképp néztem volna rájuk, talán még igazat is adok, na de így nem ment. Ehhhh.

És ez még nem elég, mert úgy mentek el aludni, hogy nem zuhiztak le, de reggel se, amikor felébredtek. Van egy tippem, hogy fogat se mostak... Blöe. Holnap gumikesztyűben húzom le az ágyneműt utánuk, az is tuti. Nem hittem volna, hogy ember képes kapásból ennyi fekente pontot összeszedni nálam, pedig igen. Örvendek! :-D
A végére pedig egy igazi klasszikus a nagyorrúkról, csak hogy jobb kedvem legyen: