A sok családi melodráma között történt még egy, amin hát - hogyismondjam - kiakadtam. Egy emberke azt állította magáról, hogy: ő fontos nekem. Csak így, lazán.
Nomármost, komolyan, akkorát néztem, hogy a szemem is majd kifordult a gödréből. Ha egy icipicit is ismerne, (mert ugye nem ismer, csak futólag, aztán meg ítél az első benyomás alapján, lényegtelen), akkor tudná, hogy mekkora antiszociális állat vagyok, aki mellett ott fordulhat fel mindenki, aki csak akar, rá se fütyülök, az is biztos...
Azután elgondolkoztam, hogyizééé, kreálok ott helyben egy prioritási sorrendet, aztán rögtön kiderül, hol is áll a fontos ember tulajdonképpen.. Nem kellett volna ilyen leterhelő gondolkodásba fognom, csak muszáj volt :-D
A sorrend pedig ez lett (szerintem totál nem meglepő, csak a fontos ember lepődne meg ha látná):
1. a boszorkány - a létező legfontosabb
2. a nasságos úr - ő is, de csak a boszorkány után
3. a bolhás - mert kettejük után ő következik a listámon. Szintén nagyon fontos & meghatározó eleme az életemnek és punktum.
Ezután következik pár üres hely, ahol senki nem fontos úgy igazándiból, aztán jönnek
# a rokonok - közülük is azok, akik közel állnak hozzám, ő azért fontosak, bárhogy is nézem a dógot
# a barátok - mármint a közeli barátok, akik szintén fontosak. Igaz, nem is sejtik, mennyire vagy mennyire sem, de kellenek a teljes boldogságomhoz, hihi :-D
Itt most következik kábé 200 hely szünet, ahol/amikor semmi nincs, csak a nagy tér (kell a szabad levegő a boldogságomhoz wazzzze) és utána jönnek a maradék rokonok, az ismerősök, futó ismerettségek, netes kapcsolatok, ésígytovább, ahová a fontos ember is tartozik. Szal a prioritásaim között a sereghajtó csoportba, mert azután már tényleg senki nincs; a maradék 7 milliárd ember számomra olyan, mintha nem is létezne...
Ez most nem túlzás, halálkomolyan így gondolom. Még azt se mondanám, hogy egy ideje, mert ahogy visszaemlékszem, már kora gyerekkorom óta.
Szal a fontos ember csak hajszál híján nem került bele a nemlétező csoportba, akkor meg mit pofázik az életembe??? Ennél a pontnál szépen megszakítottam vele minden kapcsolatot és már végeztünk is. Bizonyítandó, hogy mennyire
Úgy látszik ez a nagy leépítések időszaka, mert nem annyira régen egy házaspár húzta ki nálam a gyufát olyannyira, hogy eltávolítottam őket az életemből: a FB törléstől kezdve a telószám tiltásáig bezárólag. Így jártak. A régi blogomban már egyszer kifejtettem: nem piszkáljuk az alvó
Hát itt tartunk. Aki azt szeretné, hogy életem végéig levegőnek nézzem, szóljon nyugodtan :-D Marha nagy formában vagyok mostanában; simán sikerülhet! :-p
A hónap slágere pedig a Laibachtól a Die Liebe. Ez egy nem egyszerű nóta, de komolyan. Az eredeti '85-ös verziója nem annyira tetszett, hanem az Atrocity/Das Ich féle feldolgozás több éven keresztül vezette a toplistámat :-D Aztán tegnapelőtt megtaláltam az újrakreált verzióját, azóta ez szól mindenhonnan. Demarhajóóóóó! Legalább ez fasza a sok lehangoló történés között!
Az eredeti Die Liebe:
A marhajó verzió: Atrocity feat. Das Ich: Die Liebe
A 2013-as Die Liebe, eredeti Laibach mix, amin élek-halok most:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése