Beteg volt a boszorkány (vagyis még mindig beteg, csak már nem várom minden pillanatban hogy jön a kaszás érte). Összeszedett valami gyalázatos vírust, elsőre sima influenzának tűnt, de azután kibontakozott teljes gyönyörűségében: nem ment a láza 6 kemény napon keresztül 39 fok alá. Illetve lement, olyan 1, max. 2 órára, de a harmadik órában már megint kezdődött, szal a negyedik óra borogatással, zuhanyozással, mindenféle módszerek kipróbálásával - és érthető módon -, teljes kétségbeeséssel telt. Amikor letelt a 4. óra, akkor beadtam neki a lázcsillapítót, amit amúgy 6 óránként vehetne be, aztán kezdődött az egész móka elölről. Ha éjjel volt éppen, ha nappal.
A rekord 39.9 volt... Ez egyébként egyéni rekord is, mert ahogy visszaemlékszem, 10 év alatt egyszer se volt lázasabb 38.4-nél. Az is csak igen ritkán, mert hát makkegészséges. Szerencsére.
Közben voltunk 3x orvosnál, a Dr. House megpróbált lelket önteni belém. Olyan meggyőzően csinálta, hogy sikerült neki valamennyire. Hogyizééé, nyugodjak meg, ez tényleg influenza, szövődményként légcsőgyulladással. Mert ugye mindeközben a kis boszorkány úgy köhögött, hogy hányt az erőlködéstől... Ehhhhh.
Szal amikor felállította a légcsőgyulladásos diagnózist, meg adott neki bikaerős antibiotikumot, és azt bizonygatta, hogy a gyerek nagyon erős, jó az immunrendszere, ő nem küldené kórházba mert úgyis látogatási tilalom van az influenzajárvány miatt, majd átmegy rajta csak egy kis idő kell, akkor szépen hazavonultunk aztán folytattuk a négyóránkénti tortúrát. Közben elküldött tüdőröntgenre (tuti nem tüdőgyulladás, hallanám sztetoszkóppal is, de inkább menjenek el, nyugodt akarok lenni - 3 óra az életünkből a röntgenre várakozás, maga a procedúra, meg az eredmények kielemzése a szakorvossal, jajwazzzze) de végül a hetedik napon valami történt: először is kevesebbet köhögött, másodszor meg nem volt lázas egész nap. Sőőőt: éhes volt & kaját kért!
Hát ma vagyok először olyan állapotban, hogy valamennyire összeszedtem magam. Igazán ráálltam erre a nem alvásos, óránként lázat mérős vegetálásra. Még a kutyával se voltam kinn, enni is csak akkor ettem, ha épp eszembe jutott, hogy egész nap nem ettem :D Közben megnéztem 15 részt a Twin Peaksből.
Szóval minden tőlem telhetőt megtettem, erre jutottam. Végtelenül türelmes & aranyos voltam a kis törpivel, beszélgettem vele vagy békén hagytam, mikor milyen kedve volt éppen. Most azért büszke vagyok magamra, komolyan :-))
Azért isteni volt kinn sétálni ma estefelé a kutyával, az esőben, és csak úgy hagyni, hogy kifújjon belőlem a szél minden negatív energiát... :-))
Szóval a törpi már gyógyulófélben van, de suliba csak a jövő héten mehet. Jaj. Ehhez azért még komoly kapacitások kellenek, komolyan, míg bepótolom vele a sok lemaradást, de legalább visszaáll lassacskán a régi rend, és okés lesz minden... Legalábbis jelenleg ezt gondolom.
És akkor legyen zene is, stílszerűen ez. Ááá de imádom!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése