nem az én napom

... volt már ez a mai sem, na de az ezután következők meg pláne nem lesznek azok! Jajjjjj.
Ma úgy volt, hogy elmentem kincset keresni - höhö - két FTF találat reményében. Végülis még vasárnap publikálták, de nem jutottam el csak ma. Mondjuk nem kellett volna nagy ügyet csinálnom belőle, mert elég gáz helyen voltak a ládák, sőt a kettő közül az egyik meg sem lett. Így jártam.

A nagyobbik gond a nasságos úr, aki beteg. Temagasságoskaporszakállú! Légcsőgyulladása van a doki szerint, amiből kifolyólag estére belázasodik, mondjuk úgy 38,2 maximumig, közben meg köhög néha. Ez a kisebbik gond, mert a nagyobb az, hogy a kis köhögéssel együtt komplett lebénult nyaktól lefelé, nos csak fekszik, sóhajtozik, szenved & lényegében magatehetetlen. Kicsinál idegileg a találgatásaival, de a nyögdécseléssel meg pláne.
Telefonáltam a tesómmal, aztán azt találtam mondani hogy amúgy semmi baja, amit véletlenül meghallott aztán jól kibaszta a dilit, hogy ő igenis beteg, influenzás (mondom nem annyira mint amennyire légcsőgyulladásos) de hogy igen, és miért mondom hogy nem beteg amikor az. Hááááát kell ezt nekem hallgatnom??? :-DDDDD Olyan marha szép az élet pl. a Húsvét-szigeteken, ami marha messze van, marha kevesen lakják, és ha oda lelépnék csak igen nehezen találnának rám... :-DDDDD
Cserébe a boszorkány se megy suliba, mert bezárták az átok influenza miatt. Szal holnaptól ő is itthon, a jövő hét meg tavaszi szünet. Ehhh.

PS: Ja, és okvetlenül ki kell találnom valami alternatív programot Lengyelországba, mert mire odaérünk, elolvad a hó. Wazze. Mégis inkább világgá kéne mennem. Tök egyedül, természetesen.

a művésznő legújabb alkotása

... amit ma az alatt pingált, olajkrétával, míg az ebédet összekutyultam. Jaj! Szét voltam csúszva egy cseppet, amikor megláttam.  Még pár év gyakorlás, aztán készíthet hiteles reprodukciókat, aláírás nélkül, esetleg még hitelesebb reprodukciót, a máesztró aláírásával & dőlni fog a lé :-DDDDD

Az eredeti Picasso kép:

Meg ugye ez:

És még nincs 10 éves. Na basszus. Nagy felbuzdulásomban elmeséltem neki az Inkognitó című filmet, ahol a fickó Rembrandtot hamisít, amiből kifolyólag üldözik & meg akarják ölni, erre azt mondja: ugye anya majd megnézzük együtt? :-DDDDD Amúgy meg, én is voltam 10 éves, mégsem jutott az eszembe, hogy egy esős vasárnap délelőtt Picasso képet keressek a tableten & szép precízen lemásoljam... És nem azért nem jutott az eszembe, mert akkoriban nem volt tablet. LOL!

a fontos ember

Húú basszus, olyan hetem volt, hogy jót írni nem tudtam, rosszat meg nem akartam. Elég leterhelő & kiborító volt, na.

A sok családi melodráma között történt még egy, amin hát - hogyismondjam - kiakadtam. Egy emberke azt állította magáról, hogy: ő fontos nekem. Csak így, lazán.
Nomármost, komolyan, akkorát néztem, hogy a szemem is majd kifordult a gödréből. Ha egy icipicit is ismerne, (mert ugye nem ismer, csak futólag, aztán meg ítél az első benyomás alapján, lényegtelen), akkor tudná, hogy mekkora antiszociális állat vagyok, aki mellett ott fordulhat fel mindenki, aki csak akar, rá se fütyülök, az is biztos...
Azután elgondolkoztam, hogyizééé, kreálok ott helyben egy prioritási sorrendet, aztán rögtön kiderül, hol is áll a fontos ember tulajdonképpen.. Nem kellett volna ilyen leterhelő gondolkodásba fognom, csak muszáj volt :-D
A sorrend pedig ez lett (szerintem totál nem meglepő, csak a fontos ember lepődne meg ha látná):

1. a boszorkány - a létező legfontosabb
2. a nasságos úr - ő is, de csak a boszorkány után
3. a bolhás - mert kettejük után ő következik a listámon. Szintén nagyon fontos & meghatározó eleme az életemnek és punktum.
Ezután következik pár üres hely, ahol senki nem fontos úgy igazándiból, aztán jönnek
# a rokonok - közülük is azok, akik közel állnak hozzám, ő azért fontosak, bárhogy is nézem a dógot
# a barátok - mármint a közeli barátok, akik szintén fontosak. Igaz, nem is sejtik, mennyire vagy mennyire sem, de kellenek a teljes boldogságomhoz, hihi :-D
Itt most következik kábé 200 hely szünet, ahol/amikor semmi nincs, csak a nagy tér (kell a szabad levegő a boldogságomhoz wazzzze) és utána jönnek a maradék rokonok, az ismerősök, futó ismerettségek, netes kapcsolatok, ésígytovább, ahová a fontos ember is tartozik. Szal a prioritásaim között a sereghajtó csoportba, mert azután már tényleg senki nincs; a maradék 7 milliárd ember számomra olyan, mintha nem is létezne...
Ez most nem túlzás, halálkomolyan így gondolom. Még azt se mondanám, hogy egy ideje, mert ahogy visszaemlékszem, már kora gyerekkorom óta.

Szal a fontos ember csak hajszál híján nem került bele a nemlétező csoportba, akkor meg mit pofázik az életembe??? Ennél a pontnál szépen megszakítottam vele minden kapcsolatot és már végeztünk is. Bizonyítandó, hogy mennyire nem fontos. Nehezemre nem esett, sőt egy megkönnyebbült sóhaj is kicsúszott közben, plusz egy futó gondolat, miszerint hamarabb kellett volna megtennem... :-)
Úgy látszik ez a nagy leépítések időszaka, mert nem annyira régen egy házaspár húzta ki nálam a gyufát olyannyira, hogy eltávolítottam őket az életemből: a FB törléstől kezdve a telószám tiltásáig bezárólag. Így jártak. A régi blogomban már egyszer kifejtettem: nem piszkáljuk az alvó oroszlánt kecskebakot mert neadj isten felébred... :-D

Hát itt tartunk. Aki azt szeretné, hogy életem végéig levegőnek nézzem, szóljon nyugodtan :-D Marha nagy formában vagyok mostanában; simán sikerülhet! :-p

A hónap slágere pedig a Laibachtól a Die Liebe. Ez egy nem egyszerű nóta, de komolyan. Az eredeti '85-ös verziója nem annyira tetszett, hanem az Atrocity/Das Ich féle feldolgozás több éven keresztül vezette a toplistámat :-D Aztán tegnapelőtt megtaláltam az újrakreált verzióját, azóta ez szól mindenhonnan. Demarhajóóóóó! Legalább ez fasza a sok lehangoló történés között!

Az eredeti Die Liebe:

A marhajó verzió: Atrocity feat. Das Ich: Die Liebe

A 2013-as Die Liebe, eredeti Laibach mix, amin élek-halok most:

cserépedény

A változatosság kedvéért megint hoteleztünk a hétvégén, most éppen a nasságos úr két unokatesója szállt meg nálunk. Ez még nem is tragédia, hiszen azért van a vendégszoba, hogy használják, höhö, én meg azért vagyok, hogy rendet rakjak a vendégek után, még egyszer höhö; hanem a kosztkvártélyért cserébe tán nem kéne leszívni a háziasszony összes vérét, hogy egy csepp se maradjon!...

Ezt a két unokatesót nem túl gyakran látom, mondjuk úgy 10 évente egyszer, ami nekem untig elég. Nem azok a típusok, akikkel reggelig lehetne mindenféle bájcsevegést folytatni, hogyvanacsalád meg ilyesmi, na nem.
Az egyikük egy lecsúszott alkoholista agglegény, aki nem iszik (<--- erre még majd visszatérek), a másikuk meg topmenedzser, ami már első hallásra is elég rossz szakma, azen kívül meg egy önelégült, baromira irritáló, arrogáns kis cserépedény köcsög.

Na ők ketten az önámításban a legfelső fokra jutottak. Nem értem hogy csinálják, de van egy tippem hogy maguknak is elhiszik azt a sok sületlenséget, amit megpróbáltak nekem bemesélni, csak úgy spontán módon, a reggeli kávézás közben.
Először is, hogy az alkoholista nem iszik, hanem sportol. Biztosan a sok sportolástól reszket a keze (de inkább a karja), és a borvirág is az erőfeszítéstől nőtt az orrára. Jaj! :-D Az estéli hullarészegséget (khm, fáradságot, hogy pontosan fogalmazzak) simán megmagyarázta azzal, hogy mindez a kihagyott úszásedzés miatt volt, az asztalon alvás pedig azért, mert szigorú napirendet követ, és egyébként 22:00-kor alszik. Az elfogyasztott 3 üveg házipálinkának nem jutott érdemleges szerep a történetben... Röhög a vakbelem! Ezzel együtt ő még a kevésbé irritáló tagja a párosnak.

A topmedzser teljesen más tészta. Ő a nem dohányzó, aki sose dohányzik, az hogy hirtelenjében elszívott az udvaron egy doboz piros Marlborót, csak a véletlen műve. Megpróbált hatni rám, mindenféle rossz dumával, hogy ő mennyit keres (ki nem szarja le), mennyit melózik (dettó), hogy van cégi ótója, cégi mobilja, cégi internete, saját parkolóhelye (jéééé, nekem is van, de az én parkolóhelyem még hűvös is, mert saját kezemmel festettem fel a megállni tilos jelzést a fenyőfa alá a melóban, hogy MINDIG oda tudjak parkolni, itthon meg a saját garázsában áll a Kókusz, wehehe) VIP belépője valami golfklubba (jaj de érdekes téma) meg az egyik stadionba is (dettó). Az én olvasatomban mindez azt jelentette, hogy egy szerencsétlen fasz, akinek semmilye nincs :-D
Jaj, de van egy brutális nagyorrú felesége, aki olyan szinten nagyorrú, hogy a Jean Renó kis pisze orra szinte nem is látszana ki az arcából :-D Legalább nem válik el tőle, hiába utálja (a gyerek miatt, tudod). Nekünk milyen jó egyébként is, megyünk ahová szeretnénk, ő már évek óta nem volt szabin mert nincs ideje. Akkor meg sokra megy a pénzével, tényleg megéri érte melózni - erre jutottam.

Szóval ilyen módon tesztelték a tűrőképességemet. Szegény én. Most nem egyszerűbb lenne az alkoholistának elismerni, hogy se kutyám, se macskám, legalább annyit ihatok amennyi belém fér?! Vagy a másiknak hogy melózok mint a ló, agyonstresszelem meg agyonbagózom magam, de a nagyorrú utálatos kis némbert nem viszem el kirándulni ha megszakadok se, inkább elmegyek kurvázni a golfklubba oszt csókolom??? :-D
Mindjárt másképp néztem volna rájuk, talán még igazat is adok, na de így nem ment. Ehhhh.

És ez még nem elég, mert úgy mentek el aludni, hogy nem zuhiztak le, de reggel se, amikor felébredtek. Van egy tippem, hogy fogat se mostak... Blöe. Holnap gumikesztyűben húzom le az ágyneműt utánuk, az is tuti. Nem hittem volna, hogy ember képes kapásból ennyi fekente pontot összeszedni nálam, pedig igen. Örvendek! :-D
A végére pedig egy igazi klasszikus a nagyorrúkról, csak hogy jobb kedvem legyen:

az abszolút legrosszabb

... héten vagyok túl, lehet hogy az évben, de inkább az utóbbi 10 évben. Jaj basszus.
Beteg volt a boszorkány (vagyis még mindig beteg, csak már nem várom minden pillanatban hogy jön a kaszás érte). Összeszedett valami gyalázatos vírust, elsőre sima influenzának tűnt, de azután kibontakozott teljes gyönyörűségében: nem ment a láza 6 kemény napon keresztül 39 fok alá. Illetve lement, olyan 1, max. 2 órára, de a harmadik órában már megint kezdődött, szal a negyedik óra borogatással, zuhanyozással, mindenféle módszerek kipróbálásával - és érthető módon -, teljes kétségbeeséssel telt. Amikor letelt a 4. óra, akkor beadtam neki a lázcsillapítót, amit amúgy 6 óránként vehetne be, aztán kezdődött az egész móka elölről. Ha éjjel volt éppen, ha nappal.
A rekord 39.9 volt... Ez egyébként egyéni rekord is, mert ahogy visszaemlékszem, 10 év alatt egyszer se volt lázasabb 38.4-nél. Az is csak igen ritkán, mert hát makkegészséges. Szerencsére.

Közben voltunk 3x orvosnál, a Dr. House megpróbált lelket önteni belém. Olyan meggyőzően csinálta, hogy sikerült neki valamennyire. Hogyizééé, nyugodjak meg, ez tényleg influenza, szövődményként légcsőgyulladással. Mert ugye mindeközben a kis boszorkány úgy köhögött, hogy hányt az erőlködéstől... Ehhhhh.

Szal amikor felállította a légcsőgyulladásos diagnózist, meg adott neki bikaerős antibiotikumot, és azt bizonygatta, hogy a gyerek nagyon erős, jó az immunrendszere, ő nem küldené kórházba mert úgyis látogatási tilalom van az influenzajárvány miatt, majd átmegy rajta csak egy kis idő kell, akkor szépen hazavonultunk aztán folytattuk a négyóránkénti tortúrát. Közben elküldött tüdőröntgenre (tuti nem tüdőgyulladás, hallanám sztetoszkóppal is, de inkább menjenek el, nyugodt akarok lenni - 3 óra az életünkből a röntgenre várakozás, maga a procedúra, meg az eredmények kielemzése a szakorvossal, jajwazzzze) de végül a hetedik napon valami történt: először is kevesebbet köhögött, másodszor meg nem volt lázas egész nap. Sőőőt: éhes volt & kaját kért!

Hát ma vagyok először olyan állapotban, hogy valamennyire összeszedtem magam. Igazán ráálltam erre a nem alvásos, óránként lázat mérős vegetálásra. Még a kutyával se voltam kinn, enni is csak akkor ettem, ha épp eszembe jutott, hogy egész nap nem ettem :D Közben megnéztem 15 részt a Twin Peaksből. Maradt még 15, azt nem tudom mikor fogom megnézni, majd egyszer.
Szóval minden tőlem telhetőt megtettem, erre jutottam. Végtelenül türelmes & aranyos voltam a kis törpivel, beszélgettem vele vagy békén hagytam, mikor milyen kedve volt éppen. Most azért büszke vagyok magamra, komolyan :-))

Azért isteni volt kinn sétálni ma estefelé a kutyával, az esőben, és csak úgy hagyni, hogy kifújjon belőlem a szél minden negatív energiát... :-))

Szóval a törpi már gyógyulófélben van, de suliba csak a jövő héten mehet. Jaj. Ehhez azért még komoly kapacitások kellenek, komolyan, míg bepótolom vele a sok lemaradást, de legalább visszaáll lassacskán a régi rend, és okés lesz minden... Legalábbis jelenleg ezt gondolom.

És akkor legyen zene is, stílszerűen ez. Ááá de imádom!!

csak egy kis összeesküvés

Nomármost, vannak nekem tévénézési szokásaim is, méghozzá olyanok, amilyenek!
Nem igazán vonz a gondolat, hogy hosszú órákat pazaroljak el az életemből hülyeségekre, agymosásra, gagyi dolgokra stb. stb. stb., nem érdekel ki mit hazudik éppen, ki mit akar megvetetni velem éppen, a napi híreket meg elolvasom neten, ha épp olyan kedvem van. Szal tévénézéssel a szokásos napi rutint színesítem mindig, pl. takarítás vagy főzés közben belelesek valamelyik dokucsatornába, mert ott azért (igaz, elég ritkán) lehet találni igazi gyöngyszemeket is.
A megboldogult Kennedy elnök iránti vonzalmam is az egyik ilyen dokufilm miatt támadt, amit viszont végignéztem annak rendje s módja szerint, sőőőt a régi blogomban is megemlékeztem róla, méghozzá imigyen:

A cím egyébként: 5000 dolláros szopás. 
Szal kínomban megint tévét néztem, aztán volt egy olyan dokumentumfilm, ahol Kennedy elnök nőivel foglalkoztak. Spec. nem tudtam, hogy az elnök úr ennyire fickós volt, minden létező nőt megdugott akivel összetalálkozott. Valahogy nem is akart uralkodni magán, aztán ez köztudottá vált & ki is használták az ellenfelei. A maffia is küldött rá nőt hogy utána kompromittálhassák meg ilyenek....
Szal érdekes volt a műsor, de volt benne egy olyan mozzanat, amitől elkerekedett a szemem.
Az elnök úr valami bárban felszedett egy dán csajszit, profit, meg is dugta ahogy kell, aztán 5000 dolcsis tiszteletdíjat fizetett neki. 
Azután másnap felhívta a csajszi stricijét, hogy szeretne vele még többször is találkozni, ha lehetséges, mert élete legjobb orális kexén van túl, és hát hogy ilyen nincs. A stricije meg aszonta hogy hát igen, ő mindig a legjobb áruval dolgozik csak :-D
Csak ezután az elnök úrral kezdett elszaladni a ló, annyira hogy végül az öccse, Bobby, aki belügyminiszter volt, szépen kitoloncoltatta a nőt, mert az FBI szerint kém volt vagy ilyenek :-D Ez egyébként nem lényeges momentum, hanem az, hogy mit tudhatott a csaj???
Mert valamit tuti hogy tudott, az elnök úrnak lehetett némi összahasonlítási alapja az mán biztos.
Nagy kár hogy nem készült erről a légyottról home video, mert végignéztem volna szívesen, oktató jelleggel természetesen :-DDDDD Elég vad a fantáziám, de nem bírom elképzelni milyen lehet egy 5000 dolláros szopás! :-))

De ez még így nem késztetett arra, hogy önszántamból három órán keresztül bámuljam a tévét és közben élvezzem eme felemelő tevékenységet... :-))
Az előzményekhez hozzátartozik egy másik dokumentumfilm is, ami a világ leghíresebb összeesküvéseivel foglalkozott. Mindenfajta szociológusok és pszichológusok elemezték, hogy kik azok, akik ezeket az elméleteket megkajálják. Na, volt benne egy teszt, amiből kiderült hogy én is a célközönségbe tartozom, ha nem jöttem volna rá már réges-régen önmagamtól. Ilyen kérdések voltak a tesztben: kissebségből származik? - ja; hisz abban, hogy a kormány a legjobbat akarja az állampolgárainak? - dehogy hiszek!, megbízik a fegyveres erőkben? - dehogy bízom, utálom a fajtájukat!, alacsony az iskolai végzetsége? - na itt igennel kellett volna felelnem, de hát a gimnázium nem a legalacsonyabb iskola, höhö, az más kérdés, hogy kitörölhetem vele a kitörölnivalót, ugyebár.
Szal én lennék tehát - nem csak magamtól, hanem tudományosan is -, az ideális összeesküvés-hívő... Dejóóó!

Még mindig a dokutémánál maradva, nemrégiben tettemvettem idehaza, közben meg a Travel Channelen utazgattak maguknak, épp az USA déli államaiba, köztük Texasba. Mondja a riporter csajszi: nos, itt vagyunk Dallasban, hajtunk végig az Elm streeten, mindjárt befordulunk a Dealey Plázára, ami a mai napig közkedvelt turistalátványosság... Egész biztos, hogy találunk itt néhány embert, akik megpróbálják kitalálni, hogy történhetett a Kennedy-gyilkosság. És lőn igaza, tényleg állt ott pár emberke, akik egymás haját tépték: ki lőtt, hányszor lőtt, honnan lőtt. Ahogy meglátták a tévéseket, azonnal elkezdték nekik osztani az észt, rendes utcai harc bontakozott ki, nagy-nagy szórakozásomra :-D Lehetett látni, hogy spontánul hülyék, nem csak valami megrendezett jelenet volt :-D Na, némi szóváltás után az egyikük beleüvöltötte a kamerába: aki tudni akarja az igazságot, az nézze meg a Stone-féle JFK filmet! Abban minden benne van!

Hinnye a megváltóját, gondoltam magamban, hát én tudni akarom az igazságot! Szal indultam azonnal letölteni a filmet :-))
Bizony ám, nem egy mai alkotás, de sosem néztem meg. Kevin Costner miatt. Nekem borzalmasan ellenszenves a pasas, olyan igazi nyálcsogató, magaaláfosó több mint testőr, nyehehe. Önszántamból ilyeneket nem néznek. Most mégis nagyon belelovaltam magamat a témába, lejött a film, kiírtam lemezre, aztán rakosgattam az asztalon jobbról balra több héten keresztül. Costneren kívül a tévézés ellen szólt még a film hossza, 3 óra basszus, de végül csak rászántam magam. Igaz, kellett hozzá egy beszélgetés is, olyan igazi lelket melengető fajta, amikor a beszélgetőpartnerről is kiderül hogy szintén odavan az összeesküvésekért, azután pedig megszületik több órányi beszélgetés témája, csak úgy önmagától. Nos, a beszélgetőpartnerem tanácsára döntöttem el végül, hogy legalább az első fél órát megkukkantom, lesz ami lesz. Azután mondhatok róla véleményt is akár...

Hát nem így történt. Elkezdtem nézni, aztán meg ott maradtam a képernyő előtt, mint akit odaszegeltek. Rég nem láttam már ilyen jól megcsinált filmet, az is biztos! Nem bírtam egyhuzamban végignézni, másfél óra után kidőltem (nem a film miatt, hanem a fáradtságtól & álmosságtól, zavart hogy kezdem elveszteni a koncentrációt). Szal akkor befejeztem & elmentem aludni, de egész másnap is ott motoszkotáltak bennem a látottak, és alig vártam hogy ott folytassam ahol az éjjel abbamaradt. A végkifejletnél meg már levegőt se vettem, az tuti! Mostanáig nem értem, hogy maradhattam életben oxigén nélkül, és ilyen esetekben szokta mondani egyetlen leánygyermeket: anya, te egy igazi hügyegyerek vagy!... :-D

Kevin Costnerrel is elég jól megbarátkoztam. Sokat dobott rajta a tökéletes szinkron, mert így fényévekkel jobb volt mint eredetiben. A rendezői változatát néztem a filmnek ugyanis - az eredeti film ment szépen szinkronizálva, a kivágott jelenetek pedig maradtak feliratozva, volt lehetőség összehasonlítani a kettőt. Mindig is voltak fenntartásaim a magyar szinkronnal kapcsoltaban, de ennél élvezhetőbbet sose hoztak össze mióta létezik filmgyártás, az azért biztos! Utólag rákerestem, kinek köszönhettem az élményt: Szakácsi Sándornak, aki már nincs közöttünk. Nagy kár :-(

Szóval így telt el az elmúlt két éjszakám, de nem bánom. Lehetne több ilyen is, elviselném, de amilyen korlátozott az érdeklődési köröm, meg amilyen magasak az elvárásaim, hogy mire fordítom az értékes időt, nem valószínű, hogy a közeljövőben akad ilyen élményem... Ha lesz valami, majd megemlékezek róla!

evolúcióóó

A mobiljaim evolúciója :-))

1. Siemens C25
Ezzel a szerkezettel léptem be a mobil telekomunikáció zavaros világába. Hááát, nem tegnap volt! Viszont a számom még mindig ugyanaz, mint anno, igaz már másik szolgáltatónál. Ez a Siemens akkoriban nagyon tetszett. Igaz hogy randa zöld szine volt, na de ilyen pici telefon nem volt még egy a piacon. Emlékszem hogy ilyen izésen gumis gombjai voltak, és lehetett bele csengőhangot programozni, ilyen C2-A1-B2 stb. kódok beadásával. Jaj! :-D Fénymásolt papírlapokon cserélgettük a hangokat & pötyögtük be esténkét... Na erre sem emlékszik az, aki a smartfónoknál kezdi a pályafutását! :-p

2. Siemens C35
Óóó, hát az nagyon szép kis telefon volt, megvolt igazán sokáig! Az előző prototípushoz képest sokat tudott. Pl. ezzel kezdtem el wapozni. Nagyon szerettem.




3. Siemens M50
Nos, ezt úgy kaptam ajándékba, de nem szerettem. Pont ilyen giccses ratyi halványkék színe volt, meg egy kicsit hibás is, meg úgy 2 naponta megfagyott benne a szoftver. Kínlódtam vele egy darabig, de rossz emlék, mindenképpen.

4. Sony Ericsson K750i
Mivel a kis kék rémség után végleg kiszerettem a Siemensekből, jött az új márka: a Sony Ericsson. Ez a K750-es - megkockáztatom - ez eddigi legimádottabb telefonom volt. Mindent tudott, mesés képeket gyártott (még a mai korban is megütik a mércét, ahogy nézem) és úgy ahogy illik, darabjaira gyepáltam. Jó sokáig tartott, mert alapból kinyírhatatlan szerkezete volt! Szent elhatározásom volt, hogy ugyanilyet veszek helyette, csak már nem lehetett. Nagy hiba :-( Viszont ezt a lencsetakaró megoldást azóta sem használják sehol, pedig jó lenne. Komolyan.





5. Sony Ericsson K320i
Na nem cseréltem le a jót egy vacakra, ez a kis randa telefon a magyar kártyámhoz kellett. A létező legolcsóbb telefont vettem meg. Mellesleg ma is működőképes - igaz használva se volt túl sokat. Ma már nem kell magyar kártya, mert soha többet nem töltöttem fel, amikor rájöttem hogy itthonról olcsóbban hívok MO-ra, mint ottani számról, és nem roamingon keresztül...




6. Sony Ericsson C902
Óóó, hát ezt is kizárólag a dizájn meg a kamera miatt választottam. Rá voltam izgulva teljesen! Kicsit elhamarkodott volt a nagy felizgulásom, mert a kamerája teljes gyász volt, cserébe a gombok is. Vízhólyagok voltak az ujjamon, mert annyira kemény & rosszul kezelhető billentyűzete volt. Ehhh. Pont a garancia letelte után 1 héttel szakadt le róla a billyentyűzet... Itt ki kellett volna szeretnem az Ericssonból, de nem tettem. Hiába na, a márkahűség!... Meg a rossz fejem!




7. Sony Ericsson Elm
Az Elmótól azért többet vártam. Egyrészt idegesített az újrahasznosított olcsó műanyag dizánja, főleg azzal a tudattal, hogy egy vagyonba került. Ez már az érintőképernyő korából származott, szal a nyomogatósak legutolsó generációja volt, tényleg tudott mindent amit más mobil is... Olyan so-so volt a viszonyunk, nem is szerettem, nem is utáltam, de a márkahűségnek mindenképp annyi lett. Katasztrofálisan rossz képeket készített, amit nem értek, 5 Mpix kamerával hogyan??? Útjaink két hete váltak el, miután hónapokon keresztül raplizott a töltője. Apám elkunyizta, hát jó szívvel neki adtam.


8. Samsung Galaxy S2
És ez itt a legújabb szerzeményem. A kis galaxis. Igen sokáig válogattam, melyik legyen, végül aztán találtam egy baromi jól sikerült tesztet, ahol a csúcsmobilok fényképezőjét tesztelték. Na, a galaxis agyonvert mindenkit, én pedig belenyúltam a zsebembe jó mélyen, aztán ehun van e :-DDDDD Végülis másra nem használom a telefont. Telefonálni mindegyik tud, a C35-ös Siemens óta meg mindegy min netezek. Amit még naponta használok a kamera, szal akkor gyártson már olyan képeket, amilyet épp megálmodok!... És ennyi.
Ha leszolgálja a maga 2 évét (remélhetőleg leszolgálja), akkor majd bővítem a listát. Addig eszem ágában sincs! :-D

púpos gyerek

Nohát, alakul ez a fordítás, akár a púpos gyerek a prés alatt. Jóval lassabban, mint elterveztem, főleg így, hogy egész hétvégén itt voltak a tesómék, aztán nem volt egyszerű menet a 3 gyereket meg a plusz 4 főt így hirtelen abszolválni.
Nem baj, a nehezén már túlvagyok, kimostam az irtózatos sok koszos holmit, nagyjából összetakarítottam, aztán tegnap estére befejeztem az első részét a melónak. Höhö, kaptam ugyanis még egyet, ami azért sokkalta gyászosabb, mint ez volt. Ezt az elsőt legalább magyarul írták, már alapból, szóval volt értelme, még akkor is, ha egy agyonbonyolított szakszövegről volt éppen.
Na de ez a második egy fordítás, ki tudja milyen nyelvből, és hát a fordítója nem csinált nagy gondot az értelemből... :-o Szóval sok móka & kacagás lesz, míg megfejtem először a pontos magyar értelmezését, aztán átrakom az egészet szlovákra... Óóóhogyaza magasságos!

Megint e-bayeztem, nem ábrándított ki a múltkori sikertelenség! :-D Most épp mobiltöltőt rendeltem, Hong-Kongból. A galaxisom ugyanis elég hamar beadja az unalmasat, aztán ezzel az egy gyári töltővel, meg hozzá a PC-s USB-vel nem vagyok kinn a vízből, akárhogy is elemeztem a dógot. Nomármost, egy mini USB töltő itt 5 evróba kerül, Hong-Kongból meg rendeltem 3 darabot 5 evróért, ingyen postával, természetesen :-D Ezen kívül rendeltem még egy ütésálló tokot is rá, höhö, mert mindjárt a második napon a fotel alatt landolt a parkettán - igaz nem lett semmi baja, na de akkor is. Lengyelben komoly terveim vannak, hogy majd én HD-ben jól levideózom a boszorkány síelését; hát valami védőfelszerelés nélkül meg nem akarnám beleejteni  a hóba... Szóval a tok 6 evró volt, Angliából, ebből 2,50 a posta. Itt meg a legolcsóbb, leggázabb tok is 15 volt, plusz 3,50 a posta. Hát nem tudom hol élünk! Az olcsó tok előnye, hogy ha nem okés, kivágom a kukába & nem fogom sajnálni az elpazarolt pénzt.... :-)
Ezen kívül szemezek még egy napelemes 5000 mAH-os töltővel is, mindenféle outdoor tevékenységekhez :-D De ezt majd nyárra. Főleg most, hogy nem is tudom mikor láttam utoljára a Napot! :'(((

Nos így állunk jelenleg. Szegény kis bolhásom pedig nem sétált rendesen 3 napja. Vagy nem volt időm, vagy szakadt ez az átok eső :-(

pontosan ezért

... kellett nekem a Galaxy S2. A fényképezőgépe miatt! Mondjuk azt sose hittem volna, hogy 3 nap után ilyet alkotok, pedig de! :-))
Ma, kutyasétáltatás közben találtam egy érdekes növényt:

A kép pedig olyan lett, amilyet álmodni se mertem. Nincs megpiszkálva photoshoppal, vagy hasonlóval. Egy teljesen nyers kép. Egyszerűen őrület. A Nikonnal is szórakozhattam volna egy darabig, míg így sikerül, akárhogy is nézem a dolgot... Szét vagyok csúszva most.