a szokásos

... évértékelés. Nehogy idén kimaradjon :-))

• Mi olyat tettél 2012-ben, amit eddig még soha? Viseltem melltartót a tengerparton :-D Amondó vagyok, ennyi idős koromban öltözzek mán emberien :-DDDDDD
• Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogadsz valamit 2013-ra? Nagyjából be. A fogadalom az évek során semmit nem változik, ahogy figyelem itt az előzőket: izmok, izmok & izmok, plusz szuper kondi. Szuperabb a mostaninál. Nem lesz egyszerű menet, na.
• Született valakinek gyereke a környezetedben? Nem.
• Halt meg valaki, aki közel állt hozzád? Nem. Hála a magasságosnak.
• Milyen országban jártál 2012-ben? Lengyelország, Görögország.
• Mit szeretnél 2013-ban, ami hiányzott 2012-ben? Elmúlhatna már ez a válság, ami van. Mindenképpen több pénzt szeretnék a jelenleginél.
• Melyik 2012-es dátum marad örökre az emlékezetedben? Szeptember 1. Horkyze koncert Nyitrán. Berúgtam mint állat :-DDDDD A felejthetetlen berúgások kategóriában is előkelő helyen van, nem csak az éves átlagban :-DDDDD
• Mi volt a legnagyobb sikered 2012-ben? Hogy végigmentem a Route 66-on :-DDDDD
• Mi volt a legnagyobb kudarcod? Nem csak a pénz & a szerencse, hanem a kudarc is elkerült jó messziről. Hihi.
• Volt komoly betegséged vagy sérülésed? Nem volt. 
• Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál? A bolhás. Egyértelműen. Elképzelni se tudnám nélküle az életünket, most komolyan. Második helyen pedig westerncsizma, ááááá azóta is rendre megkérdezik, hol & hogyan dőltem rá! :-)))))
• Kinek a viselkedése érdemel elismerést? Nasságos úr. Mint mindig.
• Kinek a viselkedése háborított fel? A vérszopó denevéré, de éz már valami állandósult állapot. Ki se bukom rajta, mert hát semmi jót nem várok tőle alapjáraton sem.
• Mire ment el a legtöbb pénzed? Idén a sportra meg a sporttal kapcsolatos dolgokra. Ilyen se volt még, hogy többet költsek ilyesmire, mint pl. kozmetikára. Szuper ügy!
• Mi az, amitől nagyon-nagyon izgatott lettél?  A kutyavásárlás előtt elég ramaty lelkiállapotban voltam, meg azután is, több héten keresztül. Nehezen tudtam megnyugodni & megszervezni az új életvitelemet. Végül aztán sikerült, azóta boldogság van.
• Melyik dal fog 2012-re emlékeztetni? Horkyze Slize: My fucking brother

Tavaly ilyenkorhoz képest…

• boldogabb vagy szomorúbb vagy? Sokkal boldogabb.
• híztál vagy fogytál? Fogytam. Nem is keveset. Tökjó.
• gazdagabb vagy szegényebbb vagy? Amondó vagyok hogy szegényebb. Nem jelentősen az igaz, de át kell gondolnom elég konkrétan, mikor mire mennyit költhetek. Ez pedig nem jó :-//
• Mit szerettél volna többet csinálni? Jó volt így ahogy volt. Mondjuk tervben volt valami teljesen agyatlan & maradandó dolog, de majd jövőre...
• Miből lett volna jobb kevesebbet csinálni? Lásd feljebb. Az egyensúly az egyetlen dolog ebben az évben, amit remekül eltaláltam.
• Hogy töltötted a karácsonyt? Családilag.
• Estél szerelembe 2012-ben? Dehogy estem!
• Volt egyéjszakás kalandod? Höhö, nem mondom meg!
• Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2012-ben? A fene se tudja. Csak fél szemmel néztem a fejtágító doku-csatornákat...

• Van olyan, akit most utálsz, de tavaly ilyenkor nem utáltad? Van hát! Nem olyan sok, mint lenni szokott, de azért akad :-p
• Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál? Boro Tomis: Kapor Fatransky. Eszembe jutott, hogy tán le kéne fordítanom fordítani magyarra, mert annyira jó... 
• Ki volt a legnagyobb zenei felfedezetted az idén? Pigs Parlament. Demarhajók. Említhetném még a cowpunk stílust úgy globálisan, amit csak idén fedeztem fel. Mondjuk érdekes, hogy ennyi éven keresztül elkerültük egymást, de hát mit lehet tenni...
• Mi az, amit kértél és meg is kaptad? Óóó hát voltak ilyen dolgok dögivel. Kuncsorgásban verhetetlen vagyok vagy mi!
• Mi az, amit kértél, de nem kaptad meg? Nem volt, mert ami nagyon kellett, azt megkaptam :-)
• Mi volt a kedvenc 2012-es filmed? Nem volt.
• Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon? 36 & döglöttem itthon mert szakadt az eső. Másnap hullarészegre ittuk magunkat a csajokkal, az volt az év #2 berúgása :-D
• Mi az az egy dolog, amitől sokkal jobb lett volna az éved? Nem volt olyan rossz ez az év, na! Ha több pénzünk lett volna több helyre mehettünk volna, de így sincs ok panaszra. Szal rendben van így is. 
• Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben? Polgárpukkasztó, szokás szerint. A feljebb említett westkócsizma sokat hozzátett a pukkantáshoz :-DDDDD
• Mi segített józannak maradni? Az, hogy időről-időre valagrészegre ittam magam!
• Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)? Zay Harding. Amondó vagyok, meg kéne néznem azt a pornófilmet is, amiben szerepelt, nem lehet rossz ááááááá :-))))))))))
• Ki hiányzott a legjobban? Senki.
• Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg? Nincs ilyen ember.
• Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2012 történéseiből? Hogy a képességeim nem vesznek el & nem kopnak meg az idő múlásával sem :-))
• Idézz egy dalból, ami jellemzi az évedet! Talán legjobban a Depeche Mode találta el a tutit, hogyaszongya: 
  "Just give me a pain that I'm used to" 
  hihihihihi
  
  És akkor az emlegetett zenék így a végére:
  
  
  
  
  
  
  
  
  

fohász

... ami imigyen hangzik: mindennapi outdoorunkat add meg nekünk ma! :-))
Komolyan mondom, az elmúlt 2 nap fénypontja rendre az volt, hogy fogtam a kutyát aztán kiszabadultunk valamerre. Tegnap újból teszteltem a tesztelnivalót, most már komolyabb hóban is, és mit mondjak. Csudijó! Úgy passzol a lábamhoz, na meg az Asolóhoz, mintha össze volnának öntve. Valami mennyei boldogság volt az a 3 órácska, míg kiestem itthonról, aztán csak úgy mászkáltunk fel-alá a havazásban...

A mai nap fénypontja szintén a kutyával való csatangolás volt. Jól esett, ahogy a szél kifújta a fejemből a sok komor, nihilista gondolatot, amit a kötelező körök (mint anyósom elviselése, ultragagyi tévéprogramok, főzés & zabálás, boszorkány nyafogásának hallgatása, nasságos úr kínlódásainak abszolválása, plusz még Route 66 reggeli irományai a kocsmából, höhö, szép teljesítmény egy absztináló alkoholistától a karácsonyt a kocsmában nyitni wazze, már csak azt nem értem miért mondta azt hogy évek óta nem iszik...) okoztak.
Marhára érint mindez engem, lévén kevés vallásosabb ember van a Földön nálam. Jaj. Leszarom én a Jézus szülinapját de jó magasról & nem vagyok hajlandó kiadni egy vagyont fölösleges csecsebecsékre, amik úgyis a kukában végzik... :-/
Persze mindezt nem értik, rendre elmondanak mindenfajta ünneprontónak, félhügyének, komplett hügyének, ki mikor hogyan áll hozzá a dolgokhoz - és kit mikor mennyire ábrándítok ki a kéretlen véleményemmel... Na mindegy.

A tegnapi havat mára beburkolta az ónos eső, ragyogott, ropogott & fehérlett minden. A szél elfújta a szmogot is, sőt a kajaszagot is kifújta az orromból, mert állandóan azt éreztem, basszus, még zuhanyozás, tiszta ruha & kiadós parfümözés után is...
Szal jobban lettem valamennyire, mire hazakerültünk. Terveztem egy kisebb túrát is holnaputánra, a tévétoronyhoz. Nem szeretném megszegni a hagyományt & jó lenne a szülinapomat újból valahol az erdőben, egy termosz forralt borral ünnepelni meg... :-))

Született egy teljesen agyatlan ötlet is: szilveszterre itthon maradunk, aztán újév napján kora hajnalban felkelünk & eltépünk valahová síelni egy nagyot. Ááááá! Miénk lesz a pálya, mert a szilveszteri bulizás után a legtöbb ember hányingerrel & fejfájással kezdi meg az új évet, a síelés igen keveseknek szokott az eszébe jutni ilyenkor... :-)) Ez még változhat, pl. arra, hogy sikerül felhajtani valahol egy szállást, aztán helyből indítunk reggel 9-kor, de ebben nem reménykedem. Már az elképzelés is fantasztikus, szerintem!

a nagy teszt

Hihi, hát a lábszárvédőé, természetesen! :-))))))))

Megvettem ma délelőtt, igaz célzottan ezért mentünk, de annyira jóóóóó hogy hihetetlen! Azután következett az éles bevetés, szerencsére volt annyi eszem hogy a Nikont se felejtettem itthon... Nos az eredmény magáért beszél, azt hiszem:

idejekorán

... becsomagoltuk az ajándékokat. Ezzel komoly hagyományt szegtünk meg, miszerint 24.-én hajnalban, hogyismondjam, a céges évzáró italozás utáni eléggé illuminált állapotban szoktuk csak :-))) Höhö. Idén valahogy minden másképp van. 

térkép híján

... nem találták meg Dél-Koreában ezt a bazi nagy országot itten! :-D
Jajistenem.
Írt az e-bayes pasas, hogy visszautalta a pénzt, mert visszajött a csomagja azzal, hogy a címzett ismeretlen. Höhö. Nem is csodálkoztam úgy igazándiból, nem értem minek kellene pattogni ha valakiből alig 5 millió van, az egész republika területe meg nagyjából azonos New York külvárosaiéval... :-D

Szal van ez így. Most ott tartok, hogy kerestem másik lábszárvédőt, ami megfelelne az igényeimnek. Pl. ez itt. Árilag már drágább, de legalább ősrégi márka, ez is valami. Azt hiszem ha kikerülök ebből a karácsony okozta anyagi csődből, azonnal megrendelem! Ahogy olvastam az e-shopon, másnap délig elhozza a futárszolgálat. Hmm. Csak találja meg ebben a bazi nagy országban ezt a bazi nagy falut, ahol éldegélek! :-DDDDD
Amúgy meg találtam másik kutyasétáltatós útvonalat, ahol nem kell átverekedni magunkat a szemetesként emlegetett sártengeren. Hihetetlen, hogy még jutott eszembe, de hát jobb későn mint soha! Szal most elvagyok a lábszárvédő nélkül is, egészen addig a pillanatig, míg el nem kezdek azon agyalni, hogy mennék valamerre csatangolni egyet :-)) Csak attól tartok, hogy ez is bekövetkezik hamarosan!... Jaj.

A nap slágere pedig egyértelműen ez:

Szerelmem, a tested íze mint a savanyú vörösboré

Vigyél ágyba egy katonát, reggelre lőni fog

A csillagokba az van írva

Szomorú lennél egyedül az ágyban

Később nehéz lenyelni

írtam a Jézuskának

... igaz csak így magamban, utólag.
Az utólag pont ma derült ki, amikor életem értelme kibökte: nehogy fantáziálni kezdjek, mert már megvan az ajándékom... :-D

Jajajajaj. Hát akkor vagy könyv, vagy fehérnemű, vagy parfüm. Remélem nem könyv lesz, mert az idáig még mindig mellément, kivéve tavaly, amikor megsúgtam a barátnőmnek melyiket is szeretném éppen :-D Jól tettem, mert megtaláltam a fa alatt - legnagyobb boldogságomra. Parfüm vonalon nem nyúlhat mellé, a parfümériában a csaj jól ismer, szal tudja a tutit & remélhetőleg rásózott valami jól beváltat ha épp úgy alakult a dolog. Bugyi vonalon minden rendben, nos abban bízom hogy végül innen választott :-))

Viszont ha a gondolataimba látna (ami kizárt dolog, mindkettőnk lelki nyugalma érdekében jobb ez így) akkor meglephetett volna például egy ausztrál stetsonnal. Már évek óta ábrándozok egy ilyesmiről és per pillanat ennek örülnék a világon a leges-legjobban :-)))))))) Az előbb nekifogtam photoshoppolni egy képet, vajon milyen lenne, amikor elment a gép előtt, ránézett aztán elcsodálkozott:
- Neked meg honnan van ilyen kalapod?
- Nincsen, most nézem milyen lenne a fejemen.
- Tök jól nézne ki - aztán ment is tovább.

Azt hiszem, hamarosan kézbe veszem az irányítást, ha már a Jézuskában nem igazán bízhatok! :-D

hóból sárba

Nos, volt itt elég stresszhelyzet a héten, amit le kellett vezetnem valahogyan. Végülis mindig a negatív energiák fejlesztik a pozitívakat, na nem? :-)
Pénteken már igazándiból nem bírtam tovább a mókát & kacagást (höhö) hát úsznom kellett. Sokat. Nagyon sokat. Kifulladásig. Kár hogy nem számoltam mennyi lett a vége, szerintem bőven túl volt az egész az 1 km-n, vihargyors tempóban. Hogy mit működtem még mindig érezni, mert szombaton haláli izomlázzal mentem melóba, ami még ma is tart, de ahhoz hozzátett eleget a tegnapi síelés is :-)

Szal szombaton meló, vasárnap pedig síelés. Eltéptünk Krahulera, ami itt van közel, alig másfél óra ótóval. Elejével igazán ígéretesnek tűnt a dolog, nagyjából délig, nyomtuk a síelést mint állat. Dél tájban azonban beborult, elkezdett esni a percenként változó csapadék: volt sűrű eső, gyenge eső, havas eső, hó, havas eső, megint hó, megint eső. Jajajajaj. Az lett a vége, hogy piszkosul elázott a pálya, annyira nehéz lett a hó, hogy azt hiszem az elmúlt 2 évben összesen nem használtam annnyit a botokat, mint ez alatt a fél nap alatt. Komolyan mondom, minden fordulót úgy kellett erőből összehozni, hogy bevágtam a botot a hóba aztán úgy fordultam, mert másképp nem ment...

Az ügyletnek egyrészt az lett a vége, hogy eláztunk mint állat (nem a pálinkától :-D) és egy akkora izomláz ma reggelre, hogy a kávéscsészét is alig bírtam felemelni...
Ez még semmi, mert a bolhás nem volt kinn csütörtöktől. Pénteken nem mentünk futni mert hát úsztam & hulla voltam mire hazakerültünk, egész szombaton ömlött az eső, késztetésem egy kis rohangászásra abszolúte nulla volt, na akkor majd vasárnap síelés után. Nem kellett volna, mert térdig ért a sár, de komolyan. Esett valami izé is, leginkább ködszitálás lehetett, de végigcsináltuk a szokásos 4 km-t a kis döggel. Csak úgy pluszban. Hmm.

Itt tartok jelenleg. Jó amúgy, szinte érzem hogyan nőnek az izmaim :-)) A képeken is egyre elfogadhatóbbnak tűnik az egész, hát elégedett vagyok! :-D

PS: Egész délelőtt tartott az inverzió, áááááááááá de imádom!

a paragép

Az alábbi beszélgetés egy közelebbről meg nem nevezett, mindössze 3 km hosszú hegyi úton történt a közelmúltban. A szereplők: Ford Focus 1.8 tdi, az összes létező elektronikával telepakolva és az összes elektronika éles bevetéseken hügyére tesztelve, 4 db BF Goodrich G-Force Winter G gumiabroncs, a tavalyi szezonban többször & alaposan tesztelve, egy igen majrés férfiember meg szerény személyem, aki kegyetlenül ki nem állhatja ha paráznak mellette a jobb 1-ben, vagy ha kétségbe vonják úrvezetői képességeit.
Szerény személyem nincs ahhoz szokva, hogy belepofázzanak a dolgokba, főleg úgy, hogy idáig még mindenki elismerően nyilatkozott a képességeimről, beleértve egy magyar bajnok rallyversenyzőt és a sógoromat is, aki pedig apjának se adja kölcsön az ótóját, mert szerinte az öreg nem tud vezetni. Én viszont vihetem, akármikor ha épp úgy alakul... Höhö.

... Szal autózgatunk szépen, amikor odaérünk ehhez a hegyi részhez, ami egyébként jeges, de nem tükörjég. Itt-ott előbukkan az aszfalt, az út széle - ahol nincs jegesre taposva - pedig rendes, hagyományos, nem túl mély hó. Az emelkedés nem nagy, forgalom végképp nincs, szal nóóóó problém, meg se fordult a fejemben hogy itt valami gubanc lehetne. Na ekkor azt mondja az édesdrága fiatalember, jól megmarkolva a majrévasat:
- Itt akarsz felmenni??? Ez csupa jég!
- Miért, nem is jeges annyira, egy csomó helyen kinn az aszfalt - mondom én, finom gáz, csak semmi hirtelenkés, megyünk szépen közben.
- Be fogunk esni oda az erdőbe!...
- Nem fogunk beesni drága.
- De nézd a, ott is beesett valaki - mutogatott az egyértelmű nyomokra a hóban.
- Az igen, de ÉN nem fogok sehová se beesni, mert nem azért járok edzeni hóra-jégre minden télen, amikor csak tehetem, hogy fogjam magam oszt úgy simán beessek. Érted??
- Ööö igen, láttam képeket az edzéseidről...
- Hát akkor meg mit parázol???

 És lőn, felérünk, még csak meg se csúsztunk vagy akármi. Na, kis idő elmúltával indulunk lefelé. A forgatókönyv ugyanaz: majrévas megszorít, tekintet halálra vált, mert így lefelébe ő került a szakadékok felőli oldalra. Hihi.
- Figyi mán, miért megyünk ennyire a szélén? Le fogunk pottyanni oda a francba - mutatna a franc felé, de nem tud, mert el nem engedné a kapaszkodót egy pillanatra se :-D
- Azért, mert itt bévül igen jeges, kiengedem jobb oldalt a hóra, ott úgy fog mint az álom. Jóféle gumik ezek, én magam választottam, nem unod még a parázást???
- Nem parázok...
Itt egy kicsit befogta a száját, de jött egy jó nagy hupli, amin áttettem a Kókuszt. Pontosan tudom hol ér le az alja - hát ez nem olyan volt, amit már megfogott volna. Nem is zöttyentünk vagy valami, mentünk lassan komótosan lefelébe, pedig megfordult a fejemben hogy ha kiérünk a jeges részről, adok neki egy kövér gázt aztán hadd szóljon ill. hadd fosson!...
- Úristen, már láttam a szemeim előtt a leszakadt motorvédő pléheket!
- Leszakadhat, leszarom a pléheket, csak az olajteknő ne sérüljön mert abból nagy gubanc lesz.
- Olajteknő?
- Az. Basszus.
Itt egyébként több vulgáris kifejezés következett volna, de nem lehetett, úrinő vagyok vagy mijabánat.
- Figyelj ide, ez itt egy Ford, nem Suzuki! :-DDDDD
Ezt azért nem hagyhattam ki, na! :-DDDDD
- Na kösz!
- Szívesen, számíthatsz rám bármikor!

Ezzel aztán leértünk, pont olyan szépen & tökéletesen ahogy felmentünk. Mindenféle megcsúszás & egyebek nélkül. Aztán ahelyett hogy azt mondta volna: ezt jól csináltad, vagy tudomisén mit kéne ilyenkor mondani, hát egy nagy (és megkönnyebbült) sóhajjal szállt ki mellőlem.

Szal így jártam. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire irritálni fog a dolog, pedig igen. Marha hügye férfiak vannak!!!!!!!

the grand opening

Túlestünk ezen is :-) Ami azt illeti, ilyen hamar még sosem kezdtük el a síszezont & az is igaz, hogy sokkal kevésbé volt fájdalmas a kezdés, mint az lenni szokott.
Azért a -13 fok meg a bazi szél/hóvihar nem sokat tett hozzá a komfortérzethez... A pálya ellenben kihalt volt. Ez azért fura, mert a Magas-Tátrán kívül csak itt van sízésre alkalmas hó jelenleg. Gondolom a karácsonyi költekezés nem nagyon kedvez a pénztárcáknak ebben az időben, okés, legalább egy pillanatig se kellett várni a síliftre.
Az biztos, hogy Donovaly csak nyáron fasza, halálra lehet magunkat túrázni arrafelé (majd alkalomadtán írok erről is), a síelés mondjuk nekem annyira nem jön be. Még a boszorkány is lefitymálta a Záhradiste pályát, aszongya: anya nem rövid ez? Mondom ja, rövid. Anya, hallod, de nem is meredek! Ja, majdnem lapos... :-DDDDD

Mindent egybevetve, marha jó volt. Folyt. köv. szerintem az ünnepek között, de nem itt!

hej hóóó

Már második napja élvezzük itten a hó örömeit. De jó.
A tegnap este az valami überfasza volt! Kivittük a bolhást a boszorkánnyal, aki első szóra öltözött, hogy hát persze, akar a hóban sétálni éjnek éjjelén :-) Azután meg másfél órát hempregtek, birkóztak, rohangáltak, hóangyalt gyártottak (bár a kutya nem, ő csak simán fürdött) és a világ minden kincséért se akartak hazajönni, pedig már fél 10 volt...
Én meg haláli büszkén néztem őket. Végülis erre jó a kutya - nem hinném hogy elmentünk volna havat taposni csak úgy kettesben, kutya nélkül, pedig gyönyörű idő volt. Olyan igazi ropogós hideg, ragyogtak a csillagok meg minden. Azon gondolkodtam közben, vajon hány másik gyerek bolondozik késő este kinn a hóban? Nem hinném hogy túl sok lett volna a sulijukból. Talán egy se.
Ma a boszorkány egész nap feldobott hangulatban volt, meg én is. Viszont nem jött velem kutyát sétáltatni, mert valami halaszthatatlanul fontos rajzolnivalója volt, höhö, a kutya meg egyedül nem dilizett, csak szaladgált ide-oda szokás szerint. Szépen komótosan lesétáltuk a napi távot, gyönyörködtem a csillagokban, közben pedig ábrándoztam hogy milyen jó lenne egyet síelni így hirtelen...

Néztem itthon rögtön a hóhelyzetet, nomármost megnyitották Donovalyt a mai napon, igaz csak a Záhradistet, de az is elég. Valószínű, sőt nagyon-nagyon valószínű, hogy vasárnap ott kötünk ki. Egyeztettem a nasságos úrral, aki nagyon menne már, meg a boszorkánnyal, aki szintén. Engem meg úgy szét akar vetni az energia, hogy megbolondulnék ha itthon kéne ülnünk hármasban vasárnap!...

PS: Tegnap még az jutott az eszembe, hogy pont azt csinálom a boszorkánnyal, mint velünk szoktak anyámék. Ahogy esett egy szem hó, azonnal mentünk sétálni :-) Kötelezően :-) A mai napig emlékszem a legizgalmasabb kalandjainkra, pedig elég tökmag voltam. A legjobb az volt, amikor apám egyszer összepakolt minket, kivitt az erdőbe, derékig ért a hó, úgy kellett utat törni, és egész nap mókusokat kerestünk. Azt már nem tudom, találtunk-e végül, viszont raktunk egy bazi nagy tüzet & sütöttünk szalonnát, az erdő közepén, a marha nagy hóban. Életemben akkor ittam először forralt bort, és egy kicsit a fejembe szállt :-D Lehettem vagy 6 éves :-D Hazafelé énekeltünk a tesómmal mint a rosseb :-D Jó volt nagyon.

ez pedig az új borítóképem a FB-n. 

a makovi síelésen lőttem, a dátum szerint 2005. dec. 29.-én, viszont annál nagyobb volt az öröm amikor tegnap megtaláltam... igaz, kimondottan téli képet kerestem, mégis jó volt nosztalgiázni egy kicsit... :-) szép az élet, na!

nem sorolnám

... a heti ténykedéseimet, höhö, elég hajmeresztő lenne.
A legszebbik amúgy a keddi szabadnapom volt. Év végi kötelező szabikiszedés alapon történt, hogy egész kedden SEMMIT nem kellett csinálnom :-) Marha jó. El is terveztem szépen, hogy reggel útjára bocsátom a családot, azután visszafekszem & alszom. Csak így lazán, élvezni fogom a semmittevést meg minden.
Nos, ehhez képest fél 9-ig bírtam lassacskán kávézni, netezni meg úgy általában semmit tenni. Szépen havazott, hát elkezdtem spekulálni hová is menjek gyorsan :-D (Jól van na, nem édesanyám hátsójába, pedig oda kéne, basszus.)
1 perc alatt megszületett az ötlet, további 5 perc alatt főztem teát a termoszba, még 3 perc míg felöltöztem aztán kaptam a blökit & már itt se voltunk. Végülis csavarogtunk csak úgy céltalanul a havazásban délután fél 3-ig. Voltunk mindenfelé, még a régi gáton is, pedig ott még életemben nem voltam. Nem tudtam azt se, hogy zsákutca, szal volt egy kalandos átkelésünk egy zsilipcsatornán vagy tudom is én minek hívjákon keresztül :-D
Olyan koszosak lettünk a végére, hogy ihajj! A lábszárvédőm már vagy egy hete úton van Kóreából (de jól hangzik), szal sokkal jobb neki valahol ott figyelni egy csomagban, mint itt lenni a lábamon... A bakancsot azóta se mostam meg (--->5 seggberúgás helye<---) a síkabát viszont remekül szuperált, hogy így átesett az első teszten.
Szóval ez a helyzet. Terveztünk hétvégén síelni menni, de úgy látszik nem lesz belőle semmi. Szépen hullik a hó odafenn, csak még egyetlen sípályát se nyitottak meg ahogy néztem a dógokat az előbb. Nagy kár.

antipasas

Egyértelműen kiderült, hogy a barátnőm új pasija egy ratyi. Marha szép megállapítás volt, meg elég szomorú is.
A pasas már kinézetre is olyan igazi antiférfi - legalábbis az én konzervatív ízlésemhez képest. Halálosan irritál, ha valaki vékony mint a görcs, de szűk ingben meg szűk farmerben jár, és az is irritál, hogy ilyen trendin megnöveszti a haját. Férfias jelenség lesz ettől, akár Justin Bieber! Hehe. De ebben a pasiban, mármint a kinézetében, a leges-legjobban a keze irritál. Hófehér, vékony kis kukac ujjai vannak, és az élettől is elmegy a kedvem, ha belegondolok hogy ezekkel a kis kukac ujjakkal esetleg megsimogatna ááááááááá... Szóval más bajom eddig nem volt vele, végülis nem az én pasim, meg nem is lesz :-D

Most szombaton úgy adódott, hogy elmentünk inni egyet a szülinapos barátnőm egészségére. Ahogy az már az ilyen szombat estéli kocsmázás közben lenni szokott, megtalált egy seggrészeg fazon minket. Először a barátnőmet molesztálta, aki szintén idióta, mert ahelyett hogy elhajtotta volna a bánatba még elkezdett beszélgetni vele és vihorászott, amikor fogdosta. Jajistenem. Az antipasas pedig szótlanul véginézte. Ezután a részeg rámozdult az antipasas húgára is, na az már szép volt, hogy egyszerre molesztálta a csaját meg a tesóját. Jobb helyeken az ilyenért kiadós verés jár, és nem csak a Rejtő könyvekben. Szerintem.

Mi a szomszéd asztalnál ültünk, hát premier plánban figyeltem az eseményeket. Állt ott az antipasas, meggörnyedve akár egy rakás szerencsétlenség, és megesküszök hogy a kezeit tördelte közben!!! Utoljára boldogult nagyanyámnál láttam ilyen produkciót, az se tegnap volt, mert szegény mama szokott így viselkedni ha nagyon kibillent a lelki egyensúlyából. De ez meg nem csinált a világon semmit! Óóó.
Aztán úgy alakult, hogy a nasságos úr elment a bárpulthoz rendelni, hát szabad lett a hely mellettem. A részeg lecsapott az alkalomra, akár a héja, már jött is oda. Az idióta. Leült mellém, erre rámordultam, hogy ki engedte meg hogy ideülj. Elkezdett dadogni valamit, közben meg átölelte a vállamat, mire felugrottam, aztán ráordítottam: ki engedte meg hogy hozzám érj? Elkezdett valamit magyarázni, de a nasságos úr addigra odaért a bárpulttól, elkapta a részeg nyakát, elhagyította jó messzire, aztán ő is ráordított, hogy ezt meg ne próbáld még egyszer! A részeg jött volna közelebb, nyilván magyarázni valamit, de a nasságos úr újból rámordult, hogy na tűnés innen, és meg is voltunk. A részeg elkotródott, gondolom az antipasas legnagyobb megkönnyebbülésére.

Hát szóval van ez így. Még szerencse, hogy a nasságos úrral pont ugyanúgy látjuk a világot, soha nem is volt semmi félelemérzetem mellette. Ez igazándiból fontos. A bizalom egyik része ez, hogy egészen biztos legyek benne, megvéd ha úgy adódik, és attól függetlenül, hogy alapból elég jól tudok vigyázni magamra. De ha egy kis bunyóra kerül sor, abban biztos lehet, hogy az első sorban fogok drukkolni, hogy adjál neki, verd szét a pofáját, meg ilyenek :-DDDDD

Végülis a nasságos úrba akkor szerettem bele, amikor eloltotta a tüzet a szomszéd házban. Addig csak úgy együtt jártunk, kis szex meg ilyenek, de nem gondoltam egy pillanatig se, hogy ő az aki különb a többinél. Egyik este valaki bezörgött az ablakon, hogy izééé, ég a szomszéd ház. Rohantunk mindannyian, elöl a nasságos úrral, aki azonnal ugrott be a kapun, nekünk meg kiabált hogy azonnal hozzunk vizet meg pokrócokat. Mire visszaértünk a kannákkal (anyám, tesóm meg én, apám épp nem volt otthon) addigra már berúgta a hátsó ajtót, kinyitotta az első ablakot, szedte be a kannákat & pillanat alatt eloltotta a tüzet, még a tűzoltókat se kellett hívni. Na azóta az én szememben egy hős, és a legnagyobb lelkinyugalommal hozzámentem feleségül, mert láttam hogy mellette mindig biztonságban leszek :-) Marha jó.
A későbbiekben még kétszer alakított ilyen hősieset: egyszer láttunk egy autóbalesetet, azonnal lefékezett, kikapta az elsősegélyládát & rohant menteni. Én kiszállni se mertem, komolyan.
Másodszor durvább volt, amikor kiforrott a dugig tömött buszon a hűtővíz, mint utóbb az kiderült, marha nagy pára, bűz, fröcsögött a forró víz, kitört a pánik, na a nasságos úr megkapta a boszorkányt a hóna alá & egy pillanat alatt kinn volt vele. A boszorkány még a mai napig is emlegeti, hogy az apa hogyan kivitte, ők értek le elsőnek a buszról :-D Én kicsivel utánuk, de nem sok késéssel :-D

Remélhetőleg a boszorkány is megtanulja értékelni a férfias viselkedést. Én is az apakép miatt értékelem ennyire, az tuti, mivel a fater tűzoltó, verekedni is szeret, aztán őmellette se kellett tartanunk semmitől. Nem szeretnék egy olyan vőt, aki krízishelyzetben a kezét tördeli meggörnyedve!