soha viszont nem látásra

... 2013!

• Mi olyat tettél 2013-ban, amit eddig még soha? Eljutottam Telendosra, álmaim lakatlan szigetére.
• Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogadsz valamit 2014-re? Nem volt olyan hűdeerős fogadalom, na de a jövő évi az lesz! Igen sürgősen le kell dobnom a fölösleget... Ehh. Belegondolni is szörnyű.
• Született valakinek gyereke a környezetedben? Barátnőmnek kisfia.
• Halt meg valaki, aki közel állt hozzád? Nem. Hála a kaporszakállúnak.
• Milyen országban jártál 2013-ban? Lengyelország, Görögország, Csehország, Németország, meg ugye Magyarország és Szlovákia. Utazási szempontból mindképp kellemes év volt ez.
• Mit szeretnél 2014-ben, ami hiányzott 2013-ban? Kevesebb idegeskedést. Az egész nyomi év egy komplett idegbaj volt. Jó is hogy vége.
• Melyik 2013-as dátum marad örökre az emlékezetedben? Annyira maradt örökre az emlékezetemben, hogy már elfelejtettem mikor volt, június végén valahogy, az Iron Maiden koncert. Nagggggyon fasza volt!
• Mi volt a legnagyobb sikered 2013-ban? A Velky Choc megmászása. Az azért nem egyszerű menet volt.
• Mi volt a legnagyobb kudarcod? Nem hinném hogy volt kudarcom, olyan igazi személyes kudarc semmiképp nem volt.
• Volt komoly betegséged vagy sérülésed? Egész évben raplizott a jobb térdem, de ezen kívül semmi.
• Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál? Nem vettem, hanem kaptam: az FZ200. Óóóóóó.
• Kinek a viselkedése érdemel elismerést? Nasságos úr. Mint mindig. Imádom ám :-)
• Kinek a viselkedése háborított fel? Idén anyósomé. Annyi esze sincs mint egy 4 éves gyereknek. Ehhh kár a betűkért.
• Mire ment el a legtöbb pénzed? Kirándulásokra, de arra szívesen költök!!
• Mi az, amitől nagyon-nagyon izgatott lettél?  Amikor megtudtam hogy lesz Iron Maiden itt nálunk!
• Melyik dal fog 2013-ra emlékeztetni? Iron Maiden: Fear of the Dark

Tavaly ilyenkorhoz képest…

• boldogabb vagy szomorúbb vagy? Ugyanaz. Semmi radikális változás.
• híztál vagy fogytál? Híztam, hogy verje meg a lápi lidérc! De lesz ez még másként is, amondó vagyok! :-p
• gazdagabb vagy szegényebbb vagy? Ugyanaz. Talán egy leheletnyivel gazdagabb, anyagi értelemben, viszont ettől még nem lettem egy Rothschild örökösnő :-D
• Mit szerettél volna többet csinálni? Túrázásból. Elég kevés fért idén bele, remélhetőleg jövőre sokkal jobb lesz a helyzet!
• Miből lett volna jobb kevesebbet csinálni? Idegeskedésből!
• Hogy töltötted a karácsonyt? Családilag.
• Estél szerelembe 2013-ban? Más se hiányzott volna! o.O
• Volt egyéjszakás kalandod? Dehogy volt.
• Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2013-ban? Nem tévéztem, hanem marha sok öreg sorozatot végignéztem DVD-n. Azt hiszem, az Angyal nyert :-)

• Van olyan, akit most utálsz, de tavaly ilyenkor nem utáltad? Hogyne lenne!
• Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál? Bruce Chatwin: Álomösvény. Megemlékeztem róla a itt blogon is.
• Ki volt a legnagyobb zenei felfedezetted az idén? Nem volt. Klasszikus év volt, klasszikus zenékkel. Mondhatni tökéletes volt.
• Mi az, amit kértél és meg is kaptad? Sok-sok minden :-))))) Olyan a karmám, hogy mindig mindent megkapok, amit kérek :-D Nem lehet nekem ellentmondani vagy mifene.
• Mi az, amit kértél, de nem kaptad meg? Nem volt ilyen.
• Mi volt a kedvenc 2013-as filmed? A Metallica film tökjó volt.
• Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon? 37 & aludtam délig. Szuper ügy!
• Mi az az egy dolog, amitől sokkal jobb lett volna az éved? Ha nem terhelnek fölösleges baromságokkal. Ha messziről elkerülnek & nem állnak velem szóba olyanok, akikről tudni se akarok!
• Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben? Elég tróger. Nyehehe.
• Mi segített józannak maradni? Azért sokkalta többször borultam ki, mint eddig 5 évig összesen, de valahogy csak túltettem magam mindenen. Azt hiszem a sok sétálás segített. Kis gondra kis séta, nagy gondra meg nagy séta :-DDDDD
• Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)? Bruce Dickinson. Azt mindig is tudtam, hogy ő egy jó pasi, csak azt nem tudtam hogy valszeg a legjobb :-DDDDD
• Ki hiányzott a legjobban? Senki. Mindenki hagyjon békén & legyen kussban alapon.
• Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg? Nincs. Nem is hiányoznak a "szuper emberek."
• Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2013 történéseiből? Hogy ez tényleg a kígyó éve volt. Ott lapul mindenhol & akkor mar, amikor végképp nem számít rá az ember... 
• Idézz egy dalból, ami jellemzi az évedet!
  
  
  

  "I'M A MAN WHO WALKS ALONE"

lőttem csipkebogyókat

... ami egyértelműen az egész elcseszett nap fénypontja! Kezd az agyamra menni ez a karácsonyosdis rokondömping! Ehhhhh. Legalább ezek a bogyók szépek lettek. Na.

 

 

a vártnál sokkal jobb

... volt a karácsony is, meg minden más is.
Anyósom nem is szívta le az összes vérem (csak a 3/4-ét kábé), viszont ízlett neki a görög karácsonyi vacsora amit rittyentettem! Áááááá de jó!

Az egész görög vacsora úgy kezdődött, hogy egész életemben lencselevest ettem meg rántott halat karácsonykor, hagyományból wazze, hát most rácsaptam (gondolatban) az asztalra. A hal ellen semmi kifogásom, eszünk nagyjából minden héten, szeretjük meg minden, hanem a hagymás krumpli tavaly se sikerült valami húdefényesen, a boszorkány nem eszi meg a hagyma miatt, akkor meg mit izéljek vele, hát nem? Gondolkodtam milyen krumpli kéne a halhoz, akkor jött az ötlet, hogy görög krumpli, ami most a legnagyobb szenzáció nálunk. Egy gyenge pillanatomban belevágtam a félholdakra vágott krumplit a tepsibe, leöntöztem olivaolajjal, megszórtam grillfűszer-keverékkel, aztán jó alaposan megsütöttem, mert hát főzés közben telefonáltam egy órácskát... :-D Az a dolog lényege, hogy már majdnem odaégett az egész de azért még nem, fantasztikus ropogós lett, meg a grillfűszertől olyan igazi görögös. Elfogyott egy pillanat alatt, a csirkecombok maradékát a kutya ette meg akkor, mert az valahogy senkinek nem kellett, csak a krumpli.
Na mondom a nasságos úrnak, hogy a halhoz majd görög krumpli lesz. Aszongya dejóóóó, de akkor csináljál hozzá görög salátát is, fekete olivával meg feta sajttal. Mondom okés, csinálok! (Még jó hogy előzőleg egyeztettük a részleteket, aztán volt időm bevásárolni mindenféle hagyományszegő dógokból.)
Ezután - nagy lelkesedésemben - a lencselevest is sztornóztam, főleg azért, mert halálosan unom. Rakodtam közben a fagyasztóban, hát találtam gombát, az őszi gombaszedő projektek diadalmas eredményét :-D Agyaltam, hogy akkor legyen gombaleves? Ehhh mondom nem, legyen káposztaleves, rengeteg gombával. A nasságos úr rábólintott, én is, anyósom véleménye meg nem számít... :-D

Végül aztán minden naccerűen sikerült, mindenki halálra zabálta magát, anyósom oda volt a krumplitól meg a salátától,azt mondta hogy nagyon régen nem evett ilyen finomat... :-)) Kimondottan élvezte a hagyományszegést, pedig sose hittem volna.

Azután a boszorkány gitárja is a vártnál jobban teljesít. Nem tette le egy pillanatra sem, sőt ragtapasszal kellett leragasztanom az ujjait, mert szinte véresek voltak. Ehhhhh. Bolond ez a gyerek, akár az anyja! Ma már ott tartunk, hogy tudja a húrokat (ez nem volt nehéz menet, mert megtaláltam a tutit a neten, ami így szól: Eddy Ate Dynamite Good Bye Eddy; ezen halálra röhögte magát, és meg is tanulta egy pillanat alatt) valamint felismerhetően lejátszik pár hangot a Nothing Else Matters-ből. Hmm. Az előbb nyomtattam ki a kottáját, hogy holnap tökéletesíthesse a tudást. Van hallása basszus, mert jött este, hogy az alsó E el van hangolódva, nem úgy szól mint eddig, mondom okés, majd mindjárt megoldjuk. Nagy menet volt ám, mert hát a nasságos úrral mindketten süketek vagyunk mint az ágyú, na de mire való az okostelefon? Letöltöttünk gitárhangoló applikációt, aztán készen is voltunk. Amúgy lövésem sincs, honnan jött rá a boszorkány, hogy nem úgy szól ahogy kéne?! Csak valami őstehetség, erre jutottunk.

Az én őstehetségem a fényképezésben bontakozik ki, igaz elég döcögősen, de az FZ200 mindent visz. Az utolsó centig megérte az árát, az is biztos! Ma kölcsönkértem a hétéves unokaöcsém kisautóját, hogy megtanuljak panning képeket lőni :-DDDDD Aranyos volt, mert keresett & kölcsönzött egyet :-DDDDD A nap legjobb képei pedig:

A művésznő:

A bolhás:

Bazilika HDR:

 

Bazilika majd' 1 km-ről, töksötétben, ÁÁÁÁÁÁÁ

Még egy művésznő:

Meg a karácsonyi rózsa az udvarból; szegény azt hiszi hogy nyár van :-/

a nyugodalmas karácsony

... titka csak annyi, hogy nem felejtem el kivenni a halat a fagyasztóból! És most megint majdnem elfelejtettem! :-D Ááááááá! Lett volna szentségelés meg baszkodás egész nap, nos így most (emiatt) nem lesz. A többi meg majd alakul.
Csak az anyósomat éljem túl valahogy, a többi részletkérdés...
továbbraseszeretemaakarácsonyt! :-(

Azért bárhogy is nézem a dógot, sokkalta jobb lenne a következő három nap itt lenni, lehetőség szerint egyedül (de mindenképp az anyósom nélkül, höhö):

az ecceri hülyegyerek

... ugyan mivel kezdi a fényképezés alapjainak elsajátítását??? Hát azzal, hogy nekifog vaksötétben villogó égős karácsonyfát lefotózni! Wehehe.

Jelenleg ott tartunk, hogy van karácsonyfa is (évek óta ez a trend, hogy ha már úgyis megvan, minek álljon odakinn az erkélyen, állhat idebenn a nappaliban is) és van überfasza fényképezőgép is. Ez utóbbihoz tartozik még egy használati utasítás, egész kereken 220 A4-es PDF oldal. Nomármost, azt elolvastam nagyjából 10x, beállítottam a masinát, hogy minden flottul működjön, sőőőt ott tartok, hogy kezdem megérteni az egész rendszer működését. Azt nem mondhatnám, hogy értem is, de legalább kapisgálom, na. Ezek után - saját magam tehetségén felbuzdulva! - levonultam a nappaliba fotózni. Talán sokkal jobb eredmények születtek volna, ha van kedvem átállatítani az égősort erről az enyhén villogósról normál világításra, na de ahhoz már nem volt kedvem, és egyébként is, miért ne bonyolítanám az egyszerű dolgokat?!
Szóval játszottam a beállításokkal, ISO-val, záridővel, minden egyébbel, aztán a majd 100 karácsonyfaképet felraktam a gépre, megnézni mit is működtem tulajdonképpen. Végül lett köztük kettő, ami már megjárja (a kép minőségét kell most nézni, nem a témát meg a kompozíciót) csak az a szomorú, hogy lövésem sincs milyen beállítással gyártottam őket. Ülj le lyányom, egyes!

Ez az egyik, ISO 500, 1/4s expozíciós idő a számítógép szerint, azt hiszem elég lett volna ISO 400 is. Megy a zajszűrés ezerrel, kicsit maszatos, de kezdetnek bőven megjárja... Nem mondom hogy lesz ez még rosszabb is, mert optimista vagyok, mint Hannibál az Alpokban! :-))

 Ez meg a másik, ISO 400-on. A zajszűrés elég normális, pont amire számítottam. Tetszik.

Mármost nem azért, de tavaly karácsonykor a Nikon L100 ennyire volt képes, ugyanonnan, ugyanolyan körülmények között (a különbség jól látható!):

a szimpatikus futár esete

Nos, ott kezdem, hogy lövésem sincs mi magyarul a sparkling wine. Minden más - általam beszélt - nyelven tudom, csak magyarul nem... Na mindegy. Olyan mint a pezsgő, azaz champagne, csak mégsem, mert attól azért jóval gyengébb minőségű és olcsóbb. Kaptunk az egyik olasz cégtől egy kartonnal, igen puccos üvegben voltak, hehe, szóval tuti hogy nem Dom Pérignon, azokat nem osztogatják csak úgy, kartonszámra :-DDDDD Nem kóstoltuk, mert már ránézésre eldöntöttük hogy nem ízlene, hát szépen elkezdtük elajándékozni. Még egy utolsó maradt belőle a kamrában, aminek ma igen jó hasznát vettem.

Az úgy volt, hogy a komaasszony kitalálta a tutit karácsonyi ajándékügyben, hogy küldje el a csomagot a keresztlányának. Mivel ő odakinn van Németországban, a boszorkány meg idehaza a faluban, hát úgy oldotta meg az egész ügyet, hogy itteni weboldalról rendelte meg a törpe szíve vágyát, egy nagy kerekű, kormányról fékezhető rollert.
Ma hozta a futár, szépen hív előtte, ahogy az lenni szokott: viszek egy csomagocskát, hol találom meg Önt? Mondom a megadott címen, aszongya 10 perc és ott vagyok, akárhány euró lesz.
Gondolkodtam, mi a bánatot rendeltem én ennyi pénzért, de mondom semmit. A komaasszony meg már szólt, hogy ma vagy hétfőn kézbesítik a csomagot, előre ki van fizetve, csak vegyem át & csomagoljam majd be a fa alá. Hívom őt azonnal, hogy valószínűleg a rollert hozza a futár, vegyem-e át, ennyi meg amannyi pénz. Aszongya neeee, mert ő már átutalta az összeget. Mondom okés, akkor nem veszem át, majd kinyomozzuk mi a helyzet.

Igen szimpatikus, mosolygós futár gyerek jött a rollerrel, mondom neki hogy nem fogom átvenni, mert a csomag utánvéttel van, viszont ami a csomagban van, már ki van fizetve átutalással. Nézett egyet, aztán azt mondja: akkor hívják föl a céget, ahonnan rendelték, mert lehet a diszpécserszolgálatnál is módosítani a kézbesítési feltételeket. Hogy olyan kábé fél óra alatt ér vissza, akkor odaadná, mert addig megjárja a környékbeli falvakat. Mondom okés, megpróbáljuk, de nem bízom én az ilyesmiben. Azt válaszolja erre: hát egy próbát megér, mert hétfőn nem kézbesítünk ide, már csak ünnepek után. Mondom köszönöm szépen, majd meglátjuk mi lesz.

Ezután bazi lázas telefonálgatás kezdődött, hívtam a komaasszonyt, ő meg hívta a céget ahonnan a rollert rendelte, azok hívták a UPS diszpécserét, az a futár gyereket, végül a futár engem, hogy módosították a kézbesítést, 10 perc és újra itt van. Óóó mondom nagyon köszi.
Ennél a pontnál jött a képbe az ajándék olasz sparkling wine, hogy én azt odaadom a futárnak, mert hát milyen marha aranyos volt, azonnal mondta mit hogyan csináljak. Ha nem izgatta volna a dolog, hát behagyítja a rollert az ótóba, aztán viszlát, majd kihozza máskor... És még nem is utánvéttel lett így a csomag, most hogy adjak neki borravalót? Ehhhh. Akkor adok egy üveget, olyan dumával hogy ezt fogadja el tőlem a kedvességéért, vagy valami hasonló.
Nomármost, szerintem ember még így nem örült valaminek, mint ez a kedves kis srác a sparkling wine-nak. Talán a boszorkány lesz pár nap múlva ilyen gyerekesen elragadtatva, de talán még ő se, mert hát ő alapból számít az ajándékokra, a futár gyerek meg nem számított semmire. Először talán egy kis borravalóra, na de másodszor már arra se... :-D

Ettől a kis intermezzótól ma egész nap baromi jó kedvem van, pedig amúgy ritka gyalázatos nap volt! :-))

PR dömping

Jajajajaj. Azt se tudom hol kezdjem hirtelen.
Naszóval, melóban az elmúlt két napban valóságos PR dömping volt. Hehe. Minden létező cég elküldte a legrátermettebb (?) emberét a szokásos karácsonyi pakkokkal, jó kapcsolatokat ápolandó. Így aztán volt lehetőségem szemügyre venni nem csak a PR-os fickókat, hanem a cég filozófiáját is, akinek az alkalmazásában állnak. Mindenképp tanulságos volt.

A tök normális (ergo megalomániában nem szenvedő) cégek a tök normális területi képviselőiket bízták meg eme becses feladattal. Őket ismerjük, jönnek mindig, hozzák az akciós katalógusokat, esetleg árut, viszik a rendelést, intézik az ügyes-bajos dolgokat, szóval nekik a karácsony abszolút napi rutinnak számít. A különbség talán csak annyi, hogy az év többi részében nem kezdik a mondandójukat imigyen: szevasztok, meghoztam a csöcsös nős naptárat!... :-DDDDD A területi képviselőkkel semmi bajom, nyomják a melót és nem izgulják magukat túlzottan halálra a cégük miatt. Élvezik a szolgálati ótó, szolgálati notebook és korlátlan telefon nyújtotta előnyöket, közben meg nem liheg senki a nyakukba, szóval élnek mint Marci Hevesen.

Azoknak a cégeknek azonban sokkalta nehezebb a dolguk, akik nem alkalmaznak területi képviselőt. Ahogy figyeltem, leginkább úgy oldották meg a PR feladatokat, hogy az irodából kiválasztották a legbőbeszédőbb, született emberbarát kollégát, aki azért egy fokkal jobban néz ki az ördögnél, felpakolták reklámajándékokkal, kezébe nyomták a listát hová kell mennie kávézni meg jópofizni, és meg is vagyunk. Ebből a kategóriából mindjárt három is volt, a bőbeszédűség különböző fokozataira kapcsolva. Az egyikük már szinte leltári tárgy a cégénél, raktárosként kezdte, de mivel a raktárosság elég magányos szakma szerintem, a fickóban pedig hatalmas kapacitás lakozott - főleg az emberek oldalába lyukat beszélés terén -, hát igen hamar eladóvá vált. Ott kedvére szórakozhatott minden létező vásárlóval, amiből lassanként ez a PR-os dolog megszületett. Gondolom nyilvánvaló volt mindenkinek, hogy ha valamit meg kellett oldani, vagy el kellett menni valahová a céget reprezentálni, akkor küldték a srácot, aki totál élvezte (sőt még a mai napig élvezi) a feladatot, mert hát szeret kávézni és baromságokról csevegni, és nem igazán lehet kizökkenteni semmivel... :-D Őstehetség, hát hiába.

A másik két bőbeszédű, szimpatikus kolléga szintén ilyesmi volt, szóval megjárta.
Ez eddig rendben is van, hanem vannak ám megalomániában szenvedő cégek, akik nem az őstehetség kollégák közül választanak, hanem felvesznek egy végterméket... Óóóó jaj. Értem itt a főiskolai menedzsment szakon végzett HR-es és PR-os végtermékeket, akik papíron mindent tudnak az emberekről való bánásmódról, csak épp a gyakorlatban nem megy úgy a dolog, ahogy azt ők gondolják.
Lestünk mindjárt nagyot, ahogy betoppant a megalomániás cég képviseletében egy ilyen végtermék, szépen bemutatkozott, hogy emmegaz a neve, PR menedzser az XY cégnél. Ójaj. Fiatal volt és talpig feketében, akár egy temetkezési vállalkozó. Az előzőek mind normálisan voltak öltözve, farmer, pulcsi, ilyesmi, nem ezen a fekete nadrág, fekete ing, fekete lódenkabát vonalon... Hihi. Ami még szomorúbb, bűzlött a Davidoff Cool Water parfümtől.
Ha engem kérdeznek, kevés sablonosabb illatot tudok ettől mondani, talán csak a David Beckhamet sorolom még ide, amit a fantáziátlan emberek választanak maguknak előszeretettel... Mindjárt kapott 5 randa nagy fekete pontot a rossz parfümválasztásért, és további ötöt, mert istentelen felkészült volt. Mindent tudott a bótról, papíron, főleg hogy melyik hónapban mekkora értékben vettünk tőlük árut, miket viszünk tőlünk, ésígytovább. Teljesen úgy jött le, hogy ez a kis gyászhuszár vájkál itt a privát dolgainkban, közben meg idétlenül vigyorog, és meg van róla győződve, hogy mestere a szakmájának... Jajistenem.
Annyi a tanulság, hogy ha lenne egy bazi jól menő cégem, sok üzleti partnerrel, és telne egy direkt PR menedzserre, azt hiszem az életben nem választanék ilyen szakon végzett embert. Az tuti. A második pedig, hogy szolgálati luxusokba belefoglalnám nem csak az ótót, a telefont meg a notebookot, hanem évente 2x egy egészen normális parfümöt is, kötelező jelleggel, ami nem lehet olcsóbb 50 eurónál :-D Ha már az a melója, hogy engem képvisel, akkor képviseljen normálisan, hogy a macska rúgja meg! Na nem?

Erről jut eszembe, hogy volt itt a múlt héten egy pasas, szintén cégtulaj, a nasságos úr haverja úgy szegről-végről, jött kiegyenlíteni a számláit. Általában nem ő jár személyesen, hanem a melósai, de most beugrott, mert ráért. Mivel karácsonyi bevásárlókörúton volt, mondta, hát az alkalomhoz volt öltözve, norvég mintás piros pulcsiba, meg fekete Benetton mellénybe. Tök csinos volt. A parfümje meg egyenesen kábító, Hugo Boss Hugo. Nagyon de nagyon passzolt hozzá, az egész összképhez is, ahogy kipattant a Nissan Muránójából... És nem is jó pasas, a szó szoros értelmében, idősebb is, tömzsi is, de olyan őrületes kisugárzása meg fellépése volt, hogy csak bámultam ki a fejemből, hogy hát egen, ez itt egy igazi tesztoszteronbomba... :-D
Most hogy így visszagondolok, ehhez a nagyon menő cégtulajhoz küldeném el iskolázásra a PR menedzsert, hogy tanuljon már egy kis magabiztos fellépést, és stílusérzéket... Bár azt hiszem, az ilyesmit nem lehet megtanulni, még főiskolán se. Erre születni kell.

hűűű azannya

... hogy mi mekkorát síeltünk ma!
Végre kinyitott a kedvenc pályánk Krahulen, hát muszáj volt rögtön felkeresni. Okés, volt hó, de nem a legjobb minőségű - a pálya tetején leginkább a jeges alap maradt, ahogy a bazi szél lefújta onnan a friss havat, de lejjebb már szuper volt minden. Ilyen kis malőr nem tud rontani a tényen, hogy ami jó az jó! :-)
Egész tegnap meseszép inverziós képeket töltöttek fel a FB-ra, na ez ma már nem volt érvényes. Borzasztó köd vagy felhő vagy nem is tudom mi takarta el a hegyet egész nap. Leghamarabb felhő lehetett, mert úgy gondolom, hogy a ködben nem fúj süvítő jeges szél, abból a kellemetlenebbik nyirkos, kibírhatatlan fajtából!... Hát most fújt. Basszus. A bazi vastag technikai pulcsim meg itthon volt a jó meleg szobában, óóóó te hügyegyerek. Reggel, ki tudja milyen ihlet hatására azt gondoltam, hogy elég a vékonyabb is. Hehe. Nos nem volt elég.
Fázás ellen pedig legjobb módszer a mozgás, az igaz, csak nem ez a kiegyenlítetlen fajta, mint a síelés. Ez egész konkrétan nem jó rá, mától ezt is tudom :-D Úgy jártunk le, mint a távirat, teljes gőzön, az alatt nem is fáztam, hanem felfele a liften kegyetlenül. Szal a nap végére tökéletesen átfagytam, cserébe úgy ég a combom, mintha még az életben nem síeltem volna. Jaj. Igaz, hogy a nasságos úrmak és a boszorkánynak is, pedig ők pusztán élvezetből síeltek, nem a vacogás ellen... Meg kell mondanom, hogy egészen különleges látványt nyújthattunk, ahogy az előbb nem bírtunk kiszállni az ótóból itt a ház előtt. Mint három szerencsétlen :-D Foly. köv. nem tudom mikor, valószínűleg az ünnepek között.

Van extrém terv is: ha minden igaz, pénteken éjjel kimegyünk az erdőbe egy kis kalandtúrára. Sötétedéskor indulnánk, aztán úgy éjfél tájon meg haza, mert szombaton melózunk! Őrült egy ötlet, nem is tőlem származik, de már várom nagyon!

Végezetül pedig még egy kép, a változatosság kedvéért ismét Bruce-ról. Egy újabb ékes kis bizonyíték, hogy nem vizet prédikál közben meg bort iszik... Széthullottam teljesen! <3

minden játszik

Megvagyok, élek, virulok, csak annyi a meló így év vége fele hogy akkor se győzném ha kettő lenne belőlem <--- ez viszont viccnek is rossz, meg lehet kérdezni a nasságos urat! :-D
Jelenleg ilyen a hangulatom:

Szóval igen happy, meg feldobott, meg ilyesmi... Majd írok értelmeset is, de nem most! :-D

PS: Két hét óta most volt először időm netezni pár percet, hát mindjárt találtam egy beszarásos képet Bruce-ról. Teljesen friss kép, szóval nem értem, mi a manót csinálhat azzal az öreg rák telefonnal, de legalább szórakoztam rajta egy jót, na! Ez a pasas megérne még két rossz telefont is, amondó vagyok! :-DDDDDDD

mindjárt szétszakadok

... a nyugtalanságtól.
Nem tudom mi a bánat van velem, de leghamarabb a fényképezőgép lehet a dolog mögött. Megrendeltem ugyanis, hosszas elemzés & vacilálás után. Na de nem innen tőlünk, hanem Németországból, mert ott azért egy ötvenessel olcsóbb, az meg sok, úgy általában véve is, nem még így karácsony előtt... Hát hiába na, nagy a különbség a kis pénzből élő csóró germánok meg a pénztengerben úszó dúsgazdag szlovákok között ajjjjj.
Nos hát, ha minden játszik, akkor holnap szállítják a barátnőmnek, aztán majd ő valamilyen úton-módon eljuttatja hozzánk. Nem hinném, hogy karácsonyig ideér, de most nem is ez a lényeg, hanem hogy hibátlanul működjön, és hamar szót tudjak vele érteni.

Tegnap is láttam az őzeket a kanális partján legelészni, és annyira de annyira le akarom őket fényképezni, mert hát olyan fotókat álmodtam meg róluk hogy nem igaz, csak először technikailag hozzá kell majd okosodnom a géphez ha itt lesz. Bízom azért magamban, nincs ezzel gond, hanem ez a hügye nyughatatlanság kikészít alaposan.

Akkor leszek valamivel nyugodtabb, ha ideér a gép & működni is fog, plusz már egy fokkal jobb lesz, ha megjön a boszorkány karácsonyi ajándéka végre. Spanyol gitárt kért, mert hát menő rockerlyányoknak az való :-) Piszkáltam eleget, hogy olyan lesz Phoebe a Jóbarátokból, de csak röhögött rajta.
Rendeltem neki egy brutális szép gitárt, fekete-piros testtel, matt króm díszítéssel, pluszba pedig Metallica limited edition pengetőket, de hívtak tegnapelőtt a boltból, hogy már nincs meg a gitár, válasszak másmilyet. Hát akkor visszahívtam, hogy nem tudok mást választani, de a pengetőket elküldhetik. Kíváncsi vagyok mi lesz ennek a vége!... Azután egy másik netes boltbnam választottam másik gitárt, nem olyan szép mint az eredetileg kinézett volt, de még nagyjából megjárja. Ez tök piros, és indián minták vannak rajta... Nem annyira rockeres, mint az első, de a boszorkánynak szerintem okés lesz. Leghamarabb pasi ügy lesz a háttérben, van egy ilyen sejtésem, haha, mert a legújabb szerelme dobol mint a barom - hetente legalább kétszer végignézzük a videóit a FB-on & youtube-on :-D
Nincsenek prognózisaim, mire jut végül a boszorkány a gitárral, mert képes elég meglepetést okozni. Pl. hogy van hallása (sose hittem volna), és a zeneórán a kottázós tesztet maximális pontszámra írta, egyedüliként az osztályból. Ki van akasztva a szobájában a mágnestáblára, mert azt mondta, hogy erre most nagyon büszke :-) Szóval őrület. Kérdeztük tőle, hogy a gitár végleges dolog-e, ne legyen mégis inkább notebook, de lehurrogott, hogy minek az, van táblagépe, az elég, neki gitár kell & punktum! Hát így állunk per pillanat. Csak jöjjön már a gitár, meg a fényképező & legyen már vége ennek az évnek!!

nos ezt beszoptuk

... mármint a tegnapi síelést. Méghozzá tövig. Jaj.

Nem hallgattam magamra, amikor már tavaly is azt írtam: Donovalyt nagy ívben & jó messziről el kell kerülni ha egy mód van rá! A hó utáni vágy, meg az idejekorán síelés csábítása legyőzte a józan gondolkodást már megint :-D De ez már csak így szokott lenni, nem?

Szóval az volt, hogy megkezdték a síszezont Donovalyn, ment a reklám meg minden, sőt a hírekben is többször mondták, hogyizéééé, lezárták a hágót a havazás meg az elakadt kamionok miatt. A havat elpucolták, a kamionokat kiszabadították, semmi akadálya nem volt hát egy kis csúszkálásnak. Kutakodtam neten, hogy mi a helyzet odafönn, de nem találtam semmi nyomát szezonnyitó akciónak. Se kedvezmény, se kultúrélet, egyáltalán semmi. Néztem az árakat, de az is gyanús volt, hogy még családi kedvezmény sincs (a legtöbb helyen azért csak akad), és hogy a bérletek árát is felemelték. A felnőtt egész napos 19 €, a gyerek meg 13,50. Szóval egy vagyon. Viszont ez még mindig nem gátolt meg abban, hogy vasárnapi programnak családi síelést tervezzünk...

A tavalyi szezonnyitóban se volt sok köszönet, na de az ideiben... Ááááááá!
Először is, ki tudja milyen okból, nem engedtek a pálya felső bejáratánál leparkolni. A Záhradiste pályáról beszélek, a Nová Holán (ami az a bazi nagy meredek) egyenlőre csak 5 centi hó van. Tavaly ott parkoltunk, legalább kényelmes volt, nem kellett a falu közepén lévő központi parkolóból léccel a vállunkon sétálni. Idén viszont kellett. Tökjó.
Tavaly ilyenkor behavazták a pálya egészét, na de idén nem vették a fáradtságot, azt gondolhatták tán minek ez, majd esik még akármennyi, hogy verje meg őket a lápi lidérc, most jó lesz a parasztoknak egy keskeny kis sáv is, a felvonó jobb oldalán. Hát jó is volt, egészen 10 óráig, mert akkor kezdett lekopni a hó, baromi buckás lett és totál jeges. Így van az, ha az összes síelő egy kis részre van kényszerítve!... Délutánra már teljesen élvezhetetlen volt a terep, de még szenvedtünk vele, ha már egyszer eljöttünk meg kifizettük a csillagászati árú skipasokat. Ehhhh.
Ez volt a szopás első része, a második a büfében ért. Egy csésze tea ugyanis 1 euróba kerül! Nos ekkor már nyeltünk egy nagyot, hogy ugyanmár, hol élünk. Egyébként a büfének is csak az étterem része volt nyitva, a külső nyitott bár valami érthetetlen okból zárva volt. Szóval a teáért épp úgy sorba kellett állni, mint a kajáért - bár nem kajált senki, olyan árak mellett wazzeeeeee. Ha ezt tudjuk, akkor mi is viszünk termoszban teát meg csomagolok szendvicset, aztán ennyi - bár ha jobban belegondolok, tuti hogy az ótóban hagytam volna a hátizsákot, és sétálhattam volna érte vissza sícipőben, lécestül, mert hát valahogy fel kell jutni a gödörből a parkoló szintjére....... Édesjó kaporszakállú. Álljon itt egy jó tanács mindenkinek, aki mégis Donovalyn akar síelni: mindenképp vigyen egy szakadt hátizsákot kajával meg teával, aztán vigye le & hagyja a teraszon. Nagy valószínűséggel nem fogják ellopni, meg egyébként is elveszik a hátizsáktengerben ami ott hever ... :-)  Ha mégis ellopnák, akkor a legrosszabb fellelhető hátizsákért nem lesz nagy kár, és még mindig lehet venni 1 teát 1 euróért, kiflit 20 centért, 2 db fonnyadt virslit 2 euróért és így tovább. Még leírni is fáj.

Nem értem én ezt. Az összes itteni síközpont küzd a kuncsaftokért, mindenfajta akciókat, versenyeket rendeznek, a jóég tudja miféle akciós csomagokat kínálnak, úgy tűnik az hogy már nem tudnak mit kitalálni hogy a látogatókat valahogy magukhoz csábítsák, ellenben Donovalyn mindent megtesznek, hogy a meglévőket is örökre elüldözzék a p.csába. Haha.