a pehely kabát esete

Ez is egy tipikusan olyan vásárlás volt, amikor nem gondoltam át kétszer hogy mit csinálok :-D

Szóval kellett egy télikabát, mert amit az előző 4 évben hordtam, már elég viseletes állapotba került. Addig agyaltam rajta, míg nem nyertem egy FB-s játékon ajándékkupont, ááááá! Szóval szuper ügy, gyorsan választottam egy méregdrága pehely kabátot botrányosan olcsón, mert a kupont ugye beszámították a drágák.
Meg is jött a kabát. Tökéletes volt minden szempontból: a fazonja, a színe, és imádtam hogy annyira puha plusz meleg. Minden tökéletes volt addig a pillanatig, míg fel nem tettem magamban a kérdést: hogy fogom én ezt kimosni, ha arra kerül a sor?!
Gyorsan felhívtam a tesómat, mert emlékeim szerint neki is volt ilyen kabátja. Azt mondta, hogy ő tisztítóba hordta, de addig tisztíttatta, míg nem eltűnt belőle a toll, szal már rég nem hordja. Ehh mondom ezt akkor jól beválasztottam, basszus!

Ez még a "tél" (muszáj idézőjelbe tennem, mert ez a gyalázatos időjárás mindre hasonlít, csak télre nem) elején történt. Azóta rettegtem a pillanattól, hogy el fog jönni a mosás ideje, mi lesz akkor?!

A tisztítót a tesóm tapasztalatai után kizártam a megoldások közül, akkor marad a mosás. Kutakodtam egy csomót az interneten, hogy kéne nekikezdeni, de mindenféle gyanús találatokat kaptam csak. Végül aztán egy kanadai oldalon megtaláltam a tutit. Gondoltam magamban, amilyen bazi hideg van arrafele, már csak értenek hozzá :-D
Nos, a kanadaiak szerint kell néhány dolog a kabátmosáshoz: mindenképpen szárítós mosógép, különben nem szárad át a toll. Azután 3 darab teniszlabda, 1 pár vászon tornacipő vagy strandpapucs és 5 darab zokni. Öblítő nem kell, mert attól összetapad a toll. Az utasítás szerint a labdákat és cipőket be kell csomagolni a zoknikba, berakni a mosógépbe, mellé a kabátot, és folyékony mosószerrel 30 fokon kimosni.

A dolog elég simán ment. Teniszlabdából csak egy akadt idehaza, a blöki játékai között, nos azt behoztam az udvarból. Agyaltam, mivel lehetne helyettesíteni a maradék kettőt, aztán jött is a megoldás magától: hát aprópénzzel! :-DDDDD Ekkor aztán becsomagoltam egy marék forintot az egyik zokniba, egy marék eurót meg a másikba, de elég keménynek tűnt; féltem hogy kiüti a mosógépen az üveget... Plusz egy pár marha vastag sízokni az apróra sokat javított a helyzeten, maga lett a tökély. A nyári vászoncipőkre is ráfért egy gyenge 30 fokos mosás, a szárítós mosógép adott volt (bár tényleg ritkán használom a szárító programokat) hát kezdődhetett a móka.

A kabát a mosás után vizesen gyalázatos állapotban volt. Mint egy bevásárlótáska. Elszörnyedtem amikor megláttam az eredményt. Ááááááááá! Gondoltam a szárítás majd csak helyrepofozza valahogy. A kanadaiak azt írták, hogy a legmagasabb hőfokon kell szárítani, és fél óránként kivenni ellenőrizni, plusz a tollat a helyére igazítani ha szükséges. A kabát címkéjén azonban az állt, hogy alacsony hőfokon lehet csak szárítani... Hát akkor alacsony fokkal kezdtem. Fél óra után a kabát épp úgy nézett ki ahogy vizesen: mint egy darab cafat, és maradt pont olyan vizes. Wááááá. Totál pánikba estem, hogy ezt most jól elintéztem. Átprogramoztam a gépet magas hőfokra, aztán kezdtem elölről az egészet. Így már okés lett. Eltelt még egy fél óra, és a toll kezdett felrázódni benne. Kivettem, megnéztem, a nagyobb darabokat szétnyomkodtam, újabb fél óra szárítás... Ekkor már csak alig volt nedves, a nagyobb csomók is eltűntek, pár kissebb maradt, azokat újból szétnyomkodtam, visszatettem még negyed órára. Ezután újabb ellenőrzés: a kabátnak kezdett kabát formája lenni, de még mindig nedves volt. Plusz negyed óra. A kabát ekkor már olyan volt mint új korában, maradt még talán 2 kisebb csomó benne, a hónaljánál, ahol nem érte a nagy zutykolás, na azokat is szátnyomtam, és szárítottam még negyed órát.

A végeredmény lenyűgöző! Totál olyan, mint volt, csak most tiszta és illatos! Óóóó hát nagyon tudok! Az igaz, hogy elment miatta egy fél nap az életemből, de teljesen elégedett vagyok az eredménnyel!!

nem csinálok semmit

... meg nem is írok ide, de nincs is mit.
A kedvem olyan mint ez a szar idő: komor & szürke. Legalább a Nap sütne, hogy mesés képeket lőhetnék, na de nem!...
Fényképezek így is eleget, délutánonként, kutyasétáltatással egybekötve, csak hát hiányoznak a mesés fények :-(

Az ördögi masinával kezdünk nagyon összehaverkodni. Azért komoly biztonságérzetet jelent, ha tudom hogy a hiba csakis bennem van! :-D Született azért pár képecske, a falu különböző végeiről, mert hát a kutyasétáltatás terén hihetetlenül kreatív vagyok ám! :-DDDDD

Pl ez itt a legújabb, a totál kiszáradt Duna mederből. Mondjuk nem értem hogy járnak a hajók még mindig, tán keréken, de lényeg hogy a parttól a harmadik szigetig be lehet menni száraz lábbal (ahol ezelőtt még sose jártam) visszafelé pedig a legszélső szigetről is száraz lábbal jöttünk a majdnem teljesen kiszáradt holtágon keresztül. Ehh. A többi kép is csudijó lett volna, ha nincs ez a gyászos idő :-( Na mindegy, ide még visszamegyek.

Aztán van mesés naplementés is, a falu másik végéről, a Garam partról (ekkor egyszer sütött a Nap, ha minden igaz):

És még egy, ugyanebből a kutyasétáltatós ügyletből:

 

Aztán a falunak van még egy vége, az első holtág fele, na ott lőttem vadkacsát :-D

A kedvenc blökisétáltatós helyemen, a panelúton fényképeztem rettentő sokat, de onnan nincs egy valamire való kép se egyenlőre. Nos itt tartunk.

PS: A pizzám fenséges lett, nem hoztam szégyent a részeges Giovanni ősapámra :-D Azóta - saját ügyességem felbuzdulva - sütöttem grissinit is, szintén tökéletes eredménnyel.

 

a vér

... nem válik vízzé, na nem?! :-D

Ma van a napja ugyanis, hogy pizzát fogok sütni. Házilag. Kissé izgatott vagyok, mivel életemben egyszer kezdtem neki valami kelt tésztának, nem sikerült, kihagyítottam a francba aztán jóvan. Igaz hogy ez már legalább 15 éve történt, de mindig is amondó voltam, ami nem megy, azt nem kell erőltetni! :-D
Most viszont - az olasz felmenőimre való tekintettel -, nekiállok pizzát sütni. Hát majd meglátjuk mi lesz ebből. Nagy reményeket nem táplálok, és ha tényleg nem megy, akkor nem fogom erőltetni az elkövetkező 15 évben se...
Te hügyegyerek! :-DDDDD

Témába vágóan (és hangulathoz illően) pedig következzen egy nagy drámai heavy metál kellemes kis olasz zenécske, stílszerű címmel!

piszok egy időjárás

... van errefele mostanában! Jajajajaj.
Emiatt aztán (és semmi más miatt) nem voltunk síelni semerre, sétálni is alig, túrázni meg csak tegnap először.

Sétálási vonalon, az egyik elfogadhatóan kellemes délutánon megkaptam a bolhást, aztán elballagtunk az első holtághoz. Marha jó amúgy, mert leginkább intuitíven, de találtam egy sokkalta rövidebb útvonalat. Mondjuk ez se olyan nagyon rövid, és még azt se mondhatnám hogy kevésbé forgalmas, mert találkoztam 3 futóval útközben. A holtágnál elkezdtem tesztelni az ördögi masinát, mire képes valójában, és a majdnem 100 hattyús kép között lett egy elfogadható is. Ezitten:

A túra megszervezése azért már bonyolultabb volt. Szerencsére itt van nekünk a nasságos úr, aki rábaszott rácsapott az asztalra és kijelentette: hétfőn megyünk! Leszarom letojom milyen idő lesz! Szóval akkor hétfőn mentünk, lényegtelen milyen időben :-)
Az útvonalat én találtam ki, mert a mútkori kavirnyázás közben találtunk egy rejtélyesen felújított makadám utat, az erdő közepén, aztán kíváncsi voltam mint a barom hová vezethet. Szóval akkor menjünk el megnézni. A visszautat apám biztosította, aszonta eljön értünk bárhol is lyukadunk ki :-) Nagyon helyes, mert a betervezett erdei séta nagyjából 20 km volt; lemértem itthon a google maps-en, aztán nem hiányzott még plusz tizenakármennyi aszfalton hazafele... :-)

Az erdő reggel totál ködös volt: néhol az igazán szép fajta, néhol meg az abszolút félelmetes:

és ami ettől is borzasztóbb: brutálisan sáros.

Hát az esőre meg a nedves időjárásra nem lehet panaszunk mostanában, az is biztos! :-D

Dél tájon végül kitisztult, pont mire elértük a rejtélyes makadámút kezdetét. Akkor aztán gyújtottunk tüzet az abszolút elázott faágakból (mert velünk nem csesznek ki, vittünk nem csak szalonnát & kolbászt, hanem újságpapírt és gyújtófolyadékot is, höhö) és megsütöttük az ebédet, ahogy illik:

A melegbüfé után neki kellett vetkőzni, mert igaz hogy épp lefele indultunk, de a 12 fok nem éppen egy kemény téli érték... Az erdő mesés volt, és a makadámúton már elég jól betájoltuk magunkat, vajon hol fogunk kilyukadni. Az út csudijó, csak nincs befejezve. Ugyan miért is lenne??? Pont két kilométerrel a falu előtt újból átment sártengerbe... Ehhhhhh... Mondjuk nem értem, ha valaki ennyit költött rá, akkor miért nem csinálta meg végig, egészen a falu széléig? Gondolom az alap koncepció az volt, hogy ebből a faluból - ami az árvizek alatt mindig el van vágva a külvilágtól - ki lehessen jutni az erdőn keresztül ha valami gubanc van, na de így, befejezetlenül nem sok esély van erre. Max. bejutni lehet, gyalogosan mint mi, vagy desszantosoknak, akiket ledobnak helikopterből, hehe.

Végül 3 után értünk ki az erdőből, még mindig ragyogó napsütésben.

A fényképezőgéppel határozottan összehaverkodtunk, leszámítva azt az aprócska tényt, hogy rendszeresen elfelejtem átkapcsolni az autofókuszt makroról normálra. Oda kell figyelnem, na :-(
A legjobb makros képek pedig így a végére:

Nos ennyi volt a tegnapi évnyitó, átmozgató kis túra. Nagyon jól esett! Nagyjából 20 km-vel zártunk, szóval abszolút elégedett vagyok. Na de most komolyan, essen mán a hó & lehessen síelni végre basszus!

soha viszont nem látásra

... 2013!

• Mi olyat tettél 2013-ban, amit eddig még soha? Eljutottam Telendosra, álmaim lakatlan szigetére.
• Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogadsz valamit 2014-re? Nem volt olyan hűdeerős fogadalom, na de a jövő évi az lesz! Igen sürgősen le kell dobnom a fölösleget... Ehh. Belegondolni is szörnyű.
• Született valakinek gyereke a környezetedben? Barátnőmnek kisfia.
• Halt meg valaki, aki közel állt hozzád? Nem. Hála a kaporszakállúnak.
• Milyen országban jártál 2013-ban? Lengyelország, Görögország, Csehország, Németország, meg ugye Magyarország és Szlovákia. Utazási szempontból mindképp kellemes év volt ez.
• Mit szeretnél 2014-ben, ami hiányzott 2013-ban? Kevesebb idegeskedést. Az egész nyomi év egy komplett idegbaj volt. Jó is hogy vége.
• Melyik 2013-as dátum marad örökre az emlékezetedben? Annyira maradt örökre az emlékezetemben, hogy már elfelejtettem mikor volt, június végén valahogy, az Iron Maiden koncert. Nagggggyon fasza volt!
• Mi volt a legnagyobb sikered 2013-ban? A Velky Choc megmászása. Az azért nem egyszerű menet volt.
• Mi volt a legnagyobb kudarcod? Nem hinném hogy volt kudarcom, olyan igazi személyes kudarc semmiképp nem volt.
• Volt komoly betegséged vagy sérülésed? Egész évben raplizott a jobb térdem, de ezen kívül semmi.
• Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál? Nem vettem, hanem kaptam: az FZ200. Óóóóóó.
• Kinek a viselkedése érdemel elismerést? Nasságos úr. Mint mindig. Imádom ám :-)
• Kinek a viselkedése háborított fel? Idén anyósomé. Annyi esze sincs mint egy 4 éves gyereknek. Ehhh kár a betűkért.
• Mire ment el a legtöbb pénzed? Kirándulásokra, de arra szívesen költök!!
• Mi az, amitől nagyon-nagyon izgatott lettél?  Amikor megtudtam hogy lesz Iron Maiden itt nálunk!
• Melyik dal fog 2013-ra emlékeztetni? Iron Maiden: Fear of the Dark

Tavaly ilyenkorhoz képest…

• boldogabb vagy szomorúbb vagy? Ugyanaz. Semmi radikális változás.
• híztál vagy fogytál? Híztam, hogy verje meg a lápi lidérc! De lesz ez még másként is, amondó vagyok! :-p
• gazdagabb vagy szegényebbb vagy? Ugyanaz. Talán egy leheletnyivel gazdagabb, anyagi értelemben, viszont ettől még nem lettem egy Rothschild örökösnő :-D
• Mit szerettél volna többet csinálni? Túrázásból. Elég kevés fért idén bele, remélhetőleg jövőre sokkal jobb lesz a helyzet!
• Miből lett volna jobb kevesebbet csinálni? Idegeskedésből!
• Hogy töltötted a karácsonyt? Családilag.
• Estél szerelembe 2013-ban? Más se hiányzott volna! o.O
• Volt egyéjszakás kalandod? Dehogy volt.
• Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2013-ban? Nem tévéztem, hanem marha sok öreg sorozatot végignéztem DVD-n. Azt hiszem, az Angyal nyert :-)

• Van olyan, akit most utálsz, de tavaly ilyenkor nem utáltad? Hogyne lenne!
• Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál? Bruce Chatwin: Álomösvény. Megemlékeztem róla a itt blogon is.
• Ki volt a legnagyobb zenei felfedezetted az idén? Nem volt. Klasszikus év volt, klasszikus zenékkel. Mondhatni tökéletes volt.
• Mi az, amit kértél és meg is kaptad? Sok-sok minden :-))))) Olyan a karmám, hogy mindig mindent megkapok, amit kérek :-D Nem lehet nekem ellentmondani vagy mifene.
• Mi az, amit kértél, de nem kaptad meg? Nem volt ilyen.
• Mi volt a kedvenc 2013-as filmed? A Metallica film tökjó volt.
• Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon? 37 & aludtam délig. Szuper ügy!
• Mi az az egy dolog, amitől sokkal jobb lett volna az éved? Ha nem terhelnek fölösleges baromságokkal. Ha messziről elkerülnek & nem állnak velem szóba olyanok, akikről tudni se akarok!
• Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben? Elég tróger. Nyehehe.
• Mi segített józannak maradni? Azért sokkalta többször borultam ki, mint eddig 5 évig összesen, de valahogy csak túltettem magam mindenen. Azt hiszem a sok sétálás segített. Kis gondra kis séta, nagy gondra meg nagy séta :-DDDDD
• Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)? Bruce Dickinson. Azt mindig is tudtam, hogy ő egy jó pasi, csak azt nem tudtam hogy valszeg a legjobb :-DDDDD
• Ki hiányzott a legjobban? Senki. Mindenki hagyjon békén & legyen kussban alapon.
• Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg? Nincs. Nem is hiányoznak a "szuper emberek."
• Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2013 történéseiből? Hogy ez tényleg a kígyó éve volt. Ott lapul mindenhol & akkor mar, amikor végképp nem számít rá az ember... 
• Idézz egy dalból, ami jellemzi az évedet!
  
  
  

  "I'M A MAN WHO WALKS ALONE"

lőttem csipkebogyókat

... ami egyértelműen az egész elcseszett nap fénypontja! Kezd az agyamra menni ez a karácsonyosdis rokondömping! Ehhhhh. Legalább ezek a bogyók szépek lettek. Na.

 

 

a vártnál sokkal jobb

... volt a karácsony is, meg minden más is.
Anyósom nem is szívta le az összes vérem (csak a 3/4-ét kábé), viszont ízlett neki a görög karácsonyi vacsora amit rittyentettem! Áááááá de jó!

Az egész görög vacsora úgy kezdődött, hogy egész életemben lencselevest ettem meg rántott halat karácsonykor, hagyományból wazze, hát most rácsaptam (gondolatban) az asztalra. A hal ellen semmi kifogásom, eszünk nagyjából minden héten, szeretjük meg minden, hanem a hagymás krumpli tavaly se sikerült valami húdefényesen, a boszorkány nem eszi meg a hagyma miatt, akkor meg mit izéljek vele, hát nem? Gondolkodtam milyen krumpli kéne a halhoz, akkor jött az ötlet, hogy görög krumpli, ami most a legnagyobb szenzáció nálunk. Egy gyenge pillanatomban belevágtam a félholdakra vágott krumplit a tepsibe, leöntöztem olivaolajjal, megszórtam grillfűszer-keverékkel, aztán jó alaposan megsütöttem, mert hát főzés közben telefonáltam egy órácskát... :-D Az a dolog lényege, hogy már majdnem odaégett az egész de azért még nem, fantasztikus ropogós lett, meg a grillfűszertől olyan igazi görögös. Elfogyott egy pillanat alatt, a csirkecombok maradékát a kutya ette meg akkor, mert az valahogy senkinek nem kellett, csak a krumpli.
Na mondom a nasságos úrnak, hogy a halhoz majd görög krumpli lesz. Aszongya dejóóóó, de akkor csináljál hozzá görög salátát is, fekete olivával meg feta sajttal. Mondom okés, csinálok! (Még jó hogy előzőleg egyeztettük a részleteket, aztán volt időm bevásárolni mindenféle hagyományszegő dógokból.)
Ezután - nagy lelkesedésemben - a lencselevest is sztornóztam, főleg azért, mert halálosan unom. Rakodtam közben a fagyasztóban, hát találtam gombát, az őszi gombaszedő projektek diadalmas eredményét :-D Agyaltam, hogy akkor legyen gombaleves? Ehhh mondom nem, legyen káposztaleves, rengeteg gombával. A nasságos úr rábólintott, én is, anyósom véleménye meg nem számít... :-D

Végül aztán minden naccerűen sikerült, mindenki halálra zabálta magát, anyósom oda volt a krumplitól meg a salátától,azt mondta hogy nagyon régen nem evett ilyen finomat... :-)) Kimondottan élvezte a hagyományszegést, pedig sose hittem volna.

Azután a boszorkány gitárja is a vártnál jobban teljesít. Nem tette le egy pillanatra sem, sőt ragtapasszal kellett leragasztanom az ujjait, mert szinte véresek voltak. Ehhhhh. Bolond ez a gyerek, akár az anyja! Ma már ott tartunk, hogy tudja a húrokat (ez nem volt nehéz menet, mert megtaláltam a tutit a neten, ami így szól: Eddy Ate Dynamite Good Bye Eddy; ezen halálra röhögte magát, és meg is tanulta egy pillanat alatt) valamint felismerhetően lejátszik pár hangot a Nothing Else Matters-ből. Hmm. Az előbb nyomtattam ki a kottáját, hogy holnap tökéletesíthesse a tudást. Van hallása basszus, mert jött este, hogy az alsó E el van hangolódva, nem úgy szól mint eddig, mondom okés, majd mindjárt megoldjuk. Nagy menet volt ám, mert hát a nasságos úrral mindketten süketek vagyunk mint az ágyú, na de mire való az okostelefon? Letöltöttünk gitárhangoló applikációt, aztán készen is voltunk. Amúgy lövésem sincs, honnan jött rá a boszorkány, hogy nem úgy szól ahogy kéne?! Csak valami őstehetség, erre jutottunk.

Az én őstehetségem a fényképezésben bontakozik ki, igaz elég döcögősen, de az FZ200 mindent visz. Az utolsó centig megérte az árát, az is biztos! Ma kölcsönkértem a hétéves unokaöcsém kisautóját, hogy megtanuljak panning képeket lőni :-DDDDD Aranyos volt, mert keresett & kölcsönzött egyet :-DDDDD A nap legjobb képei pedig:

A művésznő:

A bolhás:

Bazilika HDR:

 

Bazilika majd' 1 km-ről, töksötétben, ÁÁÁÁÁÁÁ

Még egy művésznő:

Meg a karácsonyi rózsa az udvarból; szegény azt hiszi hogy nyár van :-/

a nyugodalmas karácsony

... titka csak annyi, hogy nem felejtem el kivenni a halat a fagyasztóból! És most megint majdnem elfelejtettem! :-D Ááááááá! Lett volna szentségelés meg baszkodás egész nap, nos így most (emiatt) nem lesz. A többi meg majd alakul.
Csak az anyósomat éljem túl valahogy, a többi részletkérdés...
továbbraseszeretemaakarácsonyt! :-(

Azért bárhogy is nézem a dógot, sokkalta jobb lenne a következő három nap itt lenni, lehetőség szerint egyedül (de mindenképp az anyósom nélkül, höhö):

az ecceri hülyegyerek

... ugyan mivel kezdi a fényképezés alapjainak elsajátítását??? Hát azzal, hogy nekifog vaksötétben villogó égős karácsonyfát lefotózni! Wehehe.

Jelenleg ott tartunk, hogy van karácsonyfa is (évek óta ez a trend, hogy ha már úgyis megvan, minek álljon odakinn az erkélyen, állhat idebenn a nappaliban is) és van überfasza fényképezőgép is. Ez utóbbihoz tartozik még egy használati utasítás, egész kereken 220 A4-es PDF oldal. Nomármost, azt elolvastam nagyjából 10x, beállítottam a masinát, hogy minden flottul működjön, sőőőt ott tartok, hogy kezdem megérteni az egész rendszer működését. Azt nem mondhatnám, hogy értem is, de legalább kapisgálom, na. Ezek után - saját magam tehetségén felbuzdulva! - levonultam a nappaliba fotózni. Talán sokkal jobb eredmények születtek volna, ha van kedvem átállatítani az égősort erről az enyhén villogósról normál világításra, na de ahhoz már nem volt kedvem, és egyébként is, miért ne bonyolítanám az egyszerű dolgokat?!
Szóval játszottam a beállításokkal, ISO-val, záridővel, minden egyébbel, aztán a majd 100 karácsonyfaképet felraktam a gépre, megnézni mit is működtem tulajdonképpen. Végül lett köztük kettő, ami már megjárja (a kép minőségét kell most nézni, nem a témát meg a kompozíciót) csak az a szomorú, hogy lövésem sincs milyen beállítással gyártottam őket. Ülj le lyányom, egyes!

Ez az egyik, ISO 500, 1/4s expozíciós idő a számítógép szerint, azt hiszem elég lett volna ISO 400 is. Megy a zajszűrés ezerrel, kicsit maszatos, de kezdetnek bőven megjárja... Nem mondom hogy lesz ez még rosszabb is, mert optimista vagyok, mint Hannibál az Alpokban! :-))

 Ez meg a másik, ISO 400-on. A zajszűrés elég normális, pont amire számítottam. Tetszik.

Mármost nem azért, de tavaly karácsonykor a Nikon L100 ennyire volt képes, ugyanonnan, ugyanolyan körülmények között (a különbség jól látható!):

a szimpatikus futár esete

Nos, ott kezdem, hogy lövésem sincs mi magyarul a sparkling wine. Minden más - általam beszélt - nyelven tudom, csak magyarul nem... Na mindegy. Olyan mint a pezsgő, azaz champagne, csak mégsem, mert attól azért jóval gyengébb minőségű és olcsóbb. Kaptunk az egyik olasz cégtől egy kartonnal, igen puccos üvegben voltak, hehe, szóval tuti hogy nem Dom Pérignon, azokat nem osztogatják csak úgy, kartonszámra :-DDDDD Nem kóstoltuk, mert már ránézésre eldöntöttük hogy nem ízlene, hát szépen elkezdtük elajándékozni. Még egy utolsó maradt belőle a kamrában, aminek ma igen jó hasznát vettem.

Az úgy volt, hogy a komaasszony kitalálta a tutit karácsonyi ajándékügyben, hogy küldje el a csomagot a keresztlányának. Mivel ő odakinn van Németországban, a boszorkány meg idehaza a faluban, hát úgy oldotta meg az egész ügyet, hogy itteni weboldalról rendelte meg a törpe szíve vágyát, egy nagy kerekű, kormányról fékezhető rollert.
Ma hozta a futár, szépen hív előtte, ahogy az lenni szokott: viszek egy csomagocskát, hol találom meg Önt? Mondom a megadott címen, aszongya 10 perc és ott vagyok, akárhány euró lesz.
Gondolkodtam, mi a bánatot rendeltem én ennyi pénzért, de mondom semmit. A komaasszony meg már szólt, hogy ma vagy hétfőn kézbesítik a csomagot, előre ki van fizetve, csak vegyem át & csomagoljam majd be a fa alá. Hívom őt azonnal, hogy valószínűleg a rollert hozza a futár, vegyem-e át, ennyi meg amannyi pénz. Aszongya neeee, mert ő már átutalta az összeget. Mondom okés, akkor nem veszem át, majd kinyomozzuk mi a helyzet.

Igen szimpatikus, mosolygós futár gyerek jött a rollerrel, mondom neki hogy nem fogom átvenni, mert a csomag utánvéttel van, viszont ami a csomagban van, már ki van fizetve átutalással. Nézett egyet, aztán azt mondja: akkor hívják föl a céget, ahonnan rendelték, mert lehet a diszpécserszolgálatnál is módosítani a kézbesítési feltételeket. Hogy olyan kábé fél óra alatt ér vissza, akkor odaadná, mert addig megjárja a környékbeli falvakat. Mondom okés, megpróbáljuk, de nem bízom én az ilyesmiben. Azt válaszolja erre: hát egy próbát megér, mert hétfőn nem kézbesítünk ide, már csak ünnepek után. Mondom köszönöm szépen, majd meglátjuk mi lesz.

Ezután bazi lázas telefonálgatás kezdődött, hívtam a komaasszonyt, ő meg hívta a céget ahonnan a rollert rendelte, azok hívták a UPS diszpécserét, az a futár gyereket, végül a futár engem, hogy módosították a kézbesítést, 10 perc és újra itt van. Óóó mondom nagyon köszi.
Ennél a pontnál jött a képbe az ajándék olasz sparkling wine, hogy én azt odaadom a futárnak, mert hát milyen marha aranyos volt, azonnal mondta mit hogyan csináljak. Ha nem izgatta volna a dolog, hát behagyítja a rollert az ótóba, aztán viszlát, majd kihozza máskor... És még nem is utánvéttel lett így a csomag, most hogy adjak neki borravalót? Ehhhh. Akkor adok egy üveget, olyan dumával hogy ezt fogadja el tőlem a kedvességéért, vagy valami hasonló.
Nomármost, szerintem ember még így nem örült valaminek, mint ez a kedves kis srác a sparkling wine-nak. Talán a boszorkány lesz pár nap múlva ilyen gyerekesen elragadtatva, de talán még ő se, mert hát ő alapból számít az ajándékokra, a futár gyerek meg nem számított semmire. Először talán egy kis borravalóra, na de másodszor már arra se... :-D

Ettől a kis intermezzótól ma egész nap baromi jó kedvem van, pedig amúgy ritka gyalázatos nap volt! :-))