piszok egy időjárás

... van errefele mostanában! Jajajajaj.
Emiatt aztán (és semmi más miatt) nem voltunk síelni semerre, sétálni is alig, túrázni meg csak tegnap először.

Sétálási vonalon, az egyik elfogadhatóan kellemes délutánon megkaptam a bolhást, aztán elballagtunk az első holtághoz. Marha jó amúgy, mert leginkább intuitíven, de találtam egy sokkalta rövidebb útvonalat. Mondjuk ez se olyan nagyon rövid, és még azt se mondhatnám hogy kevésbé forgalmas, mert találkoztam 3 futóval útközben. A holtágnál elkezdtem tesztelni az ördögi masinát, mire képes valójában, és a majdnem 100 hattyús kép között lett egy elfogadható is. Ezitten:

A túra megszervezése azért már bonyolultabb volt. Szerencsére itt van nekünk a nasságos úr, aki rábaszott rácsapott az asztalra és kijelentette: hétfőn megyünk! Leszarom letojom milyen idő lesz! Szóval akkor hétfőn mentünk, lényegtelen milyen időben :-)
Az útvonalat én találtam ki, mert a mútkori kavirnyázás közben találtunk egy rejtélyesen felújított makadám utat, az erdő közepén, aztán kíváncsi voltam mint a barom hová vezethet. Szóval akkor menjünk el megnézni. A visszautat apám biztosította, aszonta eljön értünk bárhol is lyukadunk ki :-) Nagyon helyes, mert a betervezett erdei séta nagyjából 20 km volt; lemértem itthon a google maps-en, aztán nem hiányzott még plusz tizenakármennyi aszfalton hazafele... :-)

Az erdő reggel totál ködös volt: néhol az igazán szép fajta, néhol meg az abszolút félelmetes:

és ami ettől is borzasztóbb: brutálisan sáros.

Hát az esőre meg a nedves időjárásra nem lehet panaszunk mostanában, az is biztos! :-D

Dél tájon végül kitisztult, pont mire elértük a rejtélyes makadámút kezdetét. Akkor aztán gyújtottunk tüzet az abszolút elázott faágakból (mert velünk nem csesznek ki, vittünk nem csak szalonnát & kolbászt, hanem újságpapírt és gyújtófolyadékot is, höhö) és megsütöttük az ebédet, ahogy illik:

A melegbüfé után neki kellett vetkőzni, mert igaz hogy épp lefele indultunk, de a 12 fok nem éppen egy kemény téli érték... Az erdő mesés volt, és a makadámúton már elég jól betájoltuk magunkat, vajon hol fogunk kilyukadni. Az út csudijó, csak nincs befejezve. Ugyan miért is lenne??? Pont két kilométerrel a falu előtt újból átment sártengerbe... Ehhhhhh... Mondjuk nem értem, ha valaki ennyit költött rá, akkor miért nem csinálta meg végig, egészen a falu széléig? Gondolom az alap koncepció az volt, hogy ebből a faluból - ami az árvizek alatt mindig el van vágva a külvilágtól - ki lehessen jutni az erdőn keresztül ha valami gubanc van, na de így, befejezetlenül nem sok esély van erre. Max. bejutni lehet, gyalogosan mint mi, vagy desszantosoknak, akiket ledobnak helikopterből, hehe.

Végül 3 után értünk ki az erdőből, még mindig ragyogó napsütésben.

A fényképezőgéppel határozottan összehaverkodtunk, leszámítva azt az aprócska tényt, hogy rendszeresen elfelejtem átkapcsolni az autofókuszt makroról normálra. Oda kell figyelnem, na :-(
A legjobb makros képek pedig így a végére:

Nos ennyi volt a tegnapi évnyitó, átmozgató kis túra. Nagyon jól esett! Nagyjából 20 km-vel zártunk, szóval abszolút elégedett vagyok. Na de most komolyan, essen mán a hó & lehessen síelni végre basszus!