búcsúzzunk szépen

A boszorkány kilövésre készen, bár volt egy kis morgolódás az előbb. Aszongya:
- Anya, én melegítőben megyek.
Erre anya:
- De wazze megállunk még várat nézni, miért nem tudsz bakancsban, farmerben meg bőrdzsekiben gyönni, mint minden rendes gyerek? :-DDDDD
- Azért anya, mert kirándulni megyünk. Túrabakancsban megyek meg a széldzsekiben, ezzel a Lonsdale melegítővel, úgy nem jó?
- Ááá mindegy. Úgy is jó.

Már csak az a nagy rejtély, hogy anya miben megy. Leghamarabb abban, amibe a terebélyes seggét bele tudja gyömöszölni. Ajajajaj.
Na viszlát, majd gyövök!

ott tartok

... hogy a nagyja cuccot összetologattam egy helyre.

• Összekészítettem az úszócuccokat
• és a túracuccokat is. Továbbra is bízom benne, hogy nem fog esni, aztán irány a felhők alja :-)
• Pakoltam még a maradék, haszontalan holmikat is, sokkal kevesebb lelkesedéssel, de legbelül meg majd szétvet a feszültség.

A boszorkány reggelre elkezdett lerobbani. Folyik az orra & rekedt a hangja, de lelépett suliba még. Megbeszéltük, hogy ha nem lesz jobban, akkor holnap reggel elugrunk dokihoz indulás előtt. Teljesen csalódott volt a szegény kis törpi, aszongya: de ugye mindenképpen megyünk? Jaja, megyünk kicsim, ezen ne idegeskedj. Azonkívül a mászás miatt is csalódott volt, mert mondtam neki hogy nem biztos hogy neki való 70 métert mászni egy sziklán láncon, miután 8 kilométert gyalogolt ezeröccáz méter magasba... Anya, akkor én nem mehetek veletek? De jöhetsz, elmegyünk még egy helyre, az kisebb hegy, akkor is ha szakad az eső. Van esőkabátunk, nem?... Így most megnyugodott, nagy vigyorogva elment suliba, de azért én ideges vagyok egy kicsit, mire megyek érte nem sokára...
Szal ennyire vagyok jelenleg. De akkor is, csudaszép ez a hegy! Ha nem most, de egyszer úgyis ott fgok vigyorogni a tetején, én meg erre jutottam.

23:04
A törpinek semmi baja, azon kívül hogy náthás lett. Az időjárás-előrejelzést átírták esőről havas esőre, ill. egyes helyeken hóra... Dejó. Ha már a karácsony nem volt fehér, legalább a húsvét legyen, nem?? Yay.
Azt hiszem hogy a hegyet akár el is felejthetem :-( Így jártam.

és még pár új kép

... mert ma igen jó napom volt, estére sem hagyott el az ihlet!
Melóban nagytakarítottunk, ami szuper, nem kellett a sok hügye tuskót kerülgetnem. Legalább hasznossá tettem magam, megmostam az ablakokat, port töröltem, felmostam, pikk-pakk letelt a munkaidő. Lehet szakmát kéne váltanom, a takarítónő egy igen tuti meló lenne! :-))

Azután bevásároltunk, családilag. Nem volt rossz, mert a nasságos úr is gondolkozott, mit is kéne még venni. Holnap pedig pakolás, ami nem lesz egyszerű menet, mert kell meleg holmi is, nem annyira meleg is, esőcucc, túracucc, aztán mivel esőt jósolnak az ünnepek összes napjára, hát még úszócucc is, mert megeshet, hogy a hegytető helyett a termávízben fogunk kikötni... Na mindegy. Ezen még ráérek holnap agyalni.

A művészi hajlamok késő délután törtek elő, amikor a nasságos úr ordítozott, hogy gyöjjek gyorsan, kinyílt a kökörcsin! Vicces azért, hogy ilyen védett növényt simán vettünk egy virágüzletben, még évekkel ezelőtt, azóta meg már elszaporodott, mindenhol kökörcsin figyel. Szóval rohantam a fényképezőgéppel, aztán tessék, itt az eredmény:

Gyönyörűek. Azt hiszem, ezt az egész tavaszi virágos sorozatot előhívatom nagyméretű képekben, aztán  kiakasztom a nappaliban. Egészen egyedi lesz.

főpróba

Voltunk kinn tegnap a falu végin :-))
Egyrészt azért, mert ez volt betervezve, másrészt mert unatkoztunk, harmadrészt pedig (nem utolsó sorban) megnézni azt az emelkedőt, amihez képest tudunk viszonyítani.
Az  nem számított, hogy gyalázatosan rossz volt az idő, hogy majd lefújt a szél a sziklákról, mert nem áztunk meg (pedig közel voltunk hozzá.)
Nomármost. Az emelkedéssel nincs gond, igen simán ment, szóval nagy vigyorogva eldöntöttem, mijaza ezeröccáz méter nekünk :-DDDDDD

Az erdő már szépen életre kelt, nagy örömömre, lehetett művészkedni; amit a gép még elbírt...

szedtem ibolyát :-)

virágzik a somfa (nem a fasom! :-DDDDD)

törpe irisz

zöldül az erdő, dejóóó!

szuper-zoom: Bazilika

fejlesztőmérnök??

Basszus, ez a Chrome 10 a sírba tesz egyszer. A Google rágyúrt a védekezésre, vagy mi, használnának inkább óvszert, mint ezeket a megtiltott funkciókat.
Mióta megvan ez a 10-es, azóta nem tudtam ajándékot küldeni a FB-s játékokon, mert nem olvasta be a barátok listáját. Hát az előbb marha mérges lettem. Kinyitottam a rendszerablakot, ahol olvasgattam a scripteket, hátha rájövök a megoldásra. És rájöttem! :-DDDDD El vagyok ragadtatva! Vízvezetékszerelőhöz képest nem is kis teljesítmény ez!
Úgy oldottam meg, hogy ebben a fejlesztői ablakban vagy hol, volt olyan is hogy errors. Na oda volt írva vagy 12 hiba, köztük linkek is. Kinyitogattam a vonatkozó linkeket egyesével, aztán MEGENGEDTEM a használatukat manuálisan, benn a böngészőben! Azóta működik. Engem marhára nem érdekel, hogy a link nem védett, ergo visszaélhetnek vele. Kik? Akik banánt küldöznek hogy tudjak játszani???
Idióták.

Délután veszek hajfestéket; megőszült hajszálszaimat eltüntetendő. A számlát meg megküldöm a Googlenak.

hmm

Megyünk operába áprilisban :-))

Már egy ideje végleges, hogy megkukkantjuk a Sevillai borbélyt Budapesten; na eddig egészen rendben is van a dolog, viszont ammeg nincs annyira rendben, hogy mijabánatot vegyek fel a nagy alkalomra!! Óóó hogy az a magasságos!
Kolbászoltunk a héten a nasságos úrral az egyik bevásárlóközpontban, hogy izééé, nézünk valami tökjó ruhát nekem. Néztünk is, azután meg vettünk egy túragatyát, meg egy citromsárga termopólót :-DDDDD Fasza ügy, csak az operába mégsem mehetek túragatyában & citromsárga termopólóban wazzzzzze!

Nomármost. Kutakodtam inkább a neten - mégis közelebb áll hozzám ez a módszer, mint a bevásárlóközpontokban való kujtorgás -, aztán találtam sok mindent. Pl. egy ilyenben határozottan el tudnám magam képzelni. Hmmmmm. Amondó vagyok, megrendelem!

menekülnek a patkányok

... de legalábbis mentik ami menthető. Jaj.
Most én mentek minden létező dógot éppen, mert meg fog dögleni a gépem :-( Vagyis már megdöglött, de valahogyan, nagy nehezen sikerült belőni, viszont ez nem megoldás.
Az a gond, hogy a vinyó ketté van osztva. (C:)-re és (F:)-re. Nomármost, egy ideje nem találja ez a mocsok az (F:)-t. Azt írja ki, hogy formátozzam le az (F:)-t, mert sérült. Háááá B+ lövésem sincs róla, mi lehet azon a vinyón, ergo hiányozni sem fog, nos legyen. Nade. Amikor elindítom a formátozást, akkor meg kiírja: az (F:) nem található. Jó mi?
Lehet, hogy emiatt nem akar startolni, a fene se tudja, de a biztonság kedvéért lementek mindent róla, aztán meglátjuk mi lesz. Valószínű, hogy megy a szervizbe, meg kap egy új Vindózot is, mert ez a mostani igazán raplizik, mióta kiadták rá a SP1-et :-(

Álmodoztam egy új gépről, négy magos procival, 4 giga RAMmal, 1 terabyte vinyóval... áááááá szép is lenne! Majd megkérdezem a kockafejű szervizeseket, mennyit kóstálna. Hihi.

PS: Közben rájöttem, hogy a jelszavakat is írjam ki, meg hogy a nyomtatónak sem az a driverje ami a papíron szerepel, meg ilyenek... Szép az élet, na! Megyek is inkább ablakot mosni, míg a másolatok elkészülnek.

---
14:26
Az lett ám a vége, hogy újrainstaláltam a Vindózt, ott rohadjon meg ahol van. Most csudaszépen ketyeg a masina, viszont az (F:)-t még mindig nem találja. Igaz, legalább nem is keresi. Vót-nincs! Amúgy meg marha hügye gép ez, mert lementette az előző romjait a lelkem; aztán nézem nagyban reménykedve, mennyi helyem maradt így hogy minden ment a levesbe: hááááá wazze 10 giga. Mondom miiiiii? Utána megtaláltam, hogy ott van ám a Windows Old file, 58 giga. Alig bírtam kitörölni. Szóval nem is káromkodtam egy kicsit sem! :-DDDDD Most visszatelepítem mind az 5 programot, amit általában használok, de a Nérót azt nem. Az kezdte a cirkuszt, hogy felfalta a gépet sorjában, míg végül már a billentyűzet nyomogatására is kinyílt magától & lefagyasztott mindent. A kis genya :-D Keresek valami csudálatos freeware programot CD írásra & meg is vagyok.
Közben a takarítással is majdnem kész vagyok, mert a düh igen nagy motiváló erő! :-DDDDD Ilyen marha mérgesen már régen nem mostam ablakot!

heti művészet

... ne hanyagoljam mán ezt se :-)
Először is, egy régebbi, de annál szebb fotó, amit az utolsó teleholdkor lőttem az erkélyről.

Ez itt meg a tegnapi, mert reggelre kivirágzott a mandulafa a ház előtt. Csudaszép látvány, annyira megihletett, hogy bevágtattam a gépért & ez lett a legjobbik a sok kép közül:

Az a baj, hogy ilyenkor azt gondolom, kéne egy jobb gép. Azután meg azt, hogy ki a bánat cipelné azt a jobb gépet, elég ez is ami van. Amúgy meg - ha választhatnék - nem is hiperszuperat választanék, hanem ezt itt: Nikon AW100

GPS-es, ütésálló, vízálló, kicsi, könnyű, viszont kevés az az optikai zoom ami rajta van :-( Ez akadályoz abban, hogy elkezdjek igazán szép levelet írni a Jézuskánal & különlegesen kedves lenni a nasságos úrral :-D

PS: A művészethez kapcsolódik az a gól is, amit kicsiny falum legnagyobb szülötte lőtt a hétvégén. Mert ez igazi művészet, szerintem. Íme:

Mardel

A gondolat-kutya továbbra is megvan, de már neve is lett neki! A klán úgy határozott, hogy a Mardel név tökéletes lesz! Hihi. Dejó.

Amúgy meg annyira, de annyira örülök ennek az óraátállításnak! Ezt a napot vártam már fél éve! Végre világosság!
Kapcsolódó régi de jó vicc:
- Mi a világ legelső szakmája?
- ???
- A villanyszerelő. Mikor az Isten azt mondta: most legyen világosság, addigra a kábelek már be voltak húzva!

kutyamutya

Úgy néz ki, hogy lesz kutyánk :-)
A rossz hír az, hogy eltűnt a Hógolyó, és hát sajnáltuk. Tiszta dilis kandúr volt, de megvolt már pár éve, a szívünkhöz nőtt, na. Nem mertünk kiskutyát hozni a kandúr mellé, mert netalán még levadássza nekünk, de most, hogy valószínűleg nem élte túl ezt a párzási szezont, hát jöhet a kutya...

A kutya nagy valószínűséggel westie lesz, erre jutottunk végül. Nekem a nagytestű kutyák tetszenek, akik úgy egészen konkrétan kutyák & nem baj az se, ha tekintélyt parancsolóak. Na de ide, ebbe a miniatúr udvarba nem lehet nagytestű kutya, mert nem tudna még megfordulni se benne. Muszáj volt valami kistestűt választani, amiből meg nincs nagy felhozatal. Ami tetszett, az az angol bulldog, de azután meggyőztem magam hogy tán nem kéne, mert azt még a széltől is óvni kell, meg úgy egyébként is kisebb vagyonba kerül. A francia bulldog pedig már nem tetszik. Kényes szobakutya nem lehet, mert buták, meg hát én azt a nézetet vallom, hogy a kutyának kint a helye, nem az ágyamban... Szal így maradt, kizárásos alapon a westie. Vastag a bundája, bírja a hideget (nem kell neki annyira bírni, fűtött kazánházban lakhat, de hadd ne kelljen megszárítanom hajszárítóval, hogy elkerülje a tüdőgyulladást, ha kinn hempereg a hóban), Skócia meg nem is a kellemes éghajlától híres, hát ha ott elvolt & vadászott a gazdával, akkor itt is ellesz, na. :-D

Nem mondanám, hogy ilyen megrögzött, mániákus kutyás család vagyunk, de mindig volt kutya, amióta az eszemet tudom, és nem lenne rossz, ha a boszorkány is szokná az érzést.

• Amelyik blökire visszaemlékszem gyerekkoromból, az a Morzsi volt. Ilyen fehér-fekete foltos utcamix kutyi, a border-colliera emlékeztetett úgy egyébként. Rettentő nyugodt volt, nem lehetett a világon semmivel kihozni a sodrából. Aranyos volt, szép kort megélt.
• Aztán mellé hozta apám a pulit, aki a Gombóc Artúr névre hallgatott. Ő volt az első igazából értelmes kutya, nagyon szófogadó volt, szerettük tényleg. Hiába, munkakutya, látni a különbséget.
• Azután volt Aron, a malamut, aki teljesen lökött volt. Itt nem működött a munkakutya elv, mert ennyire önfejű, öntörvényű kutya nincs mégegy a világon. Aranyos volt, de sokkal keményebben kellett volna nevelni, nem mindig csak kényeztetni & hagyni hogy azt csináljon amit akar. Szintén szép kort megélt, 12 évet, de nem volt olyan nap, amikor ne végzett volna ki valamit :-D 
• Melóban volt Beg, a németjuhász-keverék, akit már felnőtt korában hoztak. Teljesen buta volt, nem szerettem, mert mindig az volt az érzésem, hogy félve néz rám. Szintén nem szerettem, hogy behúzott farokkal menekül a ketrecébe... De őrzési célra megfelelt, mert nagy volt, csúnya & sokat vicsorgott az ismeretlenekre. Szintén 10 évet élt nálunk, hát jó öreg lehetett.
• Amikor Beg már elég öreg volt & nem figyelt annyira, amennyire kellett volna, akkor hoztuk Dragont, a rottweilert. Na ő volt a kicsi szerelmem, azóta is csak rotyim lenne mindig, ha megfelelőek lennének idehaza a körülmények. Nagyon szerettem, mert szófogadó volt, mindig értelmesen nézett, leste a parancsokat & mindent összevetve, teljesen konfliktusmentes természete volt. Még a macskát se bántotta. Őrzésre tökéletes volt, ki akarna már bemenni oda, ahol egy 50 kilós rottweiler leselkedik a kapuból... :-D Sajnos valami betegsége volt, egyszer csak hirtelen legyengült, lefogyott, azután pedig megdöglött. Olyan fél év leforgása alatt. Az állatorvos szerint rák volt, hát nem tudom :-( 5 éves volt mindössze.
• Most ismét németjuhász van melóban, szintén nehezen kezelhető, hobbija az evés, akkora mint egy tehén :-D Vele nem vagyok komolyabb haverságban, akkor került a cégre amikor én itthon voltam anyaszabadságon. Biztos van benne több is, mint a labdák & gumicsirkék hurcolása, de nem volt aki kihozza belőle a maximumot.

Hát itt tartunk most. Sőt ott, hogy kerestünk westie-t. Találtunk is. Jaj.

Felhívtam tegnap a tulajt, aki a kiskutyákat hirdette, hogy mi a helyzet. A tulaj egy félbolond öreg néni, akivel nem jutottam dűlőre valahogyan :-D

Megtudtam sok hasznos infót:

- a kutyik megvannak mind, de még kicsik

- jaj, nagyon aranyosak!

- már kinyitották a szemüket

- sokat papiznak

- jaj nagyon aranyosak

- nem kell lefoglalni, inkább hívjam fel két hét múlva, akkor is meglesznek még, mert még kicsik, sokat papiznak

- jaj nagyon aranyosak

Teszépszeműszűzmária! :-DDDDDDD

Nem tudom hogyan lesz így kis fehér szőrgombócunk, basszus!