talán most jó

... mármint a dizájn. De azért annyira nem vagyok biztos benne!

alapmű

... a Metallica film, az tuti!
Azzal együtt, hogy nem is szeretem a zenéjüket, max. a BlackAlbumig, bár már azzal kapcsolatban is voltak izéééé... fenntartásaim, hogy így finoman mondjam. Na de mozi... Hát basszus, másfél órán keresztül nem tudtam leszakadni a vászonról. Húúúúú. Mintha egy bazi jól megkomponált live videóklippet néztem volna!

Csak pár helyen lehetett érezni, hogy végülis ez itt nem valódi. Pl. abból, hogy egyáltalán nem izzadtak. Pláne az Ulrich nem, akin végig hosszúujjú póló volt, az is tök száraz. Hogy csinálhatta... Ááááááá :-D Meg még arról, hogy igazán jól viselkedett a nagyérdemű közönség. Nem volt ám grimaszolás a kamerába, ahányszor az megjelent a látóterükben; meg nem akarták minden pillanatban leszedni a brigádot a színpadról, pedig csak karnyújtásnyira voltak.
Külön nem tetszett, hogy az öregurak igencsak hódolnak nem csak a piának, hanem a botoxkezeléseknek & arcplasztikának is... Ehhh. Elég szomorú látvány. Érdekes szerintem, hogy a Metallica az, akiket a metálzenével leginkább azonosítanak úgy általánosságban, pedig ha jobban belegondolok, pont ők azok, akik a legtöbbször tagadják meg a kukarugdosós-legyenbalhéleszarom-majdénmegmondomafrankót énjüket.
Szóval ezután sem lettem a rajongójuk, az tuti, de a film 10-ből 10 pont. Komolyan.

sad but true

... hogy nem tudom eltalálni az új blogdizájnt. Ehhhh. Feladom egy időre oszt jóvan o.O

Este kis kultúrélet lesz; meglessük a moziban az új Metallica filmet. Kíváncsi vagyok milyen. Azért a Metallica nem pont a szívem csücske, az első 3 lemezükön kívül mást nem hallgattam tőlük sose, meg ami még fontosabb, magánemberként is igazi pöcsöknek tartom őket, sőt a Lars Ulrichtól  hidegrázós viszketőkórságot kapok ha ránézek, de mindegy... Ez csak az én véleményem.
 Kérdeztem a boszorkányt, hogy tudja-e melyik a Metallica, azt mondta tudja. "Rá van írva a Beavis trikójára" :-DDDDD Tiszta hügye ez a gyerek! :-DDDDD

egy kis ráncfelvarrás

... már igazán ráfért a blogra, sőőőt, így 300. bejegyzésnek azt hiszem tökéletes :-) Nagyon tudok.

PS: Ha valamilyen úton-módon esetleg fel tudnám nagyítani a bejegyzés betűinek méretét, akkor tökéletesen elégedett lennék. Jaj. A látásom már nem olyan, mint pl. 20 évvel ezelőtt! :-p

megszállt az ihlet

... ez egyértelmű! :-)

A múltkori balul sikerült képek után most a hétvégén olyanokat lőttem, ami már nekem is tetszik. Voltunk egyet kerülni a Börzsönyben, a Kemence-Salgóvár-Holló-kő-Jancsi-hegy-Kemence vonalon, mondhatni szezonzárásképp. A hétvégén átállítják az órát, hogy a macska rúgja meg :-(

Ezt a túrát már egy ideje kinéztem magamnak, de sokkalta mesésebb volt, mint amire számítottam. A boszorkányt sajnos nem vittük, mert így légcsőgyulladással nem jöhetett, hiába alkudozott, viszont megígértem neki hogy ide még visszamegyünk. A Fekete-völgybe szerintem totál beleszeretne ő is, hogy kitudjahányszor kell átmászni a patakon...

Maga a túra kimondottan kellemes 14 kilométer, nem mondhatni hogy valami frekventált helyen; tán ha 10 emberrel találkoztunk összesen.

A képekehez visszatérve: alig várom már hogy meglegyen az új gépem. Ehhhhhhh. Szuper ez a kicsi Nikon, szeretem nagyon, de már totálisan kinőttük. Idegesít, hogy annyi utómunka van a képekkel: pl. ezek közül is az egyikben akkora kromatikus aberráció volt majdnem a közepén, hogy hát volt mit csinálnom míg eltüntettem; de az első kép bal fölső sarkából egyszerűen képtelem voltam leszedni. Szal szar ügy. Amondó vagyok legyenmánkarácsony!!!! :-D

családi élet

Már két napja a boszorkány tiszta fura volt, nyomott, kedvetlen, mi meg a nasságos úrral gyötörtük, hogy mi a gond. Mindig csak azt mondta: semmi, mi lenne? Persze ez nem úgy van ám, hát kérdezgettem tovább: - Valami pasiügy?
Aszongya nem.
- Mert mondd meg nyugodtan, épp úgy fogom utálni az illetőt mint te! Kettesben fogjuk utálni, jó?
A nasságos úr meg:
- De ha terorrizálnak az iskolában akkor mindenképp szóljál, akármelyik szarházinak beverem a pofáját egykettőre!
A boszorkány hülye vigyorral:
- De apa, nem terrorizál senki!
Nem hagytam annyiban:
- Ha valamelyik tanárral van gubanc, azt elintézem én, úgy megtépem hogy semmi nem marad belőle. Kikaparom a szemét meg ilyenek, tudod kicsim.
- Vagy jól beverem a pofáját a tanítónak is! Tudod hogy ránk számíthatsz!
- De anya, apa, hát haggyatokmáááá, mondom hogy semmi bajom! - ezzel nézte tovább a tévét magába zuhanva, elkeseredett arccal. No tessék.

Ma reggelre viszont tiszta láz volt, köhögés, orrfolyás, ilyesmi, mire azt mondja nagy büszkén:
- No látjátok, mondtam hogy semmi bajom nincs!
:-DDDDDD

könyvek éve

... az idei, az tuti!
Idáig nagyjából 2 évente akadtam valami igazi gyöngyszemre könyvügyileg, azok is inkább a jól bevált szerzők jól bevált stílusú munkái voltak, szal előre tudtam, mire számíthatok - legalább nem volt csalódás, na. Idén meg már a másodikra mondtam azt, hogy óóóóóó, minden elismerésem!

2011 óta tudom, hogy a rossz könyv totál szétcseszheti az amúgy szuper nyaralást, ahogy az akkor  Horvátországban történt. Mert ugye az ecceri mit visz a tengerpartra, 40 fokba? HÁT EZT.
 Maga a könyv nem volt rossz, talán kissé fellengzős, darabos, na de nem is azzal volt a gond, hanem azzal, hogy tán a téli síelésre kellett volna magammal vinnem... Uff. A plusz negyven fokban elég nehezen tudtam elképzeni, milyen az élet a mínusz negyven fokban. Az 80 celziusz különbség basszus, ami még az én őrületes képességeimet is meghaladja! :-DDDDD
Tavaly Korfun ugyan bejött a dolog, mert ugye Korfura csak a sziget sztárját,  Gerald Durrellt viheti az ember, (legalábbis szerintem), de őt a jól bevált kategóriába sorolom, akinél alapból tudom, mire számíthatok.

Szóval az idei könyv teljesen vabank volt, mert az utazás előtti napon, az utolsó bevásárláskor vettem le a polcról, csak úgy találomra. Elovastam az ismertetőjét: Ausztrália, sivatag, bennszülöttek, jaj mondom ez az, legalább teljesen rendben lesz tematikailag! :-D

Azt még csak nem is sejtettem, hogy micsoda fantasztikus dologra bukkantam tök véletlenül!
A könyv egyszerűen tökéletes. Jó a témája, jó a hangulata, kellemes olvasni, mert stilisztikailag igazán rágyúrt a fordító. A mostanában megjelenő, baromira elnagyolt fordítások között (amik leggyakrabban olyanok, mintha a Google translate-ből származó szöveget kicsit helyrepofozták volna) pedig igazi kincs, de komolyan. Ha valaki valami egészen különleges olvasmányra vágyik, hát nyugodt szívvel tudom ajánlani!

Nos, ezután azt hittem újabb két év absztinálás következik, míg ráakadok valami extrára, de nem! Pontosan 4 napja fedeztem fel a neten életem első elektronikus könyvét és pontosan 3 nap alatt olvastam el. Nagy előnye volt, hogy mobilon keresztül lehetett olvasni (sőt új értelmet nyert a mobilos könyvjelző kifejezés is, hihi) és nagy hátránya, hogy stabil "olvasósarkamban", a fürdőkádban nem lehetett. Nem mertem volna beleejteni a telót a fürdővízbe, az tuti, pedig előfordulhatott volna könnyen. Némely helyeken szó szerint hempregtem a röhögéstől, na olyankor a telefon simán a vízben landolt volna!
Tiszta szívemből gratulálok a szerzőnek, és szívesen olvasnék még sok egyebet is tőle! Esetleg hagyományos papír formátumban is, ha valamelyik kiadó esetleg fantáziát látna benne... Úgy legyen!  
A könyv linkje  most jó ideig itt lesz a jobb oldalon, ha valakit érdekel, csak hajrá!

mutasd a pólódat, megmondom ki vagy!

Nos, ebben az esetben azt mondanám: lyányom, te komplett hügye vagy! :-D

Van ugye nekem egy pólóm, az van írva rá hogy 666 the number of the beast, az örök Maiden klasszikust idézi, naná. Imádom nagyon, ezért gyakran hordom, és nem szoktam törődni vele, hogy mikor & hová, mert cseszek rá. Szóval tök véletlen volt, hogy ez volt rajtam amikor elindultam kincset keresni, végülis ez volt a gardróbban legfelül. Idáig még nem is volt semmi gond, csak nem gondoltam át kétszer, hogy miféle ládákat indultam el levadászni éppen... Az egyik egy templomos mystery volt, a másik meg kálváriás. Wehehe :-DDDDD

Ezer szerencse, hogy vittem magammal kabátot is, igaz le volt cipzározva, mert melegem volt mint a dög. Na becsattanok a templom elé, ablakokat meg lépcsőket számolgatni (ergo gyanúsan viselkedni), ami majd megadja a mystery láda koordinátáit (elvileg), amikor vége lesz a misének, és jön kifelé a sok öregasszony. Jól megbámultak :-DDDDD Ááááááá!
Nomármost, nem kaptam értelmes koordinátát a feladványokból (ezért nem szeretem a mystery ládákat, de úgy voltam vele hogy megpróbálom ha már így útba esik), hát odaballagtam a legutolsóként távozó öregasszonyokhoz, hogy most már igazítsanak útba, merre van a kálvária... Szegény nénik néztek rám mint a marslakóra, de még mindig nem esett le, mi a fenét bámulnak annyira rajtam... Aztán valahogy erőt vettek magukon, elmagyarázták merre induljak a város végi kálváriához, de nagyon gyanúsan méregettek továbbra is. Gondoltam mit bámulnak máááá, meg hogy kezd rajtam eluralkodni a skizofrénia, meg ilyeneket, de arra nem gondoltam, hogy a pólóm nem pont templomba járásra való... LOL és LOL!
Erre csak a kálvária bejáratánál jöttem rá, amikor egy pasas újfent marhára megbámult, egy asszony meg szó szerint követni kezdett. Ekkor már tudtam a diagnózist: üldöztetési mániában szenvedek! Viszont amikor elindultam felfele a sok lépcsőn, sokat kellett a lábam elé nézni, hát megláttam, hogy a pólómon ott világít hogy 666, amiről még a legkevésbé vallásosak is a Sátánra asszociálnak, nem pedig az Iron Maidenre... Kész! :-DDDDD

Szóval eldörmögtem pár káromkodást, felhúztam a cipzárt, amitől patakokban ömlött rólam a víz & nem találtam meg a ládát, mert egyrészt nem tudtam megfelelően koncentrálni a feladatra, másrészt a GPS nem talált szatelitjelet, hogy ott rohadjon meg ahol csak van!
Viszont nem gyalálztam meg se a templomot, se a kálváriát, kár volt a sok néninek azonnal pánikba esnie! :-DDDDD
Inkább hazajöttem és nem meséltem el a nasságos úrnak mi hogy volt, mert nem mertem :-DDDDD
Szóval ilyen is van.

tokkal, vonóval

... gyerekkel & kutyával összesen 17,5 km lett a vége a tegnapi túrának. Óóóójee.
Mégis összejött a Nagy Hideg-hegy (nem tudom hogy írják helyesen, hiába kerestem, nem találtam, mindenhol másképp van hát feladtam, höhö).
Kinéztem itthon egy kellemes túraleírást, nos aszerint mentünk, meg a térkép szerint, mert lefelé bizony nem volt egyszerű tájékozódni. Fölfele igen flottul ment minden a kék plusz-kék négyzet jelzésen, örömködtünk meg minden, jó minőségű  ösvényen ballagtunk, hát sokkalta hamarabb ott voltunk a csúcson, mint ahogy terveztük. Szép idő volt, mi komplett felszerelve, volt kaja-víz és meleg cucc is, akkor meg menjünk át a Csóványosra is ha már ott járunk... :-)
Amikor aztán elkezdtünk ereszkedni, hogy feljussunk a Csóványosra, sejteni kezdtük hogy ebből nagy szívás lesz visszafele, amikor a Börzsöny legmagasabb pontjáról felfele kell lemászni... Ehhh :-D Végül aztán nem volt semmi gubanc, nagyon szuper egyébként az egész, csak a Grófi útnak nevezett piros jelzés volt igazán monoton lefelébe. Ha történt volna valami útközben, mondjuk mesés kilátás, patak vagy akármi, akkor tökjó lett volna, na de így elég lehangoló volt gyalogolni a villanyoszlopok alatt. A monotonitás miatt pedig sokkalta többnek érzékeltük a távot, mint amilyen valójában. Szóval legközelebb tuti nem erre mennék!

A boszorkány remekül bírta a napot, csak lefelé tett megjegyzéseket hogy ennek itt már soha nem lesz vége (teljesen igaza volt), a kutya meg reggeltől estig futkosott mint akinek nincs esze (amúgy tényleg nincs, de ez nem ide tartozik).
Végül aztán még sötétedés előtt leértünk, ma meg kellemes izomláz van minden létező porcikámban :-) Szuper ügy!

PS: Kicsit tartottam tőle, hogy tele lesz full hügyékkel az erdő, mert a neten azt olvastam, de alig találkoztunk emberekkel, azok is teljesen normális turisták voltak. Hála a kaporszakállúnak!