Keresgéltem egy ideig csak úgy céltalanul, nem jutottam semmire. Akkor aztán leesett, hogy charter járatokra is lehet jegyet venni, mi lenne ha úgy próbálnám?... Ez volt a tuti megoldás. Amit találtam, az azonban nem a legjobb verzió. Óóó.
Eszerint hajnali 5:10-kor szállunk fel, ami azt jelenti, hogy 3-ra a reptéren kell lennünk, ami azt jelenti hogy úgy éjjel 11 tájon le kell lépnünk itthonról :-o
A lelkem mélyén reménykedtem, hogy valami emberi időpontban repülünk majd - sajnos nem így lett. Ehhh. Nem lehet mindig szerencsénk, na.
Ilyen éjjeli/hajnali repülést már megszívtunk 2x is: egyszer Törökországba, egyszer meg Santorinire. Egyiptom mindkétszer igen jól jött ki: kellemes délelőtti repülések voltak. Rodosz és Korfu még kellemesebb, délutáni, kora esti. Hát most Kalymnos szintén hajnali lesz, hogyamacskarúgjameg! :-D Olyanok leszünk mire a
Megnéztem azért a holnapi repcsiutat is, amiről ugye lemaradtunk, nos az szintén igen emberi délelőtt 11-es, és Airbus A320-al... Kicsit sajnálom azért, mert az Airbus sokkalta közelebb áll a szívemhez mint a Boeing 737-es, amivel minden valószínűség szerint most fogunk repülni. Ez egyenlőre csak feltevés, mert a járatszám alapján nem sikerült semmi plusz infóhoz jutnom a repcsi típusát illetően.
Bár tavaly Korfura indulva is precízen kinyomoztam, hogy Boeinggal megyünk, azután meg DC9-es lett belőle. Hát azért csak nyeltem egyet, amikor megláttam a gépet a kifutópályán, mert azért lejátszódott a szemem előtt hirtelen a nem is olyan régi spanyol eset, amikor a szerencsétlen repcsi szénné égett a felszállás alatt, igaz az eggyel régebbi típus volt, na de akkor is!...
A gond az volt, hogy a hirtelen jött információhalmazt nem tudtam magamban tartani, hát azonnal megosztottam a kiccsaládom tagjaival, amiért ott rögtön elmondtak minden hülyének, és kaptam több fenyegetést is, hogyizééé: ha még egyszer Légikatasztrófákat fogsz nézni, hát kidobom a tévét az ablakon - apu, ne dobd ki a tévét, inkább eldugjuk a távirányítót - az nem elég, mert látod hogy anyád nem normális! - anya mi bajod ezzel a repcsivel, ilyen kényelmesen még sose utaztunk - bőrülés wazze, az amerikaiak nem baszakodnak - jóvanno, haggyatokmán! :-DDDDD
Amúgy meg elismertem, hogy nekik volt igazuk, a DC9 kényelmi szempontból abszolúte tökéletes volt, és igen sima utunk volt ráaadásnak. Azt se tudtuk mikor szálltunk fel meg le.
Ide tartozik még, hogy azért ültem igen nyugodtan a leszállás alatt, mert akkor még nem tudtam hogy néz ki valójában a kerkyrai reptér :-DDDDD Mint egy zsebkendő, basszus! Egyetlen kifutópálya van, az is a tengerre építve, 2300 méter, ami épp elég a nagygépeknek. Szemben meg egy bazi magas hegy. Haha.
Voltunk megnézni az Egér-szigetet ugyanis, ami Kerkyra egyik fő látnivalója, az pedig pont a kifutópálya végénél van. Sőt, felmentünk a gátra is, ami a kifutót védi a hullámveréstől, aztán láttuk hogy történik a fel- meg leszállás. A leszálló gépek a tenger felől jönnek, az okés, addig is ott köröznek míg nem kapnak leszállási engedélyt. A felszálló gépek pedig kigurulnak egészen a legvégéig, ott megfordulnak, aztán elrajtolnak, de bazi meredek szögben azonnal fordulnak is, ahogy a betont elhagyták, mert ugye ott a hegy szemben, nem kéne nekiütközniük ugyebár... Ehhhhhh. Végül aztán a felszállásunk is problémamentes volt, mert tudtuk hogy mire számítsunk; úgy felkapta a pilóta a gép orrát, hogy szinte hanyatt feküdtünk az ülésben és már készen is voltunk :-DDDDD
fordul a repcsi Kerkyrán
leszálló repcsi az Egér-szigetről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése