deus ex machina

Haha, ilyesféle váratlan fordulatok nem csak a divatjamúlt ógörög drámákban fordulnak elő, hanem egyszerű szombati nekem munkanapokon is :-)

Húbasszus. Azért csak beismerem hősiesen, hogy megremegett a térdem, amikor ma belépett a bótba boldogult leánykorom talán egyetlen plátói szerelme :-D A pasast nem láttam egész konkrétan 18 éve, de annak idején, mármint 18 évnek ezelőtt jó alaposan bele voltam zúgva. Jajj.
Már akkoriban se volt az a kis tejfelesszájú fiúcska, mert jóval több lehetett mint 30, hát akárhogy számolom, most meg már valamennyivel több mint 50 lehet. Akkor is őszült már, na de most tök fehér volt a haja; nagyjából ennyi változás történt a külalakján. Meg talán mintha valamivel vékonyabb lett volna. Gondolom régen kondizott jócskán, attól volt akkora nagy benga állat, most meg már, hogy nem edz, hát szépen visszafogyott az alapsúlyára. De a szeme pont olyan volt, mint mindig: mintha a vesémbe látna. Láttam már elég sok átható pillantást, de ilyen röntgenszemei csak neki vannak ezen a földkerekségen, azt merem állítani. Az őszülést leszámítva, nem öregedett túl sokat. Pont olyan volt, mint a Magilla Gorilla: akkor is és most is. Hihi.

Azért voltam belezúgva, mert ő volt az oktatóm az autósuliban. El is intézhetném annyival, hogyizééé, a kamaszlányok boldog-boldogtalanba belezúgnak, főleg ilyen jóképű autósulis oktatókba, akivel ugye kénytelenek több hetet egy kis zárt térben eltölteni, de ez nem pontosan így van. A pasast igen utálta mindenki, mert volt ám egy különlegesen morbid humora, amit nem igazán viseltek el a finomlelkűek, azon felül pedig teljesen bolond volt - szerintem pozitívan bolond, de ettől függetlenül nem komplett. Pluszban még szexista is :-DDDDD
Nálunk úgy működött anno az autósuli, hogy három oktató volt, aztán mindenki ahhoz iratkozott be vezetni, aki többé-kevésbé szimpatikus volt neki. Nomármost ez az oktató szinte állandóan szabad volt, mert sírva szoktak mellőle kiszállni a gyengébb idegzetűek. Én már akkoriban is jól bírtam az agyament, rémmorbid humort meg a gyilkos beszólásokat, hahotáztam rajtuk tele pofával, amitől csak még jobban felhecceltem a Gorillát (nevezhetem akár így is, mert tökmindegy hogy hívják úgy egyébként), és ő, látva végtelen nagy jókedvemet, még a szokásosnál is többet megengedett magának. Szóval ment mindig odavissza az adokkapok, de legalább megtanított vezetni. Azt mondta a rutinvizsga előtt csak úgy nyugtatásképp: ha szégyent hozol rám, azt nem élem túl, világos?? Nem hoztam rá szégyent, mert már akkoriban is úgy közlekedtem mint a távirat.

Nem felejtem el a legjobb húzásait míg élek :-D
Pl. minden óra előtt kiadta a napi feladatot, miszerint:
- No csajszi, most pedig keresünk egy hosszúlábú feketét, egy nagyseggű vöröset meg egy cicis szőkét, OK?
Mondtam hogy részemről oké, aztán autóztunk fel le a városban. Egyszer azonban változás történt a napirendben, amikor így szólt:
- Ma csak egy kicsit csajozunk, hanem kell keresnünk egy marha lepusztult autót, tökmindegy hogy hol. Ha látsz ilyet, szóljál!
Kerestem is ezerrel rozsdarágta tragacsot, de akárhányat találtam, egy se volt jó. Mindig rázta a fejét, hogy ez nem okés. Már tiszta csalódott voltam, mert nem értettem hogy milyen szar autót akar már, egyszer csak felkurjantott:
- Ott van a!..
Néztem, oltári szakadt Wartburg kombi a stadion bejáratánál. Aszongya a Gorilla:
- Szerinted milyen ez a Wartburg?
- Haláli.
- Szerintem is, úgyhogy most ez mellé szépen betolatol!
Annyira vihogtam, hogy nem láttam rendesen a könnyeimtől, hogy erre kellett a szakadt ótó, demarhahügye, aztán egy csomószor betolattam mellé mindkét oldalról. Nagyon szuper ügy volt.

Végülis rajta keresztül ismertem meg a férfitermészet végtelen mélységeit, ha lehet így nevezni. Amikor volt találat - ő hívta találatnak a napi feladatban megjelölt nőtípust -, elkezdett ájuldozni, hogy atyaisten, ez mekkora jó nő. Ha nekem nem tetszett, vitatkozni kezdtünk:
- Gorilla, nemáááááá, rém ronda, mekkora nagy kampós orra van!...
- Ugyan már, miért kell minden apró részletbe belekötni? A seggét kell nézni, nem az orrát, ezt jobb ha tőlem tudod!
Vagy egy másik eset, amikor egy tök vékony csajra mondta hogy találat, én pedig beszóltam neki, hogy romlott a színvonala, mert nem ilyet szoktunk keresni.
- Jaj te nem értesz hozzá! Fiatalka még. Majd ha szül gyereket, rögtön megnő a segge és nagy mellei lesznek, szóval tökéletes lesz, erre nem gondoltál???
- Nem. Eszembe se jutott efajta ok-okozati összefüggés.
- Na látod. Te csak vezessél, a csajozást bízd rám, mert én értek hozzá :-D
Így aztán, a 6 hetes kiképzés után arra a megállapításra jutottam, hogy egy igazi férfi szerint minden nő
a) szép volt,
b) szép,
c) szép lesz.
Punktum :-DDDDD

A Gorilla másik nagy húzása a pszichológiai terror volt. Ezt már meséltem egyszer, egy másik helyen, de mindegy. Szóval borzalmasan sántított az egyik lábára, nem tudtam hogy miért és nem is érdekelt különösebben; lényegében jól passzolt a majomemberes imidzséhez. Minden oktatást így kezdett, még a napi feladat kiosztása előtt (nagymellű szőkék keresése, vagy három szép csaj miniszoknyában, kis pervezióképp babakocsis anyuka nagy cicikkel, stb. stb. stb.):
- ÖVET!
Ez volt a fixa ideája. Mondom neki egyszer:
- Te Gorilla, neked ez a mániád.
- Mármint micsoda?
- Hát az öv.
- Baszdmeg!
Kivágta az autóajtót, kiugrott a járdára, aztán elkezdte felgyűrni a nadrágja szárát. Bámultam csak mit csinál, gondoltam megzakkant.
- Tessék, nézegesd kedvedre!!!
Megmutatta a lábát lába helyét, vagyis azt, ami megmaradt. Nem sok minden volt, csak a csont, azon rengeteg sebhely, meg a leszakadt izmok nyomai, meg mittudomén - na nem volt szép látvány mert nem vagyok traumatológus, aki igazándiból élvezhette volna az esettanulmányt...
Ezután megigazította a nadrágját, visszaült mellém, lángot szórt a szeme (de szó szerint) és ezt mondta:
- Remélem rájöttél, miért kell az öv! Nekem így csak a lábam bánta, viszont élek. Érted baszdmeg???
Olyan kussban ültem a következő másfél órában, mint még soha, ő is csak bámult ki az ablakon, néha mondta hogy jobbra vagy balra, ennyivel letudva a kommunikálást. Gondolom visszatértek a régi emlékei...
Amikor aztán letelt az idő, elnézést kért, rá egyáltalán nem jellemzően:
- Remélem nem haragszol. Nem akartalak megbántani.
- Dehogy haragszom. Inkább köszönöm hogy helyre tettél.
Azt ugyan nem tudja, hogy azóta egyetlen métert se mentem öv nélkül, még a taxiban is bekapcsolom. Sőőőőt, azt is utálom ha valaki nem köti be magát. De ehhez kellett ám az ő útszéli alakítása, az tuti :-))

Szóval nagyjából ennyi volt Gorilla, mert nem sokkal azután otthagyta az autósulit, hogy megkaptam a jogsit, és eltűnt a képből teljesen. Néha szoktuk emlegetni a csajokkal hogy mekkora nagy baromállat volt (azt senki nem tudta, hogy nekem egyébként a szívem csücske, mert a csajok így is elég dilinyósnak tartanak, hát mi lenne ha tudnának a gyengéd érzelmeimről iránta, tán az életben nem tenném zsebre, hihi) míg ma meg nem jelent a bótban!
És a legszebb az egészben, hogy megismert! Ennyi év után. Simán a keresztnevemen szólított megaszongya de rég nem láttalak! Mondom azért, mert nem szerelsz vizet. Ezen vigyorgott:
- De fogok, most is épp azon vagyok!
Szóval jó volt látni hogy él és virul. Jó volt belenézni a szúrós szemébe. Az pedig csak hab a tortán, hogy a nevememre is emlékezett. Mik nem vannak!

PS: Egész nap ezen elmélkedtem. Gorillán meg úgy általában a világ dolgain. Arra jutottam, hogy a szexista, tesztoszteron-túltengésben szenvedő pasasok tényleg a teremtés koronái. Most milyen szar lenne az élet nélkülük, na nem???