csupa B terv

... aztán az egyik jobb mint a másik! Óóó hát nagyon tudunk!

Szal tegnap egy újabb utazási iroda adta be a kulcsot; ebben a szezonban ez már az ötödik ha jól számolom. A klienseiket meg szépen ott hagyták idegenben, annak rendje s módja szerint. Hehe. Erre azt mondja a nasságos úr: hogyan jövünk haza ha ezek a majmok is csődöt jelentenek? Mondom hogyan jönnénk? Felülünk a hajóra, elmegyünk Athénba, onnan meg hajóval vagy busszal Thessalonikibe, onnan Skopjeba, onnan Belgrádba, akkor meg már majdnem itthon vagyunk; felülünk a vonatra, leszállunk idehaza és kész is. Azt mondja a nasságos úr: ez kiváló terv. És ha átmennénk Bordumba, onnan Isztambulba, aztán onnan haza? Mondom várj, megnézem neten. A terv egyszerűen tökéletes: át Bodrumba, fel a repcsire (50 euró csak, bassssszus, nem hittem a szememnek amikor utána lestem!), azzal Isztambulba, fel a vonatra el Belgrádba, fel a vonatra leszállás idehaza. Haha. Tökjó. :-DDDDD

Ekkor aztán megállapodtunk, hogy ilyen módon fogunk hazajutni ha másképp nem megy. Tisztára belelkesültem & csomagoltam eggyel több üveg Becherovkát, hátha kelleni fog... :-DDDDD

Azt nem írtam a sok meló közepette, hogy van ám hátizsákom, olyan mint az álom, alig várom hogy elkezdhessek belepakolni. Bazi nagy; szerintem egyikünké se lesz tele végül. Ez a 15 kg/fő charter csomag elég szűkös lehetőségeket kínál a kibontakozásra, ahogy azt már régebb óta tudjuk, és hát jó turistához méltón a pálinka/csípős kolbász kombinációval indítjuk a pakolást mindig - a strandpapucs, napkrém, fürdőruha előtt. Fő a prioritás, na nem??? :-DDDDD

deus ex machina

Haha, ilyesféle váratlan fordulatok nem csak a divatjamúlt ógörög drámákban fordulnak elő, hanem egyszerű szombati nekem munkanapokon is :-)

Húbasszus. Azért csak beismerem hősiesen, hogy megremegett a térdem, amikor ma belépett a bótba boldogult leánykorom talán egyetlen plátói szerelme :-D A pasast nem láttam egész konkrétan 18 éve, de annak idején, mármint 18 évnek ezelőtt jó alaposan bele voltam zúgva. Jajj.
Már akkoriban se volt az a kis tejfelesszájú fiúcska, mert jóval több lehetett mint 30, hát akárhogy számolom, most meg már valamennyivel több mint 50 lehet. Akkor is őszült már, na de most tök fehér volt a haja; nagyjából ennyi változás történt a külalakján. Meg talán mintha valamivel vékonyabb lett volna. Gondolom régen kondizott jócskán, attól volt akkora nagy benga állat, most meg már, hogy nem edz, hát szépen visszafogyott az alapsúlyára. De a szeme pont olyan volt, mint mindig: mintha a vesémbe látna. Láttam már elég sok átható pillantást, de ilyen röntgenszemei csak neki vannak ezen a földkerekségen, azt merem állítani. Az őszülést leszámítva, nem öregedett túl sokat. Pont olyan volt, mint a Magilla Gorilla: akkor is és most is. Hihi.

Azért voltam belezúgva, mert ő volt az oktatóm az autósuliban. El is intézhetném annyival, hogyizééé, a kamaszlányok boldog-boldogtalanba belezúgnak, főleg ilyen jóképű autósulis oktatókba, akivel ugye kénytelenek több hetet egy kis zárt térben eltölteni, de ez nem pontosan így van. A pasast igen utálta mindenki, mert volt ám egy különlegesen morbid humora, amit nem igazán viseltek el a finomlelkűek, azon felül pedig teljesen bolond volt - szerintem pozitívan bolond, de ettől függetlenül nem komplett. Pluszban még szexista is :-DDDDD
Nálunk úgy működött anno az autósuli, hogy három oktató volt, aztán mindenki ahhoz iratkozott be vezetni, aki többé-kevésbé szimpatikus volt neki. Nomármost ez az oktató szinte állandóan szabad volt, mert sírva szoktak mellőle kiszállni a gyengébb idegzetűek. Én már akkoriban is jól bírtam az agyament, rémmorbid humort meg a gyilkos beszólásokat, hahotáztam rajtuk tele pofával, amitől csak még jobban felhecceltem a Gorillát (nevezhetem akár így is, mert tökmindegy hogy hívják úgy egyébként), és ő, látva végtelen nagy jókedvemet, még a szokásosnál is többet megengedett magának. Szóval ment mindig odavissza az adokkapok, de legalább megtanított vezetni. Azt mondta a rutinvizsga előtt csak úgy nyugtatásképp: ha szégyent hozol rám, azt nem élem túl, világos?? Nem hoztam rá szégyent, mert már akkoriban is úgy közlekedtem mint a távirat.

Nem felejtem el a legjobb húzásait míg élek :-D
Pl. minden óra előtt kiadta a napi feladatot, miszerint:
- No csajszi, most pedig keresünk egy hosszúlábú feketét, egy nagyseggű vöröset meg egy cicis szőkét, OK?
Mondtam hogy részemről oké, aztán autóztunk fel le a városban. Egyszer azonban változás történt a napirendben, amikor így szólt:
- Ma csak egy kicsit csajozunk, hanem kell keresnünk egy marha lepusztult autót, tökmindegy hogy hol. Ha látsz ilyet, szóljál!
Kerestem is ezerrel rozsdarágta tragacsot, de akárhányat találtam, egy se volt jó. Mindig rázta a fejét, hogy ez nem okés. Már tiszta csalódott voltam, mert nem értettem hogy milyen szar autót akar már, egyszer csak felkurjantott:
- Ott van a!..
Néztem, oltári szakadt Wartburg kombi a stadion bejáratánál. Aszongya a Gorilla:
- Szerinted milyen ez a Wartburg?
- Haláli.
- Szerintem is, úgyhogy most ez mellé szépen betolatol!
Annyira vihogtam, hogy nem láttam rendesen a könnyeimtől, hogy erre kellett a szakadt ótó, demarhahügye, aztán egy csomószor betolattam mellé mindkét oldalról. Nagyon szuper ügy volt.

Végülis rajta keresztül ismertem meg a férfitermészet végtelen mélységeit, ha lehet így nevezni. Amikor volt találat - ő hívta találatnak a napi feladatban megjelölt nőtípust -, elkezdett ájuldozni, hogy atyaisten, ez mekkora jó nő. Ha nekem nem tetszett, vitatkozni kezdtünk:
- Gorilla, nemáááááá, rém ronda, mekkora nagy kampós orra van!...
- Ugyan már, miért kell minden apró részletbe belekötni? A seggét kell nézni, nem az orrát, ezt jobb ha tőlem tudod!
Vagy egy másik eset, amikor egy tök vékony csajra mondta hogy találat, én pedig beszóltam neki, hogy romlott a színvonala, mert nem ilyet szoktunk keresni.
- Jaj te nem értesz hozzá! Fiatalka még. Majd ha szül gyereket, rögtön megnő a segge és nagy mellei lesznek, szóval tökéletes lesz, erre nem gondoltál???
- Nem. Eszembe se jutott efajta ok-okozati összefüggés.
- Na látod. Te csak vezessél, a csajozást bízd rám, mert én értek hozzá :-D
Így aztán, a 6 hetes kiképzés után arra a megállapításra jutottam, hogy egy igazi férfi szerint minden nő
a) szép volt,
b) szép,
c) szép lesz.
Punktum :-DDDDD

A Gorilla másik nagy húzása a pszichológiai terror volt. Ezt már meséltem egyszer, egy másik helyen, de mindegy. Szóval borzalmasan sántított az egyik lábára, nem tudtam hogy miért és nem is érdekelt különösebben; lényegében jól passzolt a majomemberes imidzséhez. Minden oktatást így kezdett, még a napi feladat kiosztása előtt (nagymellű szőkék keresése, vagy három szép csaj miniszoknyában, kis pervezióképp babakocsis anyuka nagy cicikkel, stb. stb. stb.):
- ÖVET!
Ez volt a fixa ideája. Mondom neki egyszer:
- Te Gorilla, neked ez a mániád.
- Mármint micsoda?
- Hát az öv.
- Baszdmeg!
Kivágta az autóajtót, kiugrott a járdára, aztán elkezdte felgyűrni a nadrágja szárát. Bámultam csak mit csinál, gondoltam megzakkant.
- Tessék, nézegesd kedvedre!!!
Megmutatta a lábát lába helyét, vagyis azt, ami megmaradt. Nem sok minden volt, csak a csont, azon rengeteg sebhely, meg a leszakadt izmok nyomai, meg mittudomén - na nem volt szép látvány mert nem vagyok traumatológus, aki igazándiból élvezhette volna az esettanulmányt...
Ezután megigazította a nadrágját, visszaült mellém, lángot szórt a szeme (de szó szerint) és ezt mondta:
- Remélem rájöttél, miért kell az öv! Nekem így csak a lábam bánta, viszont élek. Érted baszdmeg???
Olyan kussban ültem a következő másfél órában, mint még soha, ő is csak bámult ki az ablakon, néha mondta hogy jobbra vagy balra, ennyivel letudva a kommunikálást. Gondolom visszatértek a régi emlékei...
Amikor aztán letelt az idő, elnézést kért, rá egyáltalán nem jellemzően:
- Remélem nem haragszol. Nem akartalak megbántani.
- Dehogy haragszom. Inkább köszönöm hogy helyre tettél.
Azt ugyan nem tudja, hogy azóta egyetlen métert se mentem öv nélkül, még a taxiban is bekapcsolom. Sőőőőt, azt is utálom ha valaki nem köti be magát. De ehhez kellett ám az ő útszéli alakítása, az tuti :-))

Szóval nagyjából ennyi volt Gorilla, mert nem sokkal azután otthagyta az autósulit, hogy megkaptam a jogsit, és eltűnt a képből teljesen. Néha szoktuk emlegetni a csajokkal hogy mekkora nagy baromállat volt (azt senki nem tudta, hogy nekem egyébként a szívem csücske, mert a csajok így is elég dilinyósnak tartanak, hát mi lenne ha tudnának a gyengéd érzelmeimről iránta, tán az életben nem tenném zsebre, hihi) míg ma meg nem jelent a bótban!
És a legszebb az egészben, hogy megismert! Ennyi év után. Simán a keresztnevemen szólított megaszongya de rég nem láttalak! Mondom azért, mert nem szerelsz vizet. Ezen vigyorgott:
- De fogok, most is épp azon vagyok!
Szóval jó volt látni hogy él és virul. Jó volt belenézni a szúrós szemébe. Az pedig csak hab a tortán, hogy a nevememre is emlékezett. Mik nem vannak!

PS: Egész nap ezen elmélkedtem. Gorillán meg úgy általában a világ dolgain. Arra jutottam, hogy a szexista, tesztoszteron-túltengésben szenvedő pasasok tényleg a teremtés koronái. Most milyen szar lenne az élet nélkülük, na nem???

repülési terv

Nem bírtam ki, hogy utána ne keressek a repülési tervnek, mivel az utazási irodától nem kaptunk semmiféle tájékoztatást. Korán van még ehhez, na de én tudni akartam az összes létező információt, ja! :-D
Keresgéltem egy ideig csak úgy céltalanul, nem jutottam semmire. Akkor aztán leesett, hogy charter járatokra is lehet jegyet venni, mi lenne ha úgy próbálnám?... Ez volt a tuti megoldás. Amit találtam, az azonban nem a legjobb verzió. Óóó.
Eszerint hajnali 5:10-kor szállunk fel, ami azt jelenti, hogy 3-ra a reptéren kell lennünk, ami azt jelenti hogy úgy éjjel 11 tájon le kell lépnünk itthonról :-o
A lelkem mélyén reménykedtem, hogy valami emberi időpontban repülünk majd - sajnos nem így lett. Ehhh. Nem lehet mindig szerencsénk, na.

Ilyen éjjeli/hajnali repülést már megszívtunk 2x is: egyszer Törökországba, egyszer meg Santorinire. Egyiptom mindkétszer igen jól jött ki: kellemes délelőtti repülések voltak. Rodosz és Korfu még kellemesebb, délutáni, kora esti. Hát most Kalymnos szintén hajnali lesz, hogyamacskarúgjameg! :-D Olyanok leszünk mire a lakatlan szigetre érünk, mint a mosott szar........
Megnéztem azért a holnapi repcsiutat is, amiről ugye lemaradtunk, nos az szintén igen emberi délelőtt 11-es, és Airbus A320-al... Kicsit sajnálom azért, mert az Airbus sokkalta közelebb áll a szívemhez mint a Boeing 737-es, amivel minden valószínűség szerint most fogunk repülni. Ez egyenlőre csak feltevés, mert a járatszám alapján nem sikerült semmi plusz infóhoz jutnom a repcsi típusát illetően.
Bár tavaly Korfura indulva is precízen kinyomoztam, hogy Boeinggal megyünk, azután meg DC9-es lett belőle. Hát azért csak nyeltem egyet, amikor megláttam a gépet a kifutópályán, mert azért lejátszódott a szemem előtt hirtelen a nem is olyan régi spanyol eset, amikor a szerencsétlen repcsi szénné égett a felszállás alatt, igaz az eggyel régebbi típus volt, na de akkor is!...
A gond az volt, hogy a hirtelen jött információhalmazt nem tudtam magamban tartani, hát azonnal megosztottam a kiccsaládom tagjaival, amiért ott rögtön elmondtak minden hülyének, és kaptam több fenyegetést is, hogyizééé: ha még egyszer Légikatasztrófákat fogsz nézni, hát kidobom a tévét az ablakon - apu, ne dobd ki a tévét, inkább eldugjuk a távirányítót - az nem elég, mert látod hogy anyád nem normális! - anya mi bajod ezzel a repcsivel, ilyen kényelmesen még sose utaztunk - bőrülés wazze, az amerikaiak nem baszakodnak - jóvanno, haggyatokmán! :-DDDDD
Amúgy meg elismertem, hogy nekik volt igazuk, a DC9 kényelmi szempontból abszolúte tökéletes volt, és igen sima utunk volt ráaadásnak. Azt se tudtuk mikor szálltunk fel meg le.

Ide tartozik még, hogy azért ültem igen nyugodtan a leszállás alatt, mert akkor még nem tudtam hogy néz ki valójában a kerkyrai reptér :-DDDDD Mint egy zsebkendő, basszus! Egyetlen kifutópálya van, az is a tengerre építve, 2300 méter, ami épp elég a nagygépeknek. Szemben meg egy bazi magas hegy. Haha.
Voltunk megnézni az Egér-szigetet ugyanis, ami Kerkyra egyik fő látnivalója, az pedig pont a kifutópálya végénél van. Sőt, felmentünk a gátra is, ami a kifutót védi a hullámveréstől, aztán láttuk hogy történik a fel- meg leszállás. A leszálló gépek a tenger felől jönnek, az okés, addig is ott köröznek míg nem kapnak leszállási engedélyt. A felszálló gépek pedig kigurulnak egészen a legvégéig, ott megfordulnak, aztán elrajtolnak, de bazi meredek szögben azonnal fordulnak is, ahogy a betont elhagyták, mert ugye ott a hegy szemben, nem kéne nekiütközniük ugyebár... Ehhhhhh. Végül aztán a felszállásunk is problémamentes volt, mert tudtuk hogy mire számítsunk; úgy felkapta a pilóta a gép orrát, hogy szinte hanyatt feküdtünk az ülésben és már készen is voltunk :-DDDDD

fordul a repcsi Kerkyrán

leszálló repcsi az Egér-szigetről

 

micsoda bók!

Fél lábbal a sírban Kalymnoson vagyok, szóval ma elég nehezen viseltem a vérszopó denevér negatív megnyilvánulásait. Édesjó kaporszakállú! :-(
Viszont kaptam egy teljesen váratlan & meglepő bókot, ami azért csak feldobott alaposan. Egy olyan teljesen átlagos pasas volt az illető, úgy 50 és 60 közé saccoltam, és hát nagyon vigyorgott, azután meg azt mondja:
- Már megint fekete a haja?
Visszavigyorgok, hogyizééé, már elég régen, van annak mán négy éve is.
- Azelőtt szőke volt - így a pasas,- és még azelőtt fekete hosszú.
- Óóó hát jobban emlékszik az ilyesmire mint a férjem - mondom neki kedvesen.
- Hát igen, magát nem könnyű elfelejteni!
Ezt most megkaptam. Vihorásztam csak zavartan, hogy mik nem vannak :-)) Rég nem volt ilyen eset, az biztos, és az is biztos, hogy igen jól esett :-)) Egyébként is, az én koromban már ne válogasson az ember hogy kitől jön, na nem??

Bezzeg volt ott a Route 66 is, csokibarnán, póló nélkül csak egy sárga sortban, hogy még feketébbnek látszódjon, hehe, viszont olyan volt mint aki karót nyelt, még egy fölösleges szót se szólt, nem hogy bókot, pedig szokott ám, szófosásban szenvedni is, bókolni is, esetleg mindkettőt vegyesen. Ha beszélgetős hangulatában lett volna, egész biztosan kifaggatom, hol volt szabin hogy ilyen csudaszép bronzszínű lett tőle... Ehhh...Korosodó görög isteneknek is jól esik némi bók távoli ismerős hölgyektől, amondó vagyok, de erről most lemaradt! :-DDDDD

PS (kicsivel később): Azon agyalok melyik görög isten lenne a Route 66, de a nem egyszerű színére való tekintettel talán Héliosz... Jelenleg ez illik hozzá a legjobban, pedig azelőtt Apollónra tippeltem volna, mert olyan kis ártatlannak tűnik úgy egyébként :-DDDDD Nomármost, miután ezt ilyen szépen eldöntöttem, talán léphetnék is aludni, hogyamacskarúgjameg!!

hát ezt jól kifundáltuk :-D

... mármint a kalymnosi nyaralásunkat! Ajajajaj.

Naszóval az úgy volt, hogy az első lefoglalt időpont ugrott, felhívott egy nőci hogy nem okés a dolog. Valahogy nem volt készséges, mert azonnal ránk kellett volna sóznia egy másik utat, vagy tudomisén, átdumálni hogy sajnos Kalymnos már nincs meg, de mehetnénk pl. ide vagy oda, kapunk az árból kedvezményt, esetleg ingyen biztosítást, reklámtörölközőt, tudomisén mifenét, de mint mondtam, nem volt egyáltalán készséges, hát mondtam neki hogy semmi probléma, viszont hallásra.

A nasságos úr teljesen bepörgött, hogy őt ugyan nem érdekli, megyünk Kalymnosra bármi áron. Ekkor átnéztük a magyarországi kínálatot, na ott nem volt Kalymnos, az osztrákokat, ott volt de bazi drágán, végül egyszer csak hív a nasságos úr: küldtem linket, nézd meg, ez a csehektől van és 200 euróval olcsóbb, mint amit eredetileg rendeltünk & sztornóztak. Mondom nem okés, mert míg eljutunk Prágába, az se ingyéé van... Aszongya nem, Brünnből repülnénk! Brünnből? Hogy ja. Végülis Brünn nem a világ vége, mondtam, miért ne?...
Nekiálltam számolni, mennyi lenne az út Brünnbe, árilag, végül oda lyukadtam ki hogy nem is olyan veszélyes, és ha ott hagyjuk az ótót a reptéren, akkor meg teljesen normális: pont annyiba jönne bele, mintha kétszer térnénk Pozsonyba meg vissza (az eredeti terv szerint valaki felvitt volna a reptérre meg jött is volna értünk.) Egy picivel többe. De ha nagyvonalúan 50 euróval számolom a többlet üzemanyagot, még akkor is 150-nel olcsóbb mint azt eredetileg terveztük :-D Na ennél a pontnál felhívtam a nasságos urat, hogy részemről okés a dolog, ha hazaértünk, lefoglaljuk.

Másnap hívtak Csehországból, hogy küldjük a zsét aztán mehetünk is! :-D A csaj már sokkalta készségesebb volt, kérdezte tud-e még segíteni valamiben. A nasságos úr dumált vele, aki mégiscsak sokkalta jobban beszél csehül mint én, hát aszongya: Azt olvastuk a neten, hogy Koson száll le a repcsi, aztán onnan visznek hajóval Kalymnosra, ez így van? Aszongya a csaj nevetve: őszintén?? Öt éve melózom itt, de még egyetlen kalymnosi utat sem adtam el, szóval nem tudok mit hozzátenni. De megtudom mindenképpen :-D

Nos itt tartunk. Talán csak szamárháton nem fogunk utazni, mert ahogy jelenleg áll a dolog, először ótózunk egy nagyot, azután repülünk két és fél órát, azután bepakolnak egy buszba & kivisznek a kikötőbe, felpakolnak egy hajóra, ahonnan egy óra hajókázás után elénk tárul a főváros, Pothia látképe valahogy így:

nos ezek után újból busz vagy autó, hogy az utolsó 25 km után Massouriba, ebbe a szó szoros értelmében is világvégi kis szivacshalász faluba érjünk és meglássuk ezt:

Szuper ügy!!!
Már csak egy bazi nagy hátizsákot kell szereznem valahonnan, nyilván sokkalta praktikusabb abban vinni a motyót mint cibálni a kerekes kofferben, főleg hogy ilyen bonyolult módon érünk célba :-DDDDD A nasságos úrnak van egy régi 70 literes zsákja, a célnak megfelel, de azért beszállok a családi cipekedésbe plusz 60 literrel, és a boszorkány is, így döntöttem :-DDDDDD Amúgy is ráérek töprengeni a részleteken, van még két hetünk az elrajtolásig!