... legalábbis az elmúlt 2 hétben (ami javarészt idegeskedésről, kínlódásról, és hát - bevallom hősiesen -, a mélységes önsajnálatról szólt), hogy végre elkezdődik a síszezon a hétvégén, hát el is tépünk csúszni egyet Donovalyra.
Tavaly is ott kezdtünk, ugyanígy december legelején, és ahogy a dátumot nézem, idén még hamarabb fogunk kezdeni. Alig várom. Jót fog tenni a pattanásig feszült idegeimnek, na!
A sícucc mindhármunknak előkészítve, szóval minden okés. Holnap még egy utolsó meló a héten, aztán vasárnap kora reggel startolás! :-))
PS: Azért volt jó dolog is a héten. A Kókusz kapott új olajat, új filtereket, -40ig jó ablakmosót és végre vissza a G-Force Wintereket. Teszteltem hogyan megyeget így kipofozva, és hát azt kell hogy mondjam: marha jól! Ma reggel pedig kimondottan szép élményem is volt: az utca végén előnyt adtam egy Mazda 3-nak. Nő vezette, de pontosan nem láttam ki. Az ótó se rémlett úgy igazából. Még dünnyögtem is egyet, hogy na isten, nő a volánnál, majd a híd előtt leszedem, aztán nem így lett. Akárki is volt a csaj, úgy tolta a Mazdának, hogy öröm volt utána menni 140-nel! :-D Meccseltünk egy szépet, de esélyem se volt leelőzni, hát mentem mögötte szépen, igazán kellemes tempóban. Ritkaság az ilyen nő, mint a fehér holló, olyan ritka hogy magamon kívül mást nem is ismerek, haha, szóval bearanyozta a reggelemet! Még sok ilyet! Jeeeeeeah!
2013. november 29., péntek
2013. november 18., hétfő
ég a földdel összeér
Nem ér, hogy minden túra után azt mondom: ez volt életem legjobb túrája!... :-D
Viszont most megint ott tartok, hogy ezt a tegnapit egy darabig semmi nem fogja überelni. Teljesen egyszerű mászkálás volt; hazaballagtunk a szomszéd faluból az erdőn keresztül. Emelekedés szinte semmi, távolságban pedig olyan 15 és 20 km között lehetett az ügylet. Nem nagy szám, viszont olyan inverziót láttunk közben, mint még sosem! Komolyan, ennyire szépet talán még életemben nem láttam!!!
Nagy kár, hogy fényképezőt nem vittem, miután a múlt hetiek után örök haragban állunk egymással (hehe), a Jézuska meg még nem járt errefele, hogyamacskarúgjameg. Így aztán kénytelen voltam a mobilból kihozni a maximumot... Végül arra jutottam, hogy részemről mindent megtettem, és mobilos képeknek mindenképp megjárja :-)
Viszont most megint ott tartok, hogy ezt a tegnapit egy darabig semmi nem fogja überelni. Teljesen egyszerű mászkálás volt; hazaballagtunk a szomszéd faluból az erdőn keresztül. Emelekedés szinte semmi, távolságban pedig olyan 15 és 20 km között lehetett az ügylet. Nem nagy szám, viszont olyan inverziót láttunk közben, mint még sosem! Komolyan, ennyire szépet talán még életemben nem láttam!!!
Nagy kár, hogy fényképezőt nem vittem, miután a múlt hetiek után örök haragban állunk egymással (hehe), a Jézuska meg még nem járt errefele, hogyamacskarúgjameg. Így aztán kénytelen voltam a mobilból kihozni a maximumot... Végül arra jutottam, hogy részemről mindent megtettem, és mobilos képeknek mindenképp megjárja :-)
elérjük a ködhatárt
a köd fölött ragyog minden
az első kilátopontnál még a bolhás is ledöbbent :-)
sok mindent láttam életemben, de ilyen gyönyörű dolgot még soha!
egyszerűen mesés!
ez kész!
az a kis pötty ott középen az esztergomi Bazilika kupolája
ég a földdel összeér...
telefoonos szuper-zoom a Bazilikára
panoráma Bazilikával
még egy szuper-zoom, a Hegyfarokra
Označenia:
inverzió
2013. november 14., csütörtök
kicsit be vagyok kattanva
... mostanában. Jajajajaj.
Először is, a filmfesztiválnál hagytam abba. Szuper volt! Igazán jó kisfilmeket állítottak versenybe, köztük - szerintünk -, EZ a nyerő. Azután pedig szombaton elhúztunk Katalinpusztára. Isteni jót sétáltunk, a boszorkány töltögette rettentően a helyhez tartozó munkafüzetet. Elmegyünk még ide, az tuti, mert olyan igazi magával ragadó hangulata van a helynek! Hanem a képeim gyászosak lettek. Nagyon :-( Pedig lett volna mit fényképezni basszus!
Végülis emiatt keletkezett a teljes bekattanás, ami az elmúlt hetemet jellemezte. Ehhh.
Tervben volt ugye karácsonyra egy bazi jó fényképezőgép, de lebeszéltem magam az eredeti kiszemeltről, a Nikon P520-ról. Azon kívül, hogy bazi nagy az optikai zoomja (52x-es) más igényemet nem tudná kielégíteni. Nekem pedig a nagy zoomon kívül még két és fél további dolog kell a tökéletes nirvánához: hogy lehessen hozzá külső vakut kötni, valamint legyen egy menet az optikánál, amire különböző filtereket szerkeszthetek; a félig fontos pedig a RAW, mert mi van ha menet közben esetleg rákattanok a nyers fotózásra... :-D. Na ez nincs a Nikonon. Szóval akkor nem lesz Nikon, így döntöttem hosszas lelki izémizé után.
Na de nem baj, mert lesz helyette más! :-D
Méghozzá Panasonic Lumix FZ200. Hehe. Ez aztán már nem kismiska, és tényleg (!) mindent tud, ami nekem abszolúte fontos. Ha meglesz, drága jó ismerőseimre igen rossz világ vár! Mindenkit sírba fogok tenni a HDR és a panning képekkel, az tuti, mert már jólelőre elterveztem :-D Azután pedig veszek hozzá filtereket, és irány felhőcskéket ill. vízeséseket fotózni :-)))))) Ááááááá kész vagyok!
Naszóval, az egyik FZ200 tesztoldalon találtam ezt képet. A pajtyi recenzióírás közben kilépett a ház elé, aztán csak úgy heccből lelőtte az első arra járó vonatot. Be szép lesz, ha már én is itt fogok tartani! Vonatok itt is jának a faluban, hihi........ :-D
Először is, a filmfesztiválnál hagytam abba. Szuper volt! Igazán jó kisfilmeket állítottak versenybe, köztük - szerintünk -, EZ a nyerő. Azután pedig szombaton elhúztunk Katalinpusztára. Isteni jót sétáltunk, a boszorkány töltögette rettentően a helyhez tartozó munkafüzetet. Elmegyünk még ide, az tuti, mert olyan igazi magával ragadó hangulata van a helynek! Hanem a képeim gyászosak lettek. Nagyon :-( Pedig lett volna mit fényképezni basszus!
Végülis emiatt keletkezett a teljes bekattanás, ami az elmúlt hetemet jellemezte. Ehhh.
Tervben volt ugye karácsonyra egy bazi jó fényképezőgép, de lebeszéltem magam az eredeti kiszemeltről, a Nikon P520-ról. Azon kívül, hogy bazi nagy az optikai zoomja (52x-es) más igényemet nem tudná kielégíteni. Nekem pedig a nagy zoomon kívül még két és fél további dolog kell a tökéletes nirvánához: hogy lehessen hozzá külső vakut kötni, valamint legyen egy menet az optikánál, amire különböző filtereket szerkeszthetek; a félig fontos pedig a RAW, mert mi van ha menet közben esetleg rákattanok a nyers fotózásra... :-D. Na ez nincs a Nikonon. Szóval akkor nem lesz Nikon, így döntöttem hosszas lelki izémizé után.
Na de nem baj, mert lesz helyette más! :-D
Méghozzá Panasonic Lumix FZ200. Hehe. Ez aztán már nem kismiska, és tényleg (!) mindent tud, ami nekem abszolúte fontos. Ha meglesz, drága jó ismerőseimre igen rossz világ vár! Mindenkit sírba fogok tenni a HDR és a panning képekkel, az tuti, mert már jól
Naszóval, az egyik FZ200 tesztoldalon találtam ezt képet. A pajtyi recenzióírás közben kilépett a ház elé, aztán csak úgy heccből lelőtte az első arra járó vonatot. Be szép lesz, ha már én is itt fogok tartani! Vonatok itt is jának a faluban, hihi........ :-D
2013. november 8., péntek
fekete téli nap
... lesz máma! :-D
Este elhúzok moziba, az idei SnowFilmFest-re. Összesen 9 kisfilm lesz, köztük tényleg szuperak is... Ááááááá de jó!
Holnap pedig - ha csak nem üt be a világvége, - akkor elmegyünk a boszorkánnyal meg a barátnőjével sétálni egyet a gyadai tanösvényre. A boszorkány teljesen bekattant, amikor mutattam neki neten a helyet, hogyizéééé, végre gyerektúra, nem 20 kilométeres hegymászás szegény törpének, hát még embereket is toborzott!
Meglátjuk hogy alakul, egyenlőre nem fűzök túl nagy reményeket az egészhez, bár az is igaz, hogy a barátnője is túrázós famíliából származik; megjárta a helyi összes felkapott helyet, mint a Rám-szakadék, Holdvilág-árok, Prédikálószék, sőt még a Vaskapu-sziklát is, ahol még mi se voltunk... Ha sikerül egyeztetni a szüleivel & rábólintanak, akkor szuper nap elébe nézünk! Ha nem, akkor is! Csak ne essen az eső!...
Végezetül pedig a címet idéző zenécske, passzol most az extrém hangulatomhoz :-)
Este elhúzok moziba, az idei SnowFilmFest-re. Összesen 9 kisfilm lesz, köztük tényleg szuperak is... Ááááááá de jó!
Holnap pedig - ha csak nem üt be a világvége, - akkor elmegyünk a boszorkánnyal meg a barátnőjével sétálni egyet a gyadai tanösvényre. A boszorkány teljesen bekattant, amikor mutattam neki neten a helyet, hogyizéééé, végre gyerektúra, nem 20 kilométeres hegymászás szegény törpének, hát még embereket is toborzott!
Meglátjuk hogy alakul, egyenlőre nem fűzök túl nagy reményeket az egészhez, bár az is igaz, hogy a barátnője is túrázós famíliából származik; megjárta a helyi összes felkapott helyet, mint a Rám-szakadék, Holdvilág-árok, Prédikálószék, sőt még a Vaskapu-sziklát is, ahol még mi se voltunk... Ha sikerül egyeztetni a szüleivel & rábólintanak, akkor szuper nap elébe nézünk! Ha nem, akkor is!
Végezetül pedig a címet idéző zenécske, passzol most az extrém hangulatomhoz :-)
2013. november 7., csütörtök
több zsák bók
... a mai adag, de nem gond, mert vigyorgok azóta is, mint a tejbetök.
Ott hagytam abba a Black Orchid történetet tavaly novemberben, hogy valószínűleg veszek egyet. Nem mondhatnám,hogy elhamarkodtam volna a dolgot, mert végül az Iron Maiden koncert előtt vettem meg, az pedig idén június végén volt... Szóval eléggé átgondoltam az ügyletet, na! :-D
Azóta már majdnem kifogyasztottam, de mellettem szóljon a tény, hogy kezdetnek csak egy icipici üveggel szerváltam be, és azt is csak mértékkel használtam (amennyiben tudok valamiből is mértéket tartani, hehe). Azon kívül hogy nekem bejön az illata, a környezetem nem volt túlzottan elragadtatva tőle; a vérszopó denevér szerint: "az összes eddigi parfümöd közül ez a legborzasztóbb". Mivel a vérszopó denevér véleményére magasról teszek, fújattam magam rendesen, de nem melóban, hanem alkalmakkor, amikor ki voltam huzintva, ahogy illik.
Azt azért hozzá kell tennem, hogy az átlag férfiak ettől az illattól nem rogynak azonnal térdre, mert nem volt kapás egész a mai jeles napig. Ma viszont jött zsákostul :-DDDDD Így zajlott a beszélegtés kábé:
- Megkérdezhetem mi ez az illat magán?
- Tom Ford.
- Hogy mi?
- Tom Ford tervezte, Black Orchid a neve egész pontosan.
Ekkor némi gondolkodás következett, szinte láttam, ahogy az úriember fejében zakatolnak a kerekek.
- Sosem hallottam még róla. Valami exkluzív dolog lehet, igaz?
- Hááááát, úgy is mondhatjuk.
- Fantasztikusan bódító.
Itt kellemes mosoly következett a részemről:
- Köszönöm.
- Tudja kedves, nem akarok tolakodó lenni, igen ritkán szoktam a nők illatát dícsérni, mert az olyan snassz dolog. Szerintem háromféle parfüm létezik: a büdös, amit nem dícsérek meg. A virágillat, ami olyan átlagos, szintén nem dícsérem meg, mert minek. És az ilyen különlegesek. Ez pedig annyira különleges, hogy most muszáj volt szóvá tennem.
- Köszönöm. Igazán kedves öntől.
A következő adag bókot nem írom le, mert egy egészen hétköznapi szokásos ömlengés volt egy hatvanac vén kéjenctől, amivel nem nagyon tudok mit kezdeni, de az előző vérbeli úriember után nagyon jól feldobott. Még az is megfordult a fejemben, hogy úgyis a végét járja a parfüm, tán vennem kéne egy következő üvegecskével. Végülis nem vagyok tömegtermék (vagyis inkább nem akarnék az lenni.) Na nem?
Ott hagytam abba a Black Orchid történetet tavaly novemberben, hogy valószínűleg veszek egyet. Nem mondhatnám,hogy elhamarkodtam volna a dolgot, mert végül az Iron Maiden koncert előtt vettem meg, az pedig idén június végén volt... Szóval eléggé átgondoltam az ügyletet, na! :-D
Azóta már majdnem kifogyasztottam, de mellettem szóljon a tény, hogy kezdetnek csak egy icipici üveggel szerváltam be, és azt is csak mértékkel használtam (amennyiben tudok valamiből is mértéket tartani, hehe). Azon kívül hogy nekem bejön az illata, a környezetem nem volt túlzottan elragadtatva tőle; a vérszopó denevér szerint: "az összes eddigi parfümöd közül ez a legborzasztóbb". Mivel a vérszopó denevér véleményére magasról teszek, fújattam magam rendesen, de nem melóban, hanem alkalmakkor, amikor ki voltam huzintva, ahogy illik.
Azt azért hozzá kell tennem, hogy az átlag férfiak ettől az illattól nem rogynak azonnal térdre, mert nem volt kapás egész a mai jeles napig. Ma viszont jött zsákostul :-DDDDD Így zajlott a beszélegtés kábé:
- Megkérdezhetem mi ez az illat magán?
- Tom Ford.
- Hogy mi?
- Tom Ford tervezte, Black Orchid a neve egész pontosan.
Ekkor némi gondolkodás következett, szinte láttam, ahogy az úriember fejében zakatolnak a kerekek.
- Sosem hallottam még róla. Valami exkluzív dolog lehet, igaz?
- Hááááát, úgy is mondhatjuk.
- Fantasztikusan bódító.
Itt kellemes mosoly következett a részemről:
- Köszönöm.
- Tudja kedves, nem akarok tolakodó lenni, igen ritkán szoktam a nők illatát dícsérni, mert az olyan snassz dolog. Szerintem háromféle parfüm létezik: a büdös, amit nem dícsérek meg. A virágillat, ami olyan átlagos, szintén nem dícsérem meg, mert minek. És az ilyen különlegesek. Ez pedig annyira különleges, hogy most muszáj volt szóvá tennem.
- Köszönöm. Igazán kedves öntől.
A következő adag bókot nem írom le, mert egy egészen hétköznapi szokásos ömlengés volt egy hatvanac vén kéjenctől, amivel nem nagyon tudok mit kezdeni, de az előző vérbeli úriember után nagyon jól feldobott. Még az is megfordult a fejemben, hogy úgyis a végét járja a parfüm, tán vennem kéne egy következő üvegecskével. Végülis nem vagyok tömegtermék (vagyis inkább nem akarnék az lenni.) Na nem?
2013. november 5., kedd
több mint egy hét
... telt el azóta az átok óraátállítás óta, de még csak most találtam magamra.
De basszus! Annyira megborul a belső egyensúlyom, hogy az őrület! Nem bírok elaludni, azután meg állandóan felriadok, a plusz egy óra vasárnapi alvás helyett (amivel az egész ügyletet állandóan reklámozzák) nagyjából mínusz 4 óránál tartok naponta, és mindezt egy teljes héten keresztül... :-( Ehh. Gyűlölöm az egészet!
Ezt a gyászos komor időt meg a végtelenül hosszú estéket meg pláne. Édesjókaporszakállú! Legyen már meg a téli napforduló, az legalább valami reményt ad, hogy nincs sok hátra a sötétségből, vagy mittudomén.
De basszus! Annyira megborul a belső egyensúlyom, hogy az őrület! Nem bírok elaludni, azután meg állandóan felriadok, a plusz egy óra vasárnapi alvás helyett (amivel az egész ügyletet állandóan reklámozzák) nagyjából mínusz 4 óránál tartok naponta, és mindezt egy teljes héten keresztül... :-( Ehh. Gyűlölöm az egészet!
Ezt a gyászos komor időt meg a végtelenül hosszú estéket meg pláne. Édesjókaporszakállú! Legyen már meg a téli napforduló, az legalább valami reményt ad, hogy nincs sok hátra a sötétségből, vagy mittudomén.
Amúgy meg, az előző Sepulturával megtámogatott bejegyzésemet lecenzúrázta a google. Hogy ott szakadnának meg ahol csak vannak! Olyan szinten eltűnt mindenhonnan, hogy egyszerűen nincs sehol. Nem tudom mi a bajuk a Sepulturával, a marháknak! :-D Nem szeretik a jóféle metált, ezek szerint!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)