Van ám ennek a túrának egy varázsereje, nem hiába lelkendeznek annyian annyiszor miatta. Hihi. Muszáj nekem is beállni a rajongók sorába, na tessék!
Pedig elég döcögősen indult az egész. Valahogy nem bírtuk megtalálni a ritmust, hát kínunkban veszekedtünk a nasságos úrral. Pl. olyasmin, hogy minekiszolmánmegin - merszomjasvagyokwazze - ezt a virágot már másodszor fényképezed - na és, mindjárt még 10x lefényképezem - ésígytovább. Szóval a csúcs negyedéig simán szívtuk egymás vérét (leginkább a nasságos úr az enyémet, de hát nem hagyom magam, a jogaimat meg kell védeni vagy mifene!) azután végre elkaptuk a fonalat & szerintem száguldottunk felfelé.
Nem tudom milyen időt jelez a tábla, de annál kábé fél órával hamarabb értünk fel, pedig reggeliztünk, fényképeztünk & eleget pihentünk közben. Le sem előztek sokan, pedig a csúcs alatt, a biztosított résznél a folyosóban addigra elég jól összeverődött a nép mire odakerültünk. Okés, a felfelé futó keményfiúkkal nem is akartunk versenyezni, mert azok nem egyszerű gyerekek. A 7 fokban rövidgatyában, póló nélkül, fejkendőben, bazi nagy bakancsban, kamásliban száguldottak felfele, öröm volt nézni őket :-)))))) Legalábbis nekem. Nem tehetek róla, hogy lázba hoznak az izmos meztelen férfitestek, na, 7 fok & szemergő eső ide vagy oda... :-DDD
Szóval nem írtak baromságot, akik azt állították, hogy az ilyen látvány errefelé mindennapos.
Odafönn a körpanorámából nem sok jutott, mert a hatalmas felhők mindent eltakartak. Néha egy-egy pillanatig kitisztult, de a lélegzetelállító látványból csak a körvonalak látszódtak olyankor is. Ez legyen a legnagyobb bajunk, na!
Azt azért gondoltuk, hogy a bazi nagy emelkedést majd lefelé szívjuk meg, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Pár méter után a térdem bemondta az unalmast, valami rettentő módon begörcsölt a jobb lábam külső oldalánál, és elkezdett nem hajlani. Ehhhhhh. Ezt azért orvosoltam rögtön két Cataflammal és fél óra pihenővel, azután jobb lett, de esküszöm mindenre, hogy felfelé menni könnyebb volt & kevesebb ideig tartott, mint lefelé :-D Ehhhhhh.
Amikor aztán végre leértünk, nem győztünk csodálkozni azon, hogy milyen gyorsan & milyen flottul megcsináltuk. Őrület! Legközelebb a Velky Rozsutec következik, mert az se magasabb ettől, és ezután a túra után arra jutottunk, hogy simán elvállalunk 2000 méterig bármit :-))) Szuper ügy!
ahhoz képest, hogy tegnap a hegyet nem is láttuk a felhőktől, ma reggelre megint ott pompázott a helyén, hát útban hazafelé azért jól lefényképeztük emléknek :-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése