sok minden

... történt mostanában, hirtelenjében gondolkodnom kell, mi minden.
Például:

• Sikeresen túléltük a rokonlátogatásokat & hőséget.
• Nem kellett a rokonokkal strandolnom (ez külön öröm, mert úgy volt hogy kell, yay)
• A vérszopó denevér többször is felcseszte az agyam melóban, legutóbb a cukrozott üdítőkkel kapcsolatban. De könyörgöm, mijabúbánat köze van hozzá, hogy iszok-e én Kofolát vagy nem??? Ehhh. Ezen nagyon kibuktam, olyannyira, hogy így, több nap elteltével sem felejtettem el a dolgot.
• Volt egy kalandos kiruccanásom az erdőbe, FTF találtattal egybekötve. Királyság. Közben nem kellett utat vágnom magam előtt, mert valaki már eszkábált egy tűrhető ösvényt a nyakig benőtt turistaút kezdeténél, pedig abszolút felkészülten indultam útnak: vittem metszőollót, az öreg túrabotot és a legnagyobb flakon szúnygriasztót :-D Nagyon tudok!
• Voltam a Rám-szakadékban is, mán megint, a tiroli barátnőmmel, de megjártuk hamar. Teljesen hülyementes volt a terep így hétköznap & hőségben, szóval élvezhető kis kirándulás volt. A barátnőm se fikázta, pedig tőle kitellett volna :-D
• Programoztam a Firefoxot az about:config-on keresztül :-DDDDD Sikerült is, pont olyan lett amilyet elterveztem. Csillagos ötös a legújabb teljesítményemért, megérdemlem!
• És végezetül, de nem utolsó sorban: foglaltunk egy nyaralást Kalymnosra! Holnap kiderül, szabad-e még vagy már nem! Álomhely jelenleg, mert már kezdett elegünk lenni a felkapott turistaparadicsomokból, meg a lehúzós, elkurvult bennszülöttekből. Nomármost Kalymnost kifejezetten az embergyűlölőknek ajánlják, akik nem vágynak nagy tömegre & élénk társasági életre :-D Szóval nekünk! Amúgy meg pont olyan vadregényes mesehely, amit mi nagyon bírunk, szóval majd meglátjuk, mi lesz belőle. Egyenlőre még nem élem bele magam, de azért beszúrok egy kis képecskét, ja:

jól megjártuk

... a Velky Chocot, áááááááá!
Van ám ennek a túrának egy varázsereje, nem hiába lelkendeznek annyian annyiszor miatta. Hihi. Muszáj nekem is beállni a rajongók sorába, na tessék!

Pedig elég döcögősen indult az egész. Valahogy nem bírtuk megtalálni a ritmust, hát kínunkban veszekedtünk a nasságos úrral. Pl. olyasmin, hogy minekiszolmánmegin - merszomjasvagyokwazze - ezt a virágot már másodszor fényképezed - na és, mindjárt még 10x lefényképezem - ésígytovább. Szóval a csúcs negyedéig simán szívtuk egymás vérét (leginkább a nasságos úr az enyémet, de hát nem hagyom magam, a jogaimat meg kell védeni vagy mifene!) azután végre elkaptuk a fonalat & szerintem száguldottunk felfelé.
Nem tudom milyen időt jelez a tábla, de annál kábé fél órával hamarabb értünk fel, pedig reggeliztünk, fényképeztünk & eleget pihentünk közben. Le sem előztek sokan, pedig a csúcs alatt, a biztosított résznél a folyosóban addigra elég jól összeverődött a nép mire odakerültünk. Okés, a felfelé futó keményfiúkkal nem is akartunk versenyezni, mert azok nem egyszerű gyerekek. A 7 fokban rövidgatyában, póló nélkül, fejkendőben, bazi nagy bakancsban, kamásliban száguldottak felfele, öröm volt nézni őket :-)))))) Legalábbis nekem. Nem tehetek róla, hogy lázba hoznak az izmos meztelen férfitestek, na, 7 fok & szemergő eső ide vagy oda... :-DDD
Szóval nem írtak baromságot, akik azt állították, hogy az ilyen látvány errefelé mindennapos.

Odafönn a körpanorámából nem sok jutott, mert a hatalmas felhők mindent eltakartak. Néha egy-egy pillanatig kitisztult, de a lélegzetelállító látványból csak a körvonalak látszódtak olyankor is. Ez legyen a legnagyobb bajunk, na!

Azt azért gondoltuk, hogy a bazi nagy emelkedést majd lefelé szívjuk meg, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Pár méter után a térdem bemondta az unalmast, valami rettentő módon begörcsölt a jobb lábam külső oldalánál, és elkezdett nem hajlani. Ehhhhhh. Ezt azért orvosoltam rögtön két Cataflammal és fél óra pihenővel, azután jobb lett, de esküszöm mindenre, hogy felfelé menni könnyebb volt & kevesebb ideig tartott, mint lefelé :-D Ehhhhhh.

Amikor aztán végre leértünk, nem győztünk csodálkozni azon, hogy milyen gyorsan & milyen flottul megcsináltuk. Őrület! Legközelebb a Velky Rozsutec következik, mert az se magasabb ettől, és ezután a túra után arra jutottunk, hogy simán elvállalunk 2000 méterig bármit :-))) Szuper ügy!

ahhoz képest, hogy tegnap a hegyet nem is láttuk a felhőktől, ma reggelre megint ott pompázott a helyén, hát útban hazafelé azért jól lefényképeztük emléknek :-))

igazi nyár

... van most, miből kifolyólag nem ültem egyetlen percig se idehaza a seggemen; ellenben voltunk a bp.-i állatkertben, Visegrádon bobozni és a Dorogon fürdeni, holnap pedig elhúzunk megmászni a Velky Chocot.
Ez egy igazából kultikusnak tartott túra, mert nem egyszerű ahogy 5 km alatt emelkedik 1000 métert az ösvény :-) Állítólag ide járnak a nehézfiúk a kondijukat lemérni - nyilván a célnak tökéletesen megfelel. Mi nem pont kondit mérni & sebességi rekordot dönteni megyünk, hanem csak úgy, gyönyörködni a körpanorámában, ha lesz mód ilyesmire.
Alig várom hogy odafönn vigyorogjak a tetején, 1611 méter magasban :-D

A Velky Choc egy megvalósult álom lesz ám, mert annyiszor de annyiszor szemeztünk vele Lengyelországba vagy a Magas-Tátrába menet, hogy össze se tudnám számolni. Szóval most újból csomagolás, holnap meló után pedig irány Rózsahegy. Képek majd ha ráérek, ami mostanában nem túl valószínű. Hihi.

A barbárok

... eredetileg Terry Jones dokusorozatának címe, amit nagy élvezettel néztem végig annak idején. Aki nem tudná, az említett úriember a Monty Pythonból való, és Brian mamájaként igazán felejthetetlen... Hihi :-DDDDD
Szóval mióta láttam ezt a sorozatot (nem a Monty Pythont, hanem Terry Jonesét, aki komoly narrátorként is alapjáraton lökött), azóta készültem a Teutoburgi erdőbe ill. Arminius emlékművéhez. Szal most, hogy nagy Germániában kalandoztunk, ki nem hagytam volna egyiket sem. Főleg így, hogy alig 200 km-re laktunk az inkriminált erdőtől. Óóóóóóó.

A teutoborgi erdő egyszerűen varázslatos. Még fára szegezett hullák nélkül is. (Aki nem értené, miért voltak a fákon mumifikálódott római tetemek, nyugodtan használja a google-t. Pl. a teutoburgi csata címszóra elég jó találatokat fog kapni, :-p)

Szal túráztunk itt egy kellemeset, közben felmásztunk az Externsteinere is. Ez egy pogány áldozati hely, vagy valami nagyon hasonló - elvarázsolt pogány hely gyűjteményem legújabb becses tagja.

Végezetül pedig az Arminius emlékmű se maradhatatott ki:

Mindezek után pedig az abszolút fénypontja következett a Germániában eltöltött hétnek! A wolfsburgi autómúzeumban láttam Veyront!!!!!!!!! Óttejóég! 

Ennyi történt mostanában. Még emésztem a dolgokat, és még egy darabig emészteni is fogom, de úgy fel vagyok villanyozva jelenleg, hogy 200 W teljesítménnyel világítok éjjel-nappal! :-))))))))))