edzésben

Eléggé elhanyagoltam a héten a memoárjaim írását, hehe, pedig történtek (hajmeresztő) dolgok is, szokás szerint :-)

• Először is, élveztük a hó örömeit. Voltam a kutyával két nagyobb sétán, az egyik több mint 10 km-re sikeredett térdig érő hóban... Valami fantasztikus volt! Nekem legalábbis. Hogy a bolhásnak mennyire, azt nem tudom, jött szépen lábnál, hunyorogva, nem rohangált, nem is szaglászott szanaszerte, szal nem lehetek egész biztos abban, hogy tényleg jól esett-e neki is... Mindegy, mert fütyülök rá!
• Építettünk iglut az udvaron. Jaj nagyon állati lett!
• Voltunk fürdeni, szintén a szakadó hóban, a kinti medencében. Olyan volt az egész, mint egy akupunktúra, mert ahogy estek ránk a hópelyhek, mintha tűvel szurkáltak volna. A mini-vasember megkérdezte: anyaaaa, kimehetek egyet ugrálni a hóba? Hügye vagy te lyányom, hát menjél ha akarsz.  Ekkor a boszorkány kipattant a forró vízből, bele a hóba, vihorászott ott egy cseppet, majd visszaugrott a medencébe. Többen figyelték szájttva a produkciót. Ezután jött a nasságos úr, majd még egy pasas, szóval ragályos volt a dolog, akárhogy is szemlélem a dógokat. Én nem mentem, mert jól esett a forró víz az előző több mint 10 km séta után... :-)
• Viszont driftelni is voltam. Ajajajajaj, demarhajó volt! A driftnek voltak szemtanúi is, két kamionsofőr, akik éppen a parkolón pihengettek, na ők is vigyorogva nézték az eseményeket. Nem tudom mennyire láttak be a lesötétített ótóba, hogy ki vezet, szerintem semennyire... :-D Szal nem gondolták azt se, hogy békés, boldog, lassacskán középkorú családanya kapott éppen ihletet egy kis kéziféknyújtásra... 
• A hét bókja az volt, hogy olyan az illatom, akár a frissen sült kürtős kalácsnak. Némi melankóliával hozzátettem, hogy ja, a testalkatom is olyan! Nem is csodálkoztam a reakción, ami a szokásos volt: tehügyevagy. Jaj. Miért mondja mindig mindenki ezt, hát nem tudom! :-DDDDD
• Az év sztorija pedig a riasztós akció volt, amit nem fogok itt részletesen kifejteni, mert nem annyira publikus, de amúgy meg haláli vicces, hogy ennyire béna vagyok. Szegény securitys gyerek olyan arcot vágott, hogy még egy hét után is ezen szakadok!! :-DDDDD
• Vasárnap majdnem elmentük a tévétoronyhoz, azután meg mégsem. Komolyan mondom, ez a tévétorony már kísérteni fog, mint azelőtt a Nagy-Galla, hogy itt van a ház mögött, nagyjából rálátunk, aztán soha nem mászunk fel oda... Jááááááj.
• A horvát húsvéti kiruccanásra pedig azt mondta a barátnőm, hogy ez határozottan nem hügye ötlet (szerintem ő volt az egyetlen, aki ezen a héten nem titulált lököttnek) aztán hogy jöhet-e. Mondam ja, nyugodtan! :-))