2013. január 14., hétfő

a mai adag

... 15 km volt, a mesés, havas erdőben.
Igaz, én azt állítottam hogy 8 km lehetett, de a nasságos úr kötötte az ebet a karóhoz, hogy megvolt biza 10 is :-D Végén lemértem a térképen merrefele kavirnyáztunk, és kitört a családi örömünnep a 15 km-s eredmény hallatán...
Szal marha jó volt. A vadászháznál sütöttünk szalonnát, mert ugye élni tudni kell, megittunk egy csomó páleszt és mézbort, találkoztunk ismerősökkel, akik csatlakoztak hozzánk, mert ők csak úgy céltalanul lófráltak az erdőben, nem volt konkrét céljuk, mint nekünk a vadászház...

A végére mindenki kidőlt. Leginkább én. Basszus a térdem megint elkezdett szarakodni, csak úgy egyszerűen megfájdult a semmiből. Amíg még úton voltunk, nem volt akkora gond, mint mikor hazaértünk & megpihent. Na, azóta többet nem hajlik hátrafelébe. Ekkor jött a gumifásli, kobraméregkrém, kis káromkodás & a jövőbeli prognózisok, hogy csak lesz majd valahogy...
Igazándiból jó lenne, ha holnapra meggyógyulna, mert 4 áru melóban, enyém a raktár is, szal szükségem lesz rá ahogy így szemlélem a dógot. 
A kutya is döglik a kosarában azóta, nem hinném hogy kidugta volna az orrát mióta hazaértünk. Olyan édesen jött mellettünk, figyelt, szót fogadott, hogy az ismerősök meg is jegyezték, micsoda jólnevelt kutyus ez. Höhö. Bezzeg ha látnák amikor épp nem jólnevelt hanem randalírozik, duzzog & hisztizik, akkor nem jutnának elhamarkodott következtetésekre! :-D
Amúgy szép teljesítmény volt ez a bolhástól, főleg ha figyelembe vesszük a sógorék nevelési elveit, miszerint a kutya nem mehet ki az utcára se, mert megfázik. Voltunk náluk újévet köszönteni, na végem lett, amikor a kutya odajött az ajtóba szájat tátani, hogyizééé, vendégek jöttek, végre történik valami, aztán meg rászóltak hogy menjen az ajtóból MERT MEGFÁZIK. Jajistenem.
Mukival nincs ilyen gond, vigyorogva jön mellettünk akárhová megyünk éppen, max. utána alszik egy napot.

A boszorkány is el volt ragadtatva, még akkor is nagy piros foltok voltak az arcán a fagytól, amikor este elment aludni. Agyonpuszilgattam, mert olyan édesen nézett ki, mint a rajzfilmekben az életerős kislányok. Állatügyileg mindössze egy szarvastehenet láttunk, távcsővel mert elég messze volt. Igaz, vagy negyed órán keresztül legelészett, megleshettük alaposan.
Szal ennyi történt a mai jeles napon.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése