a pehely kabát esete

Ez is egy tipikusan olyan vásárlás volt, amikor nem gondoltam át kétszer hogy mit csinálok :-D

Szóval kellett egy télikabát, mert amit az előző 4 évben hordtam, már elég viseletes állapotba került. Addig agyaltam rajta, míg nem nyertem egy FB-s játékon ajándékkupont, ááááá! Szóval szuper ügy, gyorsan választottam egy méregdrága pehely kabátot botrányosan olcsón, mert a kupont ugye beszámították a drágák.
Meg is jött a kabát. Tökéletes volt minden szempontból: a fazonja, a színe, és imádtam hogy annyira puha plusz meleg. Minden tökéletes volt addig a pillanatig, míg fel nem tettem magamban a kérdést: hogy fogom én ezt kimosni, ha arra kerül a sor?!
Gyorsan felhívtam a tesómat, mert emlékeim szerint neki is volt ilyen kabátja. Azt mondta, hogy ő tisztítóba hordta, de addig tisztíttatta, míg nem eltűnt belőle a toll, szal már rég nem hordja. Ehh mondom ezt akkor jól beválasztottam, basszus!

Ez még a "tél" (muszáj idézőjelbe tennem, mert ez a gyalázatos időjárás mindre hasonlít, csak télre nem) elején történt. Azóta rettegtem a pillanattól, hogy el fog jönni a mosás ideje, mi lesz akkor?!

A tisztítót a tesóm tapasztalatai után kizártam a megoldások közül, akkor marad a mosás. Kutakodtam egy csomót az interneten, hogy kéne nekikezdeni, de mindenféle gyanús találatokat kaptam csak. Végül aztán egy kanadai oldalon megtaláltam a tutit. Gondoltam magamban, amilyen bazi hideg van arrafele, már csak értenek hozzá :-D
Nos, a kanadaiak szerint kell néhány dolog a kabátmosáshoz: mindenképpen szárítós mosógép, különben nem szárad át a toll. Azután 3 darab teniszlabda, 1 pár vászon tornacipő vagy strandpapucs és 5 darab zokni. Öblítő nem kell, mert attól összetapad a toll. Az utasítás szerint a labdákat és cipőket be kell csomagolni a zoknikba, berakni a mosógépbe, mellé a kabátot, és folyékony mosószerrel 30 fokon kimosni.

A dolog elég simán ment. Teniszlabdából csak egy akadt idehaza, a blöki játékai között, nos azt behoztam az udvarból. Agyaltam, mivel lehetne helyettesíteni a maradék kettőt, aztán jött is a megoldás magától: hát aprópénzzel! :-DDDDD Ekkor aztán becsomagoltam egy marék forintot az egyik zokniba, egy marék eurót meg a másikba, de elég keménynek tűnt; féltem hogy kiüti a mosógépen az üveget... Plusz egy pár marha vastag sízokni az apróra sokat javított a helyzeten, maga lett a tökély. A nyári vászoncipőkre is ráfért egy gyenge 30 fokos mosás, a szárítós mosógép adott volt (bár tényleg ritkán használom a szárító programokat) hát kezdődhetett a móka.

A kabát a mosás után vizesen gyalázatos állapotban volt. Mint egy bevásárlótáska. Elszörnyedtem amikor megláttam az eredményt. Ááááááááá! Gondoltam a szárítás majd csak helyrepofozza valahogy. A kanadaiak azt írták, hogy a legmagasabb hőfokon kell szárítani, és fél óránként kivenni ellenőrizni, plusz a tollat a helyére igazítani ha szükséges. A kabát címkéjén azonban az állt, hogy alacsony hőfokon lehet csak szárítani... Hát akkor alacsony fokkal kezdtem. Fél óra után a kabát épp úgy nézett ki ahogy vizesen: mint egy darab cafat, és maradt pont olyan vizes. Wááááá. Totál pánikba estem, hogy ezt most jól elintéztem. Átprogramoztam a gépet magas hőfokra, aztán kezdtem elölről az egészet. Így már okés lett. Eltelt még egy fél óra, és a toll kezdett felrázódni benne. Kivettem, megnéztem, a nagyobb darabokat szétnyomkodtam, újabb fél óra szárítás... Ekkor már csak alig volt nedves, a nagyobb csomók is eltűntek, pár kissebb maradt, azokat újból szétnyomkodtam, visszatettem még negyed órára. Ezután újabb ellenőrzés: a kabátnak kezdett kabát formája lenni, de még mindig nedves volt. Plusz negyed óra. A kabát ekkor már olyan volt mint új korában, maradt még talán 2 kisebb csomó benne, a hónaljánál, ahol nem érte a nagy zutykolás, na azokat is szátnyomtam, és szárítottam még negyed órát.

A végeredmény lenyűgöző! Totál olyan, mint volt, csak most tiszta és illatos! Óóóó hát nagyon tudok! Az igaz, hogy elment miatta egy fél nap az életemből, de teljesen elégedett vagyok az eredménnyel!!

nem csinálok semmit

... meg nem is írok ide, de nincs is mit.
A kedvem olyan mint ez a szar idő: komor & szürke. Legalább a Nap sütne, hogy mesés képeket lőhetnék, na de nem!...
Fényképezek így is eleget, délutánonként, kutyasétáltatással egybekötve, csak hát hiányoznak a mesés fények :-(

Az ördögi masinával kezdünk nagyon összehaverkodni. Azért komoly biztonságérzetet jelent, ha tudom hogy a hiba csakis bennem van! :-D Született azért pár képecske, a falu különböző végeiről, mert hát a kutyasétáltatás terén hihetetlenül kreatív vagyok ám! :-DDDDD

Pl ez itt a legújabb, a totál kiszáradt Duna mederből. Mondjuk nem értem hogy járnak a hajók még mindig, tán keréken, de lényeg hogy a parttól a harmadik szigetig be lehet menni száraz lábbal (ahol ezelőtt még sose jártam) visszafelé pedig a legszélső szigetről is száraz lábbal jöttünk a majdnem teljesen kiszáradt holtágon keresztül. Ehh. A többi kép is csudijó lett volna, ha nincs ez a gyászos idő :-( Na mindegy, ide még visszamegyek.

Aztán van mesés naplementés is, a falu másik végéről, a Garam partról (ekkor egyszer sütött a Nap, ha minden igaz):

És még egy, ugyanebből a kutyasétáltatós ügyletből:

 

Aztán a falunak van még egy vége, az első holtág fele, na ott lőttem vadkacsát :-D

A kedvenc blökisétáltatós helyemen, a panelúton fényképeztem rettentő sokat, de onnan nincs egy valamire való kép se egyenlőre. Nos itt tartunk.

PS: A pizzám fenséges lett, nem hoztam szégyent a részeges Giovanni ősapámra :-D Azóta - saját ügyességem felbuzdulva - sütöttem grissinit is, szintén tökéletes eredménnyel.

 

a vér

... nem válik vízzé, na nem?! :-D

Ma van a napja ugyanis, hogy pizzát fogok sütni. Házilag. Kissé izgatott vagyok, mivel életemben egyszer kezdtem neki valami kelt tésztának, nem sikerült, kihagyítottam a francba aztán jóvan. Igaz hogy ez már legalább 15 éve történt, de mindig is amondó voltam, ami nem megy, azt nem kell erőltetni! :-D
Most viszont - az olasz felmenőimre való tekintettel -, nekiállok pizzát sütni. Hát majd meglátjuk mi lesz ebből. Nagy reményeket nem táplálok, és ha tényleg nem megy, akkor nem fogom erőltetni az elkövetkező 15 évben se...
Te hügyegyerek! :-DDDDD

Témába vágóan (és hangulathoz illően) pedig következzen egy nagy drámai heavy metál kellemes kis olasz zenécske, stílszerű címmel!

piszok egy időjárás

... van errefele mostanában! Jajajajaj.
Emiatt aztán (és semmi más miatt) nem voltunk síelni semerre, sétálni is alig, túrázni meg csak tegnap először.

Sétálási vonalon, az egyik elfogadhatóan kellemes délutánon megkaptam a bolhást, aztán elballagtunk az első holtághoz. Marha jó amúgy, mert leginkább intuitíven, de találtam egy sokkalta rövidebb útvonalat. Mondjuk ez se olyan nagyon rövid, és még azt se mondhatnám hogy kevésbé forgalmas, mert találkoztam 3 futóval útközben. A holtágnál elkezdtem tesztelni az ördögi masinát, mire képes valójában, és a majdnem 100 hattyús kép között lett egy elfogadható is. Ezitten:

A túra megszervezése azért már bonyolultabb volt. Szerencsére itt van nekünk a nasságos úr, aki rábaszott rácsapott az asztalra és kijelentette: hétfőn megyünk! Leszarom letojom milyen idő lesz! Szóval akkor hétfőn mentünk, lényegtelen milyen időben :-)
Az útvonalat én találtam ki, mert a mútkori kavirnyázás közben találtunk egy rejtélyesen felújított makadám utat, az erdő közepén, aztán kíváncsi voltam mint a barom hová vezethet. Szóval akkor menjünk el megnézni. A visszautat apám biztosította, aszonta eljön értünk bárhol is lyukadunk ki :-) Nagyon helyes, mert a betervezett erdei séta nagyjából 20 km volt; lemértem itthon a google maps-en, aztán nem hiányzott még plusz tizenakármennyi aszfalton hazafele... :-)

Az erdő reggel totál ködös volt: néhol az igazán szép fajta, néhol meg az abszolút félelmetes:

és ami ettől is borzasztóbb: brutálisan sáros.

Hát az esőre meg a nedves időjárásra nem lehet panaszunk mostanában, az is biztos! :-D

Dél tájon végül kitisztult, pont mire elértük a rejtélyes makadámút kezdetét. Akkor aztán gyújtottunk tüzet az abszolút elázott faágakból (mert velünk nem csesznek ki, vittünk nem csak szalonnát & kolbászt, hanem újságpapírt és gyújtófolyadékot is, höhö) és megsütöttük az ebédet, ahogy illik:

A melegbüfé után neki kellett vetkőzni, mert igaz hogy épp lefele indultunk, de a 12 fok nem éppen egy kemény téli érték... Az erdő mesés volt, és a makadámúton már elég jól betájoltuk magunkat, vajon hol fogunk kilyukadni. Az út csudijó, csak nincs befejezve. Ugyan miért is lenne??? Pont két kilométerrel a falu előtt újból átment sártengerbe... Ehhhhhh... Mondjuk nem értem, ha valaki ennyit költött rá, akkor miért nem csinálta meg végig, egészen a falu széléig? Gondolom az alap koncepció az volt, hogy ebből a faluból - ami az árvizek alatt mindig el van vágva a külvilágtól - ki lehessen jutni az erdőn keresztül ha valami gubanc van, na de így, befejezetlenül nem sok esély van erre. Max. bejutni lehet, gyalogosan mint mi, vagy desszantosoknak, akiket ledobnak helikopterből, hehe.

Végül 3 után értünk ki az erdőből, még mindig ragyogó napsütésben.

A fényképezőgéppel határozottan összehaverkodtunk, leszámítva azt az aprócska tényt, hogy rendszeresen elfelejtem átkapcsolni az autofókuszt makroról normálra. Oda kell figyelnem, na :-(
A legjobb makros képek pedig így a végére:

Nos ennyi volt a tegnapi évnyitó, átmozgató kis túra. Nagyon jól esett! Nagyjából 20 km-vel zártunk, szóval abszolút elégedett vagyok. Na de most komolyan, essen mán a hó & lehessen síelni végre basszus!