a nyenyecek

A nyenyecek nem semmi népség! :-))
A múlt héten valamikor láttam róluk egy dokumentumfilmet, azután meg naná hogy nyenyec akartam lenni rögtön!

A nyenyecek az észak-szibériai tundrán éldegélnek, békés, boldog, stresszmentes nomád életet. Ahogy a dokumentumfilmből kiderült, a napjaik nagy részét a sátor előtt üldögélve töltik, ahol figyelmesen nézik a rénszarvasokat meg a jégmezőt. Nagyjából ennyi :-DDDDD Az, hogy nem valami szószátyár, idegbeteg bagázs, szintén kiderült a filmből.
Elkóborolt a csordából vagy 30 rénszarvas, amit a nyenyec ember észrevett. Mondta is az asszonynak, hogy most mán meg kéne keresni a rénszarvasokat - a gyereknek. A gyerek ránézésre 8 éves lehetett, minden esetre a boszorkánytól nem sokkal több. Mondta az asszony, hogy ám legyen, keresse meg a gyerek a szarvasokat.
Felöltöztették a kiskölyköt talpig bundába (nem egyszerű a nyenyec divat, bokáig érő bundáik vannak, aminek szerintem komoly hasznát veszik, de ezt még majd részletezem.) Kapott a kiskölök egy rénszarvasszánt, egy kutyát, egy bicskát meg egy szatyor kaját, aztán mehetett ki a tundrába. Mondjuk nem kellett attól tartaniuk, hogy esetleg elgázolják, kirabolják vagy molesztálják a gyereket, na! :-DDDDD
Ment a szegény kölök a jégmezőn, kereste a szarvasokat. Egyszer csak gyött egy bazi nagy hóvihar, de akkora, hogy a szán elé fogott szarvasokat se lehetett mán látni. Engem a tévé előtt azért elkapott a félsz, hogy a stábban csak van annyi emberség, hogy nem hagyják a gyereket halálra fagyni. Ekkor aszongya a kisgyerek: Én már kezdek fázni. Erre a narrátor: -52 fok van éppen!
:-DDDDD
Na, elmúlt a hóvihar, másnap megtalálta a szarvasokat. A kutya összeterelte őket, indulhattak hazafelé. Nem laktak olyan messze, alig két nap járóföldre. Natejóég.
Ezalatt a nyenyec asszony meg a nyenyec ember ültek kinn a sátor előtt a kis sámlin, nézték a hóvihart.
Aszongya a nyenyec asszony az embernek:
- Nem kellett volna egyedül elengedni, kisgyerek még.
Erre az ember:
- Meg kell neki tanulnia. Nem is kicsi annyira.
Azután ültek tovább.
Végezetül négy nap alatt megjött a gyerek, szarvasostul. Az asszony meg az ember ültek tovább a sámlin, rá se rántottak. Aszongya az apa:
- Nem fáztál?
Erre a gyerek:
- Egy kicsit fáztam.
Aszongya az anya:
- Akkor gyere be enni valami meleget.
Ezzel bevonultak a sátorba. Mondja az anya:
- Ülj oda a férfiak közé, mert most mán férfi lettél.
És el volt intézve a dolog.

Kicsivel később aszongyák, hogy most mán ideje indulni, mert kezd melegedni (a -52 fok után a -30 is dögmeleg lehet, na, mintha 0 fok után +22 lenne, hát nem? :-DDDDD) és hogy most mán északra kell menniük, mert a szarvasok rosszul viselik a meleget. Ezzel összepakoltak aztán irány észak.
Mondjuk a csomagolás se volt egyszerű, mert két ember cipelt ki egy bazi nagy bundacsomót a sátorból, aztán felkötözték a szánra. Mondják, hogy erre nagyon kell vigyázni, mert ebben van a kisbaba. Azt hittem kifordulok a fotelből minnyá :-DDDDD
Ráközelít a kamera a szőrcsomróra, aztán jééé, tényleg ott a kisbaba, szépen becsomagolva, pontosan az orra hegye látszott ki a sok szőr közül :-DDDDD
Aszongyák: útban északra megállnak még valami itatónál, mert ott kell találkozniuk az asszony testvérével a nemtomhányadik újholdkor. Oda is érnek szépen, vagy egy hét alatt, na mán ott a testvér, ül a sámlin a sátor előtt. Meggyön a pereputty a sok szarvassal, erre aszongya a báty:
- Én mán itt vagyok tegnaptól.
Na ennél a résznél már hangosan vihogtam, hogy még egy ilyen szűkszavú népség nincsen! Azután énekeltek reggelig, megbeszélték hányadik újholdkor hol találkoznak, aztán az egyik erre, a másik meg arra. Tökjó volt.

Mondom én mindig, hogy csak mi drámázunk, agyalunk & stresszelünk mindenféle szarság miatt! Jobb a nyenyeceknek, akárhogy is nézem a dógot.

egy kis szabadság

Jaja. Olyan mintha egy mázsás kő zuhant volna le a hátamról. Nehéz lenne megfogalmazni, de valahogy teljesen szabadnak érzem magamat most.
Most nem zavar a sztereotípia & nagyjából annyiszor nyilvánulhatok meg, ahányszor csak szeretnék, mert szeretek ám írni mint a rosseb :-)) Nem velem lesz tele a főoldal, sőőőt senki nem fogja azt feltételezni, hogy csak az olvasottságra hajtok, amikor tényleg nem.
Az olvasottság mindig is zavart. Ha túl sokan olvasnak, az azt jelenti, hogy tömegterméket gyártok, ergo kommersz lettem, na azt meg nem kéne. Egy szűk kis körnek sokkalta jobb írni, akik megértik mi jár a rossz fejemben... A kiegyensúlyozatlan olvasottság is zavart. Ha valaki csak azért tévedt be az ex-blogomra, mert izééé, érdekesnek találta a címet, amihez a kommentek kapcsolódtak. Vagy kedvelte a kommentelő személyét - ami ugye nem azonos az én személyemmel, tehát nem miattam volt ott. Ide meg csak az jön, akinek tényleg számítok, meg aki véletlenül idetéved, de az nem marad túl sokáig, szóval semmi csudálatos megváltásra nem számítok egyébként. Mindig is olyan helyet akartam, ahol teljesen vállhatom a kis semmi ügyeimet, kedvemre lelkendezhetek a baromságaim fölött, csak az előző blog nem pont az a hely volt...
Okés, nem tudom mi volt, majd még átgondolom :-DDDDD
De az érzés tényleg nagyon rendben van, hogy freedom van, meg ilyenek.

Exodus

                                 
Végülis azért van mindez, mert Egyiptomban nem volt maradásom, meg amúgy is most ott a 10 csapás, ami annyira hiányzott mint púp a hátamra. Volt ugye a víz vérré változása, ami konkrét esetben fordítva történt. Annyira vízzé változott ez a vér, hogy nem győztem csodálkozni fölötte basszus! Aztán ellepték a békák az oldalt, a rosseb essen beléjük. A szúnyogok is megvoltak, mert elég sokan szítták a véremet a napi baromságaikkal, szal ez egy komoly okot adott arra, hogy pakoljak & lépjek a bánatba... Pont úgy mint a böglyök meg a dögvész :-DDDDD



Mondjuk fekélyek nem keletkeztek, de az lett volna a következő, ha még várok egy cseppet, hogy majd a dógok maguktól is jobbra fordulnak. Jégesőről nem tudok, de lehetne éppen az is. Sáskajárás épp folyamatban, nos van egy olyan elképzelésem, h. majd jól felfalják az egész kócerájt (ne legyen igazam.) A három napos sötétség meg mán megvan a kezdet kezdetétől, szal ez olyan konstans dolog lehet, vagy mifene. Végezetül pedig az elsőszülöttek halála, ugyebár, ami akkor fog bekövetkezni, ha letörlöm az első blogomat, azután meg a másodikat is. Ha már 10 csapás, akkor legyen minden kerek, nem??
Most pedig nyíljék meg a Vörös-tenger a lábaim előtt, és már rendben is vagyunk!