nos ezt beszoptuk

... mármint a tegnapi síelést. Méghozzá tövig. Jaj.

Nem hallgattam magamra, amikor már tavaly is azt írtam: Donovalyt nagy ívben & jó messziről el kell kerülni ha egy mód van rá! A hó utáni vágy, meg az idejekorán síelés csábítása legyőzte a józan gondolkodást már megint :-D De ez már csak így szokott lenni, nem?

Szóval az volt, hogy megkezdték a síszezont Donovalyn, ment a reklám meg minden, sőt a hírekben is többször mondták, hogyizéééé, lezárták a hágót a havazás meg az elakadt kamionok miatt. A havat elpucolták, a kamionokat kiszabadították, semmi akadálya nem volt hát egy kis csúszkálásnak. Kutakodtam neten, hogy mi a helyzet odafönn, de nem találtam semmi nyomát szezonnyitó akciónak. Se kedvezmény, se kultúrélet, egyáltalán semmi. Néztem az árakat, de az is gyanús volt, hogy még családi kedvezmény sincs (a legtöbb helyen azért csak akad), és hogy a bérletek árát is felemelték. A felnőtt egész napos 19 €, a gyerek meg 13,50. Szóval egy vagyon. Viszont ez még mindig nem gátolt meg abban, hogy vasárnapi programnak családi síelést tervezzünk...

A tavalyi szezonnyitóban se volt sok köszönet, na de az ideiben... Ááááááá!
Először is, ki tudja milyen okból, nem engedtek a pálya felső bejáratánál leparkolni. A Záhradiste pályáról beszélek, a Nová Holán (ami az a bazi nagy meredek) egyenlőre csak 5 centi hó van. Tavaly ott parkoltunk, legalább kényelmes volt, nem kellett a falu közepén lévő központi parkolóból léccel a vállunkon sétálni. Idén viszont kellett. Tökjó.
Tavaly ilyenkor behavazták a pálya egészét, na de idén nem vették a fáradtságot, azt gondolhatták tán minek ez, majd esik még akármennyi, hogy verje meg őket a lápi lidérc, most jó lesz a parasztoknak egy keskeny kis sáv is, a felvonó jobb oldalán. Hát jó is volt, egészen 10 óráig, mert akkor kezdett lekopni a hó, baromi buckás lett és totál jeges. Így van az, ha az összes síelő egy kis részre van kényszerítve!... Délutánra már teljesen élvezhetetlen volt a terep, de még szenvedtünk vele, ha már egyszer eljöttünk meg kifizettük a csillagászati árú skipasokat. Ehhhh.
Ez volt a szopás első része, a második a büfében ért. Egy csésze tea ugyanis 1 euróba kerül! Nos ekkor már nyeltünk egy nagyot, hogy ugyanmár, hol élünk. Egyébként a büfének is csak az étterem része volt nyitva, a külső nyitott bár valami érthetetlen okból zárva volt. Szóval a teáért épp úgy sorba kellett állni, mint a kajáért - bár nem kajált senki, olyan árak mellett wazzeeeeee. Ha ezt tudjuk, akkor mi is viszünk termoszban teát meg csomagolok szendvicset, aztán ennyi - bár ha jobban belegondolok, tuti hogy az ótóban hagytam volna a hátizsákot, és sétálhattam volna érte vissza sícipőben, lécestül, mert hát valahogy fel kell jutni a gödörből a parkoló szintjére....... Édesjó kaporszakállú. Álljon itt egy jó tanács mindenkinek, aki mégis Donovalyn akar síelni: mindenképp vigyen egy szakadt hátizsákot kajával meg teával, aztán vigye le & hagyja a teraszon. Nagy valószínűséggel nem fogják ellopni, meg egyébként is elveszik a hátizsáktengerben ami ott hever ... :-)  Ha mégis ellopnák, akkor a legrosszabb fellelhető hátizsákért nem lesz nagy kár, és még mindig lehet venni 1 teát 1 euróért, kiflit 20 centért, 2 db fonnyadt virslit 2 euróért és így tovább. Még leírni is fáj.

Nem értem én ezt. Az összes itteni síközpont küzd a kuncsaftokért, mindenfajta akciókat, versenyeket rendeznek, a jóég tudja miféle akciós csomagokat kínálnak, úgy tűnik az hogy már nem tudnak mit kitalálni hogy a látogatókat valahogy magukhoz csábítsák, ellenben Donovalyn mindent megtesznek, hogy a meglévőket is örökre elüldözzék a p.csába. Haha.

jól megjártuk

... a Velky Chocot, áááááááá!
Van ám ennek a túrának egy varázsereje, nem hiába lelkendeznek annyian annyiszor miatta. Hihi. Muszáj nekem is beállni a rajongók sorába, na tessék!

Pedig elég döcögősen indult az egész. Valahogy nem bírtuk megtalálni a ritmust, hát kínunkban veszekedtünk a nasságos úrral. Pl. olyasmin, hogy minekiszolmánmegin - merszomjasvagyokwazze - ezt a virágot már másodszor fényképezed - na és, mindjárt még 10x lefényképezem - ésígytovább. Szóval a csúcs negyedéig simán szívtuk egymás vérét (leginkább a nasságos úr az enyémet, de hát nem hagyom magam, a jogaimat meg kell védeni vagy mifene!) azután végre elkaptuk a fonalat & szerintem száguldottunk felfelé.
Nem tudom milyen időt jelez a tábla, de annál kábé fél órával hamarabb értünk fel, pedig reggeliztünk, fényképeztünk & eleget pihentünk közben. Le sem előztek sokan, pedig a csúcs alatt, a biztosított résznél a folyosóban addigra elég jól összeverődött a nép mire odakerültünk. Okés, a felfelé futó keményfiúkkal nem is akartunk versenyezni, mert azok nem egyszerű gyerekek. A 7 fokban rövidgatyában, póló nélkül, fejkendőben, bazi nagy bakancsban, kamásliban száguldottak felfele, öröm volt nézni őket :-)))))) Legalábbis nekem. Nem tehetek róla, hogy lázba hoznak az izmos meztelen férfitestek, na, 7 fok & szemergő eső ide vagy oda... :-DDD
Szóval nem írtak baromságot, akik azt állították, hogy az ilyen látvány errefelé mindennapos.

Odafönn a körpanorámából nem sok jutott, mert a hatalmas felhők mindent eltakartak. Néha egy-egy pillanatig kitisztult, de a lélegzetelállító látványból csak a körvonalak látszódtak olyankor is. Ez legyen a legnagyobb bajunk, na!

Azt azért gondoltuk, hogy a bazi nagy emelkedést majd lefelé szívjuk meg, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Pár méter után a térdem bemondta az unalmast, valami rettentő módon begörcsölt a jobb lábam külső oldalánál, és elkezdett nem hajlani. Ehhhhhh. Ezt azért orvosoltam rögtön két Cataflammal és fél óra pihenővel, azután jobb lett, de esküszöm mindenre, hogy felfelé menni könnyebb volt & kevesebb ideig tartott, mint lefelé :-D Ehhhhhh.

Amikor aztán végre leértünk, nem győztünk csodálkozni azon, hogy milyen gyorsan & milyen flottul megcsináltuk. Őrület! Legközelebb a Velky Rozsutec következik, mert az se magasabb ettől, és ezután a túra után arra jutottunk, hogy simán elvállalunk 2000 méterig bármit :-))) Szuper ügy!

ahhoz képest, hogy tegnap a hegyet nem is láttuk a felhőktől, ma reggelre megint ott pompázott a helyén, hát útban hazafelé azért jól lefényképeztük emléknek :-))

téves besorolás

... vóóót a Sólyom szikláé, na de komolyan! :-D
Tudniillik azt olvastam, hogy az egész túra egy könnyű kis séta, távban alig 10 km, magasságban 500 tájon, szóval szuper ügy, bemelegítésnek tökéletes lesz. Haha.

Nem tudom volt -e errefele egyáltalán az az észkombájn, aki könnyűnek sorolta be vagy csak odahaza a számítógép előtt jutott elhamarkodott következtetésre; neadjisten tényleg volt kinn viszont akkut nagyzolási hóbortban szenvedett, na de mindegy, mert istenkirály túra volt, mindennel, ami kell! :-DDDDD Az én besorolásom szerint közepesen nehéz, esetleg a közepestől kicsivel nehezebb, a rossz minőségű terep meg a rossz jelölés miatt.
Volt itt minden, ami egy szuper túrához kell.

Például mesés rét, patakkal a közepén:

Azután volt orrot koptató emelkedő egy sűrűn benőtt fiatalosban. Ezt a részét speciel szívesen kihagytam volna. Nem az emelkedő, hanem az átláthatatlan fiatalos miatt. Ehhh. Most tavasszal pont erre történt egy medvetámadás, mikor a maci leharapta a cipőt a pajtyi lábáról, aztán elég sokszor gondoltam rá... Hmm. Szóval vihartempóban spuriztunk felfelé :-))
Aztán átértünk az öreg erdőbe, na az csodaszép bükkös volt. Áááááá ilyet nagyon-nagyon szeretek! Az emelkedő kicsit lankadt, de csak azért, hogy újból erőre kapjon, és a változatosság kedvéért egy bazi meredek, laza sziklás, sok kreativitást igénylő részen folytatódjék:

A boszorkánynak veszünk egy normális hátizsákot, mert ezt a mostanit kinőtte, aztán csak kínlódott vele. Itt a képen is oldalba csúszott szegénynek :-/
A laza sziklás rész a nyereg után tömör sziklássá változott, ezen azért könnyebb volt feljutni:

Végezetül pedig, egy újabb bazi nagy emelkedő után már fenn is voltunk a csúcson :-DDDDD
Gondolom ha valakinek lett volna kedve láncokat beépíteni, akkor már rég biztosítva lennének a rázós részek, na de turistajelzést festeni se volt kedve senkinek, ahogy azt észrevettük...  Jaj :-D
Odafenn pedig a lélegzetelállító kilátás fogadott:

Szóval így történt. Nagyon-nagyon szuper volt. Ettől jobb helyre jelenleg nem is mehettünk volna! Jó viszonyítási alap ez most, mert sokkalta jobb formában vagyunk mint gondoltuk. Lehet hogy az egész téli síelés megtette a magáét?... :-))))))))

új év meg minden

Nos elkezdtük az új évet, pont ahogy terveztünk: kora hajnalban! :-))

A Szilveszter tök nyugisan telt. Délután megsétáltattuk a kutyát alaposan, elballagtunk vele a torkolatig meg vissza, leginkább azért, hogy elfáradjon & ne legyen energiája félni a petárdázástól. Azt nem tudom, hogy a majd' 8 km-s séta, vagy a nyári edzés segített-e hozzá, de a bolhás fütyült magasról a durrogásra, döglött egész éjjel a kosarában, én keltettem éjfél után, hogy a nyugtatásra félretett sajtot egye mán meg...
Pezsgővel nem koccintottunk, mert azt 10-re megittuk. Mindkét üveggel. Végre pezsgőzhettem kedvemre, ha már szülinapomkor ez kimaradt, na. Folyott helyette akkor patakokban a Finlandia, nóóóóó problém! Most meg egyszerűen jól esett, ezért fogyott el időnapelőtt...
Végülis nem volt nagy durrogás - sokkalta kisebb volt mint lenni szokott. Válság van, nincs pénze a népnek felesleges dolgokra vagy mi, fél egyre teljesen nyugi lett, mentünk is aludni gyorsan, mert hát keltünk fél 6-kor.

Célnak a Jasenská dolinát néztem ki. Pont azért azt, mert jelenleg ott van a legtöbb & legjobb minőségű hó, a simán megközelíthető helyek közül. Voltunk ott már párszor, de az több mint 10 éve volt, minden esetre marha régen. Nem is maradt meg a pálya, és amikor már ott voltunk, még akkor sem bírtam visszaemlékezni rá. Van ez így :-D
Amúgy meg igen gyászos hely. Nem ajánlom senkinek. Megállt ott az idő, de komolyan. Az is biztos, hogy egyetlen fillért se költöttek felújításokra az elmúlt 15 évben! Míg a többi pálya fejleszt (ezzel együtt költekezik) mint a barom, na ide egy kanyi vasat sem fektettek be, arra a nyakam tenném! A sífelvonón szakadozott műbőr, höhö, sem beléptetőrendszer, se más hasonló. Még csak egy normális étterem sincs, max. büfé hot-doggal. A wc-t meg már ne is mondjam, mert az egy olyan OSB lapokból tákolt izé, amiért még fizetni is kellett, 10 centet az igaz, na de akkor is. Köszönetképpen nem lehetett becsukni az ajtót, mert olyan kicsi a hely, hogy az ember lánya sícipőstül & nagykabátostul már nem fér be. Áááááá de baromi kiábrándító volt! Mármost nem azért, de a kedvenc helyünkön, Krahulen olyan a toalett, amilyen egy 4 csillagos hotelben sincs, persze ingyen. Gyerekpálya ingyen, gyereksízés ingyen, tetején csudijó étterem és napozóterasz - utóbbi szintén ingyen! (Ja és van még webfordítású, de magyar honlapja is, höhö).
Szóval mi ahhoz vagyunk hozzászokva, mert ott kötünk ki a legtöbbször. Na ahhoz képest ez olyan volt, mintha egy másik világban lettünk volna.
Az újévi síelést úgy látszik nem csak mi választottuk évkezdő programnak, mert amúgy meg dugig volt néppel. A hóval nem volt gond, igaz délutánra már jegesedett, de addigra már eluntuk az egészet és elindultunk hazafelé. Még elboltoltuk a jegyeinket a délutánra kijózanodó & síelni vágyó érkezőknek aztán irány haza :-)
Mondjuk a csudaszép idő meg a mesés kilátás azért sok mindenért kárpótolt. Ha lett volna napozóterasz ugye, akkor még döglöttünk volna ott egy órácskát naplementéig, de így esélytelen volt. Végezetül arra jutottunk, akárhogy is van, nem cseréltük volna el ezt a síelést most semmiféle másnaposságra, az biztos :-D

Szal így volt. Nagyon szuper. Irigykedett mindenki ránk, aki a kötelező bulizás áldozatává vált, aztán nem pont úgy alakultak a dolgai, ahogy azt eltervezte. Akivel idáig beszéltem, mindenki azt mondta hogy tök szar volt a szilvesztere, és hogy nekünk milyen jó... Hát az ám! :-D

a reggel még tök kihalt pálya, háttérben a Kis-Fátrával

Velestúr(a)

Most teljes az öröm & boldogság: ez a mesehely is ki lett pipálva a térképen!
Minden esetre nem volt egyszerű menet. Összesen 15 km, szint 515 m. Jó kis térdfájdítós, hullámvasutazós gerinctúra, de annyira feltöltött, hogy az leírhatatlan. A nagy pozitívuma ennek az útvonalnak az volt, hogy minden kilométerben történt valami...
Pl. kilátóhely, ahonnan lenyűgöző látvány fogadott; mindenszínű erdő, odalenn pici falucskával. Meg a ködbe burkolózó Alacsony-Tátra ott átellenben:

Aztán egy orrot koptató, majdnem derékszögű emelkedő, amivel jól meg kellett küzdenünk, tetején egy kiszáradt kúttal :-D. Vagy egy odvas fa, ami gyerekeket eszik:

Nem sokkal később felértünk a Velestúr tetejére, aminek az oldalába a híres (hírhedt) velestúri feliratot vésték.

Nos a feliratot csak kisebb nehézségek után találtunk meg. Meg kellett ugyanis kerülnünk a bazi sziklát. Éppen javában örömködtünk, hogy izéééé, ehunvane, amikor jött egy pasas meg egy nő. Kolbászoltak ide-oda, pont mint mi, amikor a feliratot kerestük. A nasságos úr - jószándéktól vezérelve -, odaszólt nekik:
- A feliratot keresik? Itt van ezen a felén.
- Jaj nem, mi csak turisták vagyunk! - jött a válasz.
Ezen vihogtunk egész nap, hogy ezek valami szektásoknak vagy ufológusoknak néztek bennünket, hogy ott görbüljenek meg ahol vannak! Höhö. A felirat maga:

Ez az ezoterikus izé nem hügyeség, mert akadnak akik mélyen hihetnek benne. Kerestük rettentően a helyhez kapcsolódó geoládát, a nasságos úr forgatta a sziklákat, melyik alatt figyelhet, és mit tesz isten, talált egy ökölnyi nagyságú, csodálatos kvarckristályt. Gondolom nem magától került oda, valószínűbb, hogy valaki odatette, hogy megsugározódjon. Így járt, mert hazahoztuk emlékbe :-DDDDD
Ezután következett a Háromkereszt-nyereg. Képen olyan teljesen egyszerű helynek tűnt, de a valóságban valami csudaszép, tágas tisztás. A szélén áll a hármaskereszt, a közepén pedig egy faragott sziklatömb, az alábbi szöveggel: "Hallgasd a természetet, bölcs dolgokat mond neked." Ahogy kiderült, sok ember szeretett bele a helybe, olyannyira, hogy itt szóratta szét a hamvait... A fákra erősített táblák jelezték ezt, mégsem volt zavaró. Valahogy megértettem a döntésüket, na.

Azután a turistaház következett, ahová ilyen hűdeszínes meseerdőn keresztül vezetett az út:

Végül pedig a ház, ami a híresztelésekkel ellentétben zárva volt. Még jó, hogy nem bíztunk a nyitvatartásban & vittünk kaját-piát bőségesen.

Ezután úgy döntöttünk, hogy a Smrecnik tetejére már nem mászunk fel, hanem visszaindulunk egy másik ösvényen. Hát úgy alakult, hogy pont a letérő mellett mentünk, felnéztünk, nincs messze, nos okés, akkor másszunk fel oda is. Ott van valami szláv áldozati hely, vagy valami hasonló. Ami azonban fenn fogadott, nehezen foglalható szavakba.
Egy komplett szentély van a hegytetőn, faragott szobrokkal, plusz berendezéssel, használati tárgyakkal, tudomisén. Mintha csak az előző pillanatban hagyták volna el a tábor lakói... Nem hiszek az ilyen energia meg mittoménmiféle dumákban, de ennek a helynek aztán van ám egy varázsa! A nap csúcspontja volt, nem csak a tengerszint feletti magassága miatt.

Hát valahogy így. Külön öröm, hogy remekül lehetett látni a Klakot is, már amikor előbukkant a párából. Ezer közül meg lehet ismerni, és amikor ott voltunk, szemeztünk ezzel a tévétoronnyal itt, mert ezt meg onnan lehetett remekül látni. Igaz, nem voltunk betájolódva, azt hittük hogy a Chopok csúcsán lévőt látjuk ilyen remekül, pedig ezt a skalkait, aminek a tövében éppen parkoltunk... A jó pap is holtig tanul, na! :-))))))))

20 kép a Klakról

„A tiszta kék eget vágyom a fejem fölé, és a zöld gyepet a talpam alá." - William Hazlitt